Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-306

374 Az országgyűlés képviselőházának 306. szerint lehet és kell is» hogy a feltört keresztény kereskedelemi és a zsidóság háttórbeszorításában kétségtelenül nagy érdemeket szerzett keresztény szövetkezeteik megtalálják egymás kezét. Lehetetlenségnek tartom, hogy egymás ellen harcot folytassanak, hogy erejüket ' az egymás elleni harcban őröljék fel. _ Szeretném arra kérni a miniszter urat,

( találjon módot arra, hogy elhatároltassék a keresztény magánkereskedelem és a keresztény szövetkezetek munkaterülete s az ő vezetése és irányítása alatt, mindkettő találja meg azt a munkaterületet, amelyen a nemzet jövendője szempontjából a legtöbbet alkothat. T. Ház! A világháború után Magyarország kereskedelme, de egész gazdasági élete előtt is* igen nagy lehetőségek nyílnak meg. Megnyílnak a gazdagodás lehetőségei, a feltörés lehetőségei. Ha Európa gazdasági élete a bolsevizmus megszűnte után egyszer újra egységes lesz, ha egyszer megszűnik az a szörnyű választóvonal, amely kettéosztotta Európát, amely Európa egyik részét szinte hermetikusan elválasztotta a másiktól, akkor megindul a gazdasági vérkeringés. Ha Magyarország időben felkészül erre és ezt a gazdasági vérkeringést átvezetik Magyarországon,, a gazdagodásnak igazán nagy területei, lehetőségei nyílnak meg számára. Ehhez azonban elsősorban az szükséges, hogy közlekedési politikája számoljon már ezekkel a, háború utáni lehetőségekkel. Kétségtelen, hogy ehhez az ország határain túl néző- európai távlatú keresikedelmi, illetőleg közlekedési politikai áttekintés kell.Az is kétségtelen, hogy nem lehet: ezt a- kérdést a mának, a közeljövőnek a szemüvegén keresztül nézni, amikor a befektetések rentabilitásáról ldsz szó. Nagy pénzeket kell befektetnünk vasútba, útiakba, kikötők építésébe, repülőterek létesítése és egy nagy hajópark építésébe. Ha ezt elmulasztjuk, akkor Magyarország kívül rekeid ezen a meginduló nagy gazdiasági vérkeringésien és 'kénytelen lesz azt látni, hogy a természetes út helyett egy másik utóm* bonyolódik le ez a nagy gazdasági vérkeringés. Szomorú dolog volna például azt látni, hogy a magyar Dunán idegen zászlók alatt bonyolítják le a kereskedelmi forgalmat. Ezért nagyon-nagyon szeretném a kereskedelmi kormányzatot kérni airra, hogy még a mai szűkös anyagi, illetőleg nyersanyaglehetőségek között is találjon módot arra, hogy minél több hajót építsen, hogy kikötőinket bővüse, korszerűsítése,, hogy hajógyárainkat képessé tegye nagy lehetőségekre, hogy vasúti parkunkat kibővítse, hogy útainkat és hidainkat már úgy tervezze meg, hogy ezek beleilleszkedjenek albba a nagy közlekedéspolitikai lehetőségbe, amely feltétlenül meg fog nyílni a háború után. A magyar külkereskedelem kérdése ma olyan kérdés, amely látszólag nem fontos, mert hiszen a háború megadja a lehier tőségeket; és megszabja a korlátokat, amelyek között a külkereskedelmet folytani lehet. Itt azonban megint nem szabad elfelejteni, hogy a háború után az, egész európai nagy kereskedelembe kell majd bekapcsolódnunk és ebbe .csak'úgy tudunk bekapcsolódni, ha már meglesz az áttekintésünk az egész európai kereskedelmi lehetőségekről, ha meglesznek a terveink, amelyek kipuhatolják a lehetőlségeket és megteremtik azokat a kapcsolatokat, amelyekkel Európa minden részéin meg lehet majd indítani a háború után a gazdasági forgalmat. A kereskedelemügyi tárca ügyvitelét a ülése 1942 november 13-án, pénteken. miniszter úr kezében jó kezekben látom, munkatársainál is mindig tudást és lelkesedést !

tapas*Eitailiolkt ezért ,aj kleireteikededemügyi tárca költségvetését a magam és pártom nevében elfogadom. (Helyeslés és twps.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Ârvay Árpád jegyző: Homicskó Vladimír! Elnök: A képviselő úr nines itt, jelieintkezése töröltetik. Szólásra következik 1 Árvay Antal jegyző: Pándi Antal! Elnök: Pándi Antal képviselői urat illeti a szó. Pándi Antal: Mélyen t. Ház! A kereskedelemügyi tárca keretében meg kell emlékeznem a magyar kereskedőről. Ha a magyar kereskedőről beszélek, akkor mindig társadalmi rétegre kell gondolnom, amely Scylla és 'Charybdis között vergődik, egy szőrös fekete kéz és egy »egy kéz« között hánykolódik, nincs támogatója, nine» utánpótlása és ezért sorvadásnak indul. A magyar kereskedőről beszélvén mindnyájan arra gondolunk akaratlanul is, hogy egy új társadalmi réteg képződéséről, kialakulásáról van szó, holott ez merő tévedés. Arra nézve, hogy mennyiben merő tévedés ez, legyen szabad megemlítenem Győr város levéltárosának kutatásai alapján néhány adatot, amelyből világosan látjuk, hogy a kereskedelem tulajdonképpen nem zsidó privilégium, mert a magyar kereskedelem magyar kezekben volt, ahonnan tragikus módon került ,ki és csúszott át a zsidók kezébe. Hogy a mai kereskedő küzdelme mennyire hasonlít a régi patinás magyar kereskedő küzdelméhez, erre vonatkozólag megemlítek néhány történelmi adatot, amelyet^ — mint mondottam — levéltáros barátaim szívességéből kaptam meg. Ezek az adatok azt mondják, hogy midőn Mária Terézia 1743-ban Győrt szabad királyi városi raugra emelte, a város kereskedelmi élete igen nehéz helyzetben volt éppen a zsidóság illegális előretörése következtében. Ezért 1753nban a királynő megállapította a kalmárboltok számát, mégpedig 40-ben. A kijelölés tehát nem új kreáció, Uraim, hanem azt már Mária Terézia korában Győrött megcsináilták. Azért állapította meg a királynő negyvenben a kalmárboltok számát, hogy azok virágozhassanak, élhessenek. Győr területén akkor is rengeteg zsidó lakott, de ezek akkor még gettóban voltak. Ezt Győrszigetnek nevezték. Ma is így hívják Győrnek egyik városrészét, ahol ma is túlr

yomórészben zsidók laknak. Az illegális kereskedelem állandóan zaklatta, molesztálta a legális kereskedelmet, éppen úgy, mint a fekete kéz ma. Oeska portékát adott drága, áron és hitelezéssel fogta meg a keresztény fogyasztókat, alaposaim tiönkretéve, jól kizsarolva őket. (Kuhajda Vilmos: Akit hogyan lehet becsapni elv alapján!) Tisztességtelen versenyük miatt odáig jutottak, hogy 1754-ben a negyven kalmárjog figyelembevételévé! szabályozták r és megtiltották a város területén a zsidók házalását. Portékáikat elkobozták és a szabályok ellen vétőket megbüntették, éppen úgy, mint ma. Ezek a zsidók rengeteg bajt okoztak a kereskedelemben, mert zúgraktárakat tartottak feínn, amelyeikben gabonát, fát és egyéb portékát tartottak. Ez a harc 1843-ban volt a légsúly osiabbi A zsidók ekkor kezdtek előretörni, kezdtek vagyont szerezni és kezdték elnyomni a keresztényeket, amennyire lehetett. Annyira belejöttek ebbe, hogy már a negyven kalmárjogra is aspirálak. Ekkor az történt, hogy a Simkó-féle kalmárjogot &gy König nevű győr-