Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-306
Áz országgyűlés képviselőházának 306. szigeti zsidó próbálta megszerezni. Ez a Simkó egy szegény kereskedő volt, aki elbukott annak ellenére, hogy védték a keresztény kereskedőket. A König zsidó meg akarta szerezni ezt az üzletet azonban az 1840 :XVI. te, amely megadta a zsidóknak azt a jogot, hogy szabad királyi városokban letelepedhessenek, szerencsére nem engedte meg ingatlan vagyon szerzését. Az ingatlan vagyonjogok közé sorozták ezt a negyven kalmár jogot is és így szerencsére ez. a König zsidó nem tudta megszerezni ennek az elbukott keresztény kereskedőnek a jogát. Sajnos, 1842 óta Győr területén is megtelepedhettek a zsidók és 1855-ben sikerült is az első zsidóknak, Gold és Deutsch borkereskedőknek az első kalmárjogot is megszerezni. Ekkor kezdődött meg a keresztény magyar kereskedők kálváriája. Hogy a keresztény magyar kereskedőknek a kereskedelem terén kifejlett működésébe egy kis bepillantást vessünk, legyen szabad megemlítenem, hegy Győr városában a XIX. században 280 gabonakereskedő volt, úgyhogy közel minden tizenötödik ember volt gabonakereskedő. Ma talán az egész országban nincs ennyi gabonakereskedő. Ami a forgalmat illeti és azt, hogy Győr milyen fontos kerekedeimi gócpont' volt, erre nézve megemlítem, hogy 1858-ba n Pest felé 405 hajórakomány, futott be 1,200.000 mérő gabonával. Ugyanakkor Győrbe 817 hajó 0,300.000 mérő gabonával. Tíz évvel később, 1867-ben Budapestre 520 hajó futott 2 ás negyedmillió mérő gabonával, Győrblei 422 hajó 2,900.000 mérő gabonával. A hajók száma már kezd csökkenni, mert Győr és Budapesti verseny© mindig erőteljesebb lett, Budapestre mindig előbbre iker ült és a végén természetesíéin Budapest győzött. Hogy Győrben akkor milyen kereskedői élet volt, azt abból látjuk, hogy Gy őrnek' hajózási vállalata volt. Ma nincs, csak Pestnek van. Hogy a gabonakereskedők közül néhányat felemlítsek, nem zsidókat^ csaJk keresztényeket, fölsorolom őket, hogy fennmaradjon a képviselőház naplójában is ezeknek a neve, mert ezek úttörők voltak, illetőleg egy értékes társadalmi osztály oszlopai, akiket a magyar úrhatnámság tieljesen eltörölt és a, zsidó előretörése a megmaradókat kivégezte. Ittt van Eischer Károly nem zsidó, hegyeshalmi Fischer-ivadék, Zechmeiszter József, Vázsoinyi Lajos, Amon Jakab, Peregi Mihály, Drégely Mihály, azután Tóth Imre, Pfand! Károly, Balog Károly, Szalaesy, Lajosi, Lehner (a későbbi Csikvándiak) Nirnsea, Simon Ferenc, Szabó Imre, Opitz Ferenc, Schöpf! Frigyes, Horváth János és a többiek. Jellegzetességül akarom előadni, hogy ezeknek a gabonakereskedőknek egy tekintélyes része» töiob, mint 10—11 esíalád, igen nagy vagyonra tett Eizerti. Ho(gy ezek ma nincseniök meg, annak egy érdekesen tragikus oka van. Ezek a családok megvagyonosotditak, az ivadékaik amy ágiak ban dúskáló ditak, mindennek dacárai nem voltak szalonképesek a megyei bálokban, mert a kis földbirtokos kisasszonykák, a megyei és városi tisztviselőik leánykái nem szívesen táncoltak velük, haimeim keresték a földbirtokos ficsúrokat, keresték a fizetesinélküli gyakornojkdt, a miegyei és városi kistisztviselőket, a szolgabírákat, mert azoknak tekintélyük volt. Nem a vagyon volt a mértékadó, hanem a tisztségviselés. Ezért természetes voÉ az, hogy ülése 1942 november 13-án, pénteken. 375 ezeknek a magybirtokos családoknak az ivadékai is mind arra a pályára törekedtek, ahol a rang,» a tekintély, a befolyás volt a mérvadó, nem pedig a munka és a vagyonszerzés. Nagyon érdekes összehasonlítást csiniállhattamj barátaim ladatihialmazata alapjáni. Például a hegyeshalmi Fischer-család két fia bíró lett, Ikettő pedig földbirtokos. Otthagyták a milliókati szerző kereskedői pályát. Simon Ferencnek egy fia fűszeres lett, ejlhalt, minős utóda, Vázsonyi Lajos utódai földbirtokosok Mtek, Szabó Imrének a fia orvos lett, Szalacsy Lajos egyik fia vármegyei^ tisztviselő, a másik földbirtokos. A Lehnerék, a mai Csikvándiak — bizonyára ismerik képviselőtársaink, hiszen ennek a családnak' egyik tagja képvisieilő volt —földbirtokosok lettek. Tóth Jánosnak csak leányai voltak, az egyiket báró Solymossy vette el, a másikat Radio Kálmán, Vas vármegye volt főispánja és földbirtokos. Pfandl Károlynak még ma is élő utóda tüzérezredes, tehát katonai pályára menti A ma is élő Nirnsee Ferenc egyike legvagyonosabb kereskedőinknek és: talán a legelső sertéshizlaló Magyarországon. A fia földbirtokos lett, veje is az lett, aki azelőtt minisz(teriálijs tisztviselő voltí. Mostanában az öreg visszavonult, (Közi Horváth József: Otthagyta a minisztériumot!) visszavonult az öreg ettől a pályától, mert igen öreg lett, megszűnt a kereskedése. Ezek a vagyonos kereskedői családok tehát a magyar úrhaitnámság következtében elvonulták arról a telepről, ahová 'a magyar kereskedelem állította őket és az ő őseik és átengedték a terepet másoknak. Kiknek engedhették át? A vagyontalan szegény keresatényeknek? Dehogy, a zsidóság tört előre! Hogy fest például Győr kereskedői társadalma 1868 körül. Érdekes összeállításom van errenézve. Volt összesen 218 kereskedő, akik között 150 volt a keresztény és 68 a zsidó. Érdekes megemlítenem, hogy a 150 keresztény kereskedő között Keményi-Sehneller pénzügyminiszterünk őse is ott van és Schandl Károly őexellenciájániak egyik Őse is etzek között szerepel. Tehát kereskedők voltak e kiváló embereink ősei is, de az utódok már elvonulták erről a pályáról, tisztviselők lettek, otthagyták a jól jövedelmező milliós stallumio'kat. (Kuhajda Vilmos: Azért kell más társadalmi Sizemlélet, miájs társadalmi álláspont és nem a lenézés !) A magyar kereskedőnek ma a lehető legnehezebb helyzete van, azért, mert amint mondtam, egyik oldalon a szőrös kéz, az illegális kereskedjeilem. nyomja, a másik oldalon pedig az egykéz, az az egykéz, amely a kormánynak minden támogatását élvezi, amely a kijelölést, a koiitingenselosztás,t és a pénzbeli segítséget élvezi. Volt és van közöttük kis keresztény kezdő, kis induló kereskedő is, igen szerény kis önállósítási alappal, és ha arra gondolunk, micsoda borzalmas küzdelem kell ahhoz, hogy ma megalapozza ez az új generáció a keresztény magyar kereskedelmet és saját exisztenciáját, azt élénken illusztrálja egy eset. Egy régi kereskedő, aki 30 esztendeje már szakmabeli ember, meg akarta indítani az önállósítását, miután azelőtt egy bank áruosztályának volt a vezetője. Akkor ,a minisztériumtól azt a választ kapta, hogy nem tudják besorolni az exportkontingenst élvezők sorába!
