Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-306

3?8 Az országgyűlés képviselőházának 3Óó\ ülése 1Û42 november 13-án, pénteken. ízben említést tettek a vasúti munkásság hely­zetér ői. Ezt már nem akarom a részletekben is tovább fejtegetni, két konkrétumot azonban tisztelettel ajánlok a miniszter úr figyelmébe. Az-egyik az, hogy a vasúti baleset, vagy más ok folytán rokkantságot szenvedett -egyének­nek járadéka még ma is-ugyanannyi, amennyi, meg volt állapítva annakidején, amikor még a rokkantság történt, esetleg 8—10—15 eszten­dővel ezelőC Amennyiben bizonyos fizetés­javítások történtek minden vonalon,,'legalább ilyen arányban íszükséges volna ezeknek a bel­esetet szenvedett rokkantaknak j áru léká t ;, i s megjavítani. Nem olyan nagy összegről vau szó, de ha, valaki -megérdemli a segítséget, akkor éppen;aiz a rokkant érdemli meg,Jha a vasút szolgálatában rokkant meg. ... A másik konkrét kérésem a munkássággal kapcsolatban az, hogy aiz órabéresek sokszor 10—]5, gőt 20 esztendőt kénytelenek eltölteni ebben a minőségben, mert a rendszeresített állások száma igen kevés. Tisztelettel kérem a; miniszter urat; akitől már az elmúlt évek során mindig szociális gondoskodást tapasz­taltam a munkásság részére, hogy emelje ezek­nek- ,a rendszeresített állásoknak a számát és az ór ab ereseknek bizonyos idő múlva, öt, vagy bizonyos meghatározott számú esztendő múlva tegye lehe övé az automatikusan történő rend­szeresítést. Összegszerűen nem fog ez ezeknek az - embereknek sokat jelenteni, de minden­esetre egészen más a, helyzete annak, aki rend­szeresített állásban van, mint annak, aki óra­béres. - • A kereskedelemmel kapcsolatban előttem szólott igen t- képviselőtársam a kezdő és ke­resztény kereskedelem panaszairól beszélt álta­lában; Ezzel kapcsolatban lenne egy pár kon­krét kérésem. Az első az, mélyen i. miniszter úr és képviselőház, hogy amíg akár a keresz­tény kiskereskedők, akár a nagykereskedők megkapják igazolványukat, olyan tortúrán kénytelenek átmenni, hogy az már egyenesen hajmeresztő. Nyolc-tíz hónapba kerül míg meg­kapnak egy kereskedő igazolványt és ennek legfőbb oka az. hogy egy hatóság sem tudja, vagy nem mondja meg. hogy milyen okmányo­kat és milyen adatokat kell nieki beszolgáltatni. Már láttam olyan kereskedelem- és iparigazol­ványi kérelmet, amely egy f élesztendeig folyt. A minisztériumnak ebben az osztályában azt mondta egy úr, hogy minden rendben van, az­után jött még egy akta, hogy tessék még további 6—8 okmányt becsatolni. Az egyszerű és he­lyes elintézés az lenne, ha egy blankettát csi­náltatnának, amelyet! odaadnának minden olyan egyén kezébe,, aki kis- vagy nagykeres­kedői ipái-igazolványt akar kiváltani és ame­lyen "ott állna, hogy ezeket és ezeket az okmá­nyokat kell beszerezned, addig be se add a kér­vényt;, ha ezeket beadod, akkor elintézik.. Az­után, intéznek el neki két vagy három, hét vagy" egy hónap alatt a kérvényét. így ez a tortúra, ez a várakozás nem olyan lesz, mint amilyen most. ..... ;• Ugyancsak a kereskedelemmel kapcsolatos az, amit az előttem szólott képviselőtársam a Puturával, Hangyával és egyéb ejgykezekkel kapcsolatban említett. Elsősorban a fogyasztó­közönség érdekében, de a termelőközönség ér­dekében is állana az, ha elfogadnák azt, amit mest előterjesztek. Nevezetesen ezek az egy­kezek, akár a Hombár, akár az Olajmagtermelő Szövetkezet, akár más ilyen egy kezek, körze­tenkint legtöbb esetben csak egy bizományos­sal vagy egy megbizottal dtolgoznak. Ennek következménye az, hogy nincs konkurrencia, nincs ellenőrzés, hogy hogyan dolgozik az az egy megbízott. Egy egész járást kap például a£ Olajmagtermelő Szövetkezet vagy a- Futura megbízottja és egyedül dolgozik ott. A követ­kezmény az, hogy úgyszólván tetszés szerint veszi át az árut a termelőktől. Sajnos, olyan eseteiket is láttam, amikor az átvevő indoko­latlanul 15—20 pengős levonásokat eszközölt azért, mert a termelőnek nem volt hova men­nie megkérdezni, hogy voltaképpen mit ér az az áru. Ugyanígy a burgonyaátvételnél is járá­sonkint van egy-egy ilyen megbízott, aki a maga 30—60 községét természetesen nem tudja lejárni. Nem is járja le. s így a termelők ter­meivényeiket nem tudják értékesíteni. (Ku­hajda Vilmos: A burgonyáért felveszi a pénzt és nem szállít!) ( Ennek következménye az, hogy * amint képviselőtársam is mondja, az ország fogyasztóinak ellátása teljesen felborul, mert rossz az organizáció. Ennek egyetlen magya rázaüa az, hogy ezek az egykezek csak egy-egy emberrel akarnak dolgozni. Az volna a kérésem, hasson oida a minisz­ter úr, hogy minden olyan kereskedő, akinél fennforognak az összes feltételek ahhoz, hogy bizonyos cikkekkel foglalkozzék, azzal tényleg foglalkozhassék is. Amint a Hombár ki tud jelölni egy körzetben két-három albizományost, éppen úgy a többi ilyen központosított értéke­sítési és eladási szerv, egykéz is dolgozzék egy-egy körzetben több megbízottal. Ilyen mó­don sokkal jobban biztosítható az áru össze­szedése és a fogyasztók ellátása s nem fog elő­fordulni az, ami például kész nevetség tárgya, hogy magának a közellátásügyi államtitkár úrnak a kerületéből nem tudják elszállítani a burgonyát, mert nincs, aki átvegye. Ilyen kö­rülmények között nem lehet csodálkozni, ha a közellátás a mai tempóban és a mai módon folyik. A kereskedelemügyi miniszter úrnak ezen a téren igen nagy befolyása lehet, ha lehetővé teszi azt, hogy minden keresztény kereskedő, akinek megvan az iparengedélye és megfelelő tőkével (rendelkezik, hozzájuthai&sion azoknak , a cikkeknek az árusításához, adás-vételéhez, amelyekkel foglalkozni akar. Ugyancsak a ke­resztény kereskedelemnek igen nagy séirelme — amiben a miniszter úr közbenjárását kell kérnünk — az, hogy a gyárak azzal az indoko­lással, hogy csak régi vevőjüket tudják ki­szolgálni, az új keresztény kereskedőknek a legtöbb esetben vagy egyáltalán nem adnak árut, (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) vagy csak olyan minimális mértékben, amivel azok boldogulni nem tudnak. Ennek a helyzetnek az a következménye, hogy a kisebb számban még meglevő régi zsidó kereskedőket a gyárak teljes mértékben kiszol­gálják, ezek megkapják az árut, az új keresz tény kereskedelem pedig a gyártól nem tud árut kapni, (Ügy van! Ugy van! a szélsőbaloH­dalon.) mert a gyár arra hivatkozik, hogy ő elsősoriban Í régi vevőit tartozik kiszolgálni. Tényleg vannak is olyan rendelkezések, ame­lyek a régi vevők kontingensét fenntartják és azok kiszolgálását biztosítják. Ha tehát az új keresztény kereskedelmet és ezen keresztül a magyar kereskedelmet is pártolni akarjuk, és segíteni akarjuk azt a rengeteg embert, aki­ket most a kereskedelmi pályákra buzdítunk, aminek folytán sokan el is indulnak ezen a pályán, akkor lehetővé kell tennünk, hogy tényleg foglalkozhassanak azokkal a cikkekkel,

Next

/
Oldalképek
Tartalom