Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-306

Az országgyűlés képviselőházának 3Ô6. ü amelyeikkel foglalkozni akarnak. Se a. burgonyakiviteli egyesülésnek, se »a Futur árnak, se a Hombárnak, se másnak ne legyen módja megakadályozni azt, hogy akár gabonával, akár burgonyával, akár olajos magvakkal foglalkozzanak, a gyáraknak pedig ne legyen módjuk megakadályozni azt, hogy azokkal a !ctLkkekkel foglalkozzanak, amelyekkel foglalkozni akarnak. Ma az a helyzet* hogy ezt mind megakadályozhatják azáltal, hogy nem látják el őket áruvaL Ugyancsak a kereskedelemügyi kérdésekkel kapcsolatos még az a kérésem, hogy a szekérfuvarozási rendelet, amely néhány esztendővel ezelőtt látott napvilágot, s amellyel a kormány az államvasutak és Mateosz. forgalmát akarta alátámasztani, legalább most, az átmeneti idők alatt bizonyos mértékig enyhíteni méltóztassék. Nagyon jól tuidom, hogy a Mateoszt nem tudjuk ellátni kellőképpen sem gumival, sem benzinnel, az államvasutak pedig a hadiszállítások folytán, de egyébként is oly nagy mértékben van igénybevéve, ami a forgalmat igen érezhetően bénítja. Nem kívánom, hogy a szekérforgalom teljesen szabad legyen de bizonyos könnyítést kellene ezen a téren eszközölni. Régi kérésem már a közmunfeaváltság ügye, amelyre a miniszter úr fiigyeimét már az előző költségvetések tárgyalása során is felhívtam, de amelyet most is elő kell hoznom. Ez, olyan nagy kérdés, amelyet egy-kettőre megoldani nem lehet, de kétségtelen, hogy az 1890:1. te. ma már idejét multa, s így azt nekünk új törvénnyel kell pótolnunk. Ennek keretében azután a. közmunkák kérdését is bizonyos mértékig újból kell szabályoznunk, hogy az a maii kor igényeinek megfelelő szabályozás legyen. Tagadhatatlan, hogy már a költségvetésben is szerepel bizonyos összeg a közmunkával tság megtérítésére azoknak a kisgazdáknak a javára, akik egy fogattal rendelkeznek. Remélem, hogy ez az új törvéuy idővel — talán nem is sokára •—• meg fog születni és ezzel a közmunkaváltság kérdése is újból rendezés alá fog kerülni. Ebben a tekintetben legfontosabb kérésem az volna, — és ebben az ügyben a miniszter úr közbemjárását is kérem a belügyminiszter úrnál, — hogy a falvak közmunkaváltság bevételeit lehetőleg hagyják meg a falvakban. Jelenleg a helyzet az, hogy a falvak lakossága fizeti a közmunkaváltságot, mind a személyes vonatkozásban, mind a házak után, Ezt azonban a 90—95%-ban a vármegyének kell beszolgáltatni. A vármegye az összeget az útadóhoz csatolja és azután bizonyos útfenntartási és adminisztratív célokra fordítja. Ennek azonban az a hátrányos következménye, hogy a községekben az utak és utcák olyan rossz állapotban vannak, hogy azokat használni teljes képtelenség. Különösen télen és ősszel igen rosszak a #

községi utak, ezt nagyon jól tudjuk mindannyilan, akik kinn járunk a falvakban. Ennek az a magyarázata, hogy azt a néhány ezer pengőt, amelyet a községek ezen a címen házaik és személyeik után befizetnek, a vármegye elveszi. Ha már a többi közmunka váltságot elviszi a vármegye és felhasználja az, általános megyei útépítésre, legalább a községek házai és személyei után fizetett közmunkaváltságot hagyjuk meg a községeknek, hogy azután néha legalább egy kis járdát építhessenek, vagy egy-egy hidat helyrehozhassanak. Hiszen a legtöbb híd is olyan állapotban van a köz^ ségekben, hogy a lovaknak kész veszedelem átmenni rajtuk, annyi lábtörést és egyéb kárt ülése l94ê november 13-án, pénteken. 379 okoznak. Mégis képtelenek vagyunk a községekben bármiféle javításra, mert a vármegye minden pénzt elvüsz tőlünk. A miniszter urat arra kérném, hasson oda* hogy ezeknek a bevételeknek legalább égy'te» kintélyesebb része maradjon benn a községekben. Meninyiveljobb helyzetben vannak a várOi sok! Azok is befizetik a házak és a személyek után a közmunkaváltságot, de ennek az összegnek 50—60%-a ottmarad a városokban és látjuk is, hogy a városokban járdák vannak, rendezett utcákat tudnak fenntartani) és egyéb beruházásokat tudnak eszközölni. A községek viszont ebben a vonatkozásban teljesen elmaradnak, pedig igen nagy nemzeti érdek fűződik ahhoz, hogy meggátoljuk a faluról való mené* külést, hogy a falura is kihozzuk a kultúrát és a föl'dmívelő népet ott tartsuk falujában. Igazán meg kell tehát hoznunk minden áldozatot, amellyel a falvakat -ils fejleszteni tudjuk valamennyire. Éppen ennek volna egyik eszköze az, ha a községi közmunkaváltságot otthagynánk a községekben. Még egy kérésem van a, kereskedelemmel kapcsolatban. Kérem, hogy a miniszter úr a kereskedelem érdekében a többi miniszter úrral szemben, elsősorban a közellátási és a pénzügyminiszter úrral szemben érvényesítse azt az állásipontot, hogy ha valamely terményt zárolnak, akkor az ne egy hónapig legyen zárolva, — mert hiszen a kereskedői pénze, vagyona benne van és nem tud vele mit csinálni s a zárolás és a zárolt termények felett való rendelkezés gyors egymásutánban kövessék egymást. Tudok egy olyan esetet, hogy egy terménykereskedő megvásárolt két vagon borsót azért, hogy azt hántolhassa és kiskereskedőknek továbbadja. Beszállították a hántolómalomba és a borsó most már két hónapja zárolva van; még mindig nincs intézkedés arról, hogy mi fog vele történni. Ennek a keresztény kereskedőnek 10.000 pengője van benne: olyan tőke, amelyet nem fog tudni a miniszter úr pótolni a kereskedői hitelekből. Az ilyesmi teljesen megbénítja a kereskedőt. Kérem tehát, hogy ha zárolások történnek, akkor a kereskedők érdekében minél sürgősebben történjék meg a zárolt áruról való intézkedés. (Helyeslés.) A postáról, a vasútról s ezeknek alkalmazottairól és munkásairól előttem szólott képvi iseSlÖtársaim is elismeréssel emlékeitek meg. Én is csatlakoztam hozzájuk. Egyre azonban fel kell hívnom a miniszter úr figyelmét, és pedig a postai kézbesítésre. A postánál az ősz folyamán igen nagy fennakadások voltak. Meg kellene vizsgálni, hogy ennek személyi okai .vagy más okai vannak-e* mert kétségtelen, hogy ilyen fennakadásnak a postánál nem szabad előfordulnia, aminthogy a vasútnál sohasem fordult elő ilyen dolog. Tüzetesen meg .kellene tehát nézni, mi ennek a fennakadásnak az oka. Most már bizonyos javulást látunk a postai kézbesítésekben és az egész adminisztrációban, há azonban bizonyos szervezeti vagy személyi változásokra van szükség, akkor ezeket minél előbb, végre kell hajtani, mert hiszen 1914—18-ban is volt háború és emlékezünk rá, hogy akkor nem fordultak elő ilyen fennakadások à posta szolgálatában. Mivel csak- részletkérdésekéit óhajtottam előadni és ezeket a miniszter úr volt szíves meghallgatni, több előadni valóm nincs. A •miniszter úr személye iránt, amint az előttem, szólott képviselőtársam is, én is igazán a leg« 60*