Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-306

Az országgyűlés képviselőházának 306. ü Látása és fizetée tekintetében milyen javí­tásra van szükség. (Ügy van! a szélsöbáthida­lón.) Mert azt a javítást, amelyet a posta és a vasút anyagi téren, technikai berendezéseinek javítására kap, elegendőnek tartani nemcsak a jövő, hanem a jelen szempontjából sem tu­dom és azt iaz egészem) minimális javítást, iame L lyet a postások és a vasutasok a fizetésben és ellátásban kapnak, nem mára, hanem már a tavalyelőtti helyzetre sem tudom elegendőnek tartani. T. Ház! Ha politikai szempontból nézzük a dolgot, akkor is azt kell mondanunk, hogy itt feltétlenül javításra van szükség. Azt hiszem, a t. Ház minden oldalán ülő képviselőtársaim elismerik, hogy nemzetpolitikai szempontból alig van megbízhatóbb elem, a posta és a vasút személyzeténél. (Ügy van! Úgy van! a jobb- és a szélsőbaloldalion.) Ha pedig ez így áll, akkor nagyon vigyázni kell arra, hogy a napi ke­nyérgondok miatt meg ne rendüljön ennek a sokezres tábornak a lelki felkészültsége és teljesítőképessége, mert ez a becsületes, az­előtt soha nem panaszkodó tábor azon a P°ii~ ton áll, hogy már-már meginog lelkileg és vezetőit okolja, — meggyőződéseim szerint jog­talanul okolja* de ők nem látják, hogy a ve­zetők micsoda küzdelmet folytatnak értük — hogy csak munkát, mindig több munkát, több teljesítményt követelnek tőlük, ugyanakkor pedig nem gondoskodnak arról, hogy az ellátá­suk, a fizetésük, az anyagi dotálásuk lépést tartson a megnehezült viszonyokkal. T. Ház! Postáról és yasútról lévén szó, le­gyen szabad ezzel kapcsolatban egy helyi és egy általános politikai kérdést is idehoznom. A helyi kérdés* amely azonban az egész Felső­Dunántúlnak is kérése, aiz, hogy Győr, Felső­Dunántúlnak ez a rohamosan fejlődő ipari és kereskedelmi nagy centruma, automatatelefon­köapontot, kapjon. Hogy milyen arányokban fejlődik ott a telefon igénybevétele, errenézye legyen szabad a Győri Nemzeti Hirlap alapján néhány számot felolvasnom. Két évvel ezelőtt v havonta 80—90.000 helyi beszélgetést kapcsol­tak, ma. pedig már havonta 160—170.000 beszél­getést kell kaposolniok. Amíg egy évvel ezelőtt Győrből naponta 500—600 interurbáníbeiszélge­tést kapcsoltak, addig ma napi 1600 az ilyen beszélgetések száma. Megérti az ember ezt a fejlődést, ha tudja, hogy kiét év alatt Győr micsoda nagy ipari, hadiipari, tehát honvé­delmi szempontból is nagyon fontos központtá fejlődött. A személyzet ott is egészen heroikusi munkát végez, de a mai technikai berendezé­sek és a mai személyzeti létszám mellett az igényeket mégsem tudja kielégíteni. A másik kérdés, amely politikai is» rész-« ben a vasúttal' kapcsolatos. Elfogadtuk a, bécsi döntést;. A területi döntésnek természetes kö­vetkezménye, hogy az arra a területre eső gör­dülőanyagállománynak is a magyar állam bir­tokába kellene visszakerülnie. Azért mondom, hogy kellene, mert tudomásom szerint a mai napig egyetlen mozdonyt, egyetlen vasúti ko­csit sem kaptunk vissza. Ugyanakkor azt hallja az ember, hogy egyéb téren is, gazdasági te­kintetben, csaik nehjézségeket támaszt- ez, az állami, amtelyínek katonáival künn egy fronton harcolnak a mi katonáink, tehát bizonyos te­kintetben; — nagyon irtózom ettől a szótól, de ezt kell mondanunk — szövetségesek vagyunk. Arról nem is beszélek, hogy amikor katonáink künn a fronton együtt harcolnak, ugyanakkor idehaza, a közös határon hátbatámadnak ben­ése 1942 november 15-án, pénteken. 373 nünkét ezek ajz állítólagos szövetségesek. (Moz­gás.) Hogy a kereskedelemügyi tárca keretében maradjunk, azok a vasútvonalaink és utaink is, amelyek ott vezetnek el a határ 'mellett és Dél-Erdély szempontjából életfoiatosságúalk, ép­pen Románia viselkedése következtében ál­landó veszedelemben forognak, mint azt a leg­utóbbi események is mutatták, amikori, sajnos, hősi halottat kellett temetnünk Kolozsvárott, hősi halottat, aki azonban; nem az orosz fron­ton esett el, hanem az állítólagos szövetséges golyóitól. T. Ház! Nem tudom megérteni, hogy a kor­mány ezen^ a téren < miért nem tanúsít erélye­sebb fellépést. Higyje el, hogy az egész nemzet mögötte áll (Ügy vam!) és higyje el, hogy a külpolitikának az a módja, amely magasabb érdekekre hivatkozva mindig csak hallgat, nem helyeselhető. Helyeselhető lennie akkor, ha ezeket a magasabb szempontokat a másik ál­lam is mindig betartaná, vagy pedig, ha mind­kettőnknek szövetségesei, a bécsi döntés garan­tálói nemcsak" bennünket intenének, — és ered­ményesen — hanem a másik államot is kény­szerítenek, esetleg keményebb szóval is, hogy a mai időkben néki is kötelességei vannak. T. Ház! Azt mondotta egyszer Mikszáth Kálmán Hegedűs Sándorról szóló megemléke­zésében, szerencsétlensége a kereskedelmi tár­cának, hogy rövidéletű gazdái vannak, akik nem f fejezhetik be azt, amit kezdenek; csak kontúrokat látunk és mindig csak kontúrokat. Az utóbb jövő letörli ezeket és újakat kezd. Varga miniszter úrnak megadatott az idő, azonban nem adatott meg a nyugodt idő. Im­már három esztendeje miniszter, de ez a há­rom év talán a legnehezebb idő a nemzet leg­újabb történetében. A nehéz idő néha gyötrel­mesen nehéz idő, a kereskedelmi tárca szem­pontjából azonban csak munkát igen nagy munkát jelentett. Es mégis alkotott, kétségte­lenül nagy dolgokat alkotott, hogy csak néhá­nyat említsek meg, alkotott például a, medvéi dunahíd megépítésével, az erdélyi vasút meg­építésével, a sok felrobbantott délvidéki híd ós műtárgy helyrehozásával, de különösen na­gyot alkotott ez alatt az aránylag rövid idő alatt a kereskedelem keresztényesítésével. Na­gyon jól tudom, hogy ezen a téren még jogos kívánságok vannak, de ha valaki összehason­lítja a mai helyzetet a három esztendővel ez­előtti helyzettel, el kell ismernie, hogy a ke­reskedelmi kormányzat kétségtelen eredménye­ket mutathat fel. T. Ház! Amikor a keresztény kereskede­lemről van szó, azt látja az ember, —• az utóbbi időben divattá kezd válni, — hogy a fiatal ke­resztény kereskedelmet úton-útfélen kritizál­ják. Kétségtelen, hogy a kereskedelmi őrség­váltás is átesett a gyermekbetegségeken. Az is bizonyos, hogy a hibákat ki kell küszöbölni és a bűnösöket vagy tehetségteleneket ki kell söpörni a piacról. Szeretném azonban kiemelni, bogy a fiatal keresztény kereskedelem hibái össze sem hasonlíthatók a zsidó kereskedelem bűneivel és nincs joguk a kritikára azoknak, akik évtizedeken keresztül ölbetett kézzel néz­ték a zsidó kereskedelem garázdálkodását és a tőkeszegény kereteztény kereskedelemi vergődé­sét. Ezen a, téren ellentétek látszanak. Ezeket a látszólagos ellentéteket mélyíteni is igyekez­nek egyesek a keresztény kereskedelem és a szövetkezetek között Szerény meggyőződésem

Next

/
Oldalképek
Tartalom