Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-306

Az országgyűlés képviselőházának 306. ü Látása és fizetée tekintetében milyen javításra van szükség. (Ügy van! a szélsöbáthidalón.) Mert azt a javítást, amelyet a posta és a vasút anyagi téren, technikai berendezéseinek javítására kap, elegendőnek tartani nemcsak a jövő, hanem a jelen szempontjából sem tudom és azt iaz egészem) minimális javítást, iame

L lyet a postások és a vasutasok a fizetésben és ellátásban kapnak, nem mára, hanem már a tavalyelőtti helyzetre sem tudom elegendőnek tartani. T. Ház! Ha politikai szempontból nézzük a dolgot, akkor is azt kell mondanunk, hogy itt feltétlenül javításra van szükség. Azt hiszem, a t. Ház minden oldalán ülő képviselőtársaim elismerik, hogy nemzetpolitikai szempontból alig van megbízhatóbb elem, a posta és a vasút személyzeténél. (Ügy van! Úgy van! a jobb- és a szélsőbaloldalion.) Ha pedig ez így áll, akkor nagyon vigyázni kell arra, hogy a napi kenyérgondok miatt meg ne rendüljön ennek a sokezres tábornak a lelki felkészültsége és teljesítőképessége, mert ez a becsületes, azelőtt soha nem panaszkodó tábor azon a P°ii~ ton áll, hogy már-már meginog lelkileg és vezetőit okolja, — meggyőződéseim szerint jogtalanul okolja* de ők nem látják, hogy a vezetők micsoda küzdelmet folytatnak értük — hogy csak munkát, mindig több munkát, több teljesítményt követelnek tőlük, ugyanakkor pedig nem gondoskodnak arról, hogy az ellátásuk, a fizetésük, az anyagi dotálásuk lépést tartson a megnehezült viszonyokkal. T. Ház! Postáról és yasútról lévén szó, legyen szabad ezzel kapcsolatban egy helyi és egy általános politikai kérdést is idehoznom. A helyi kérdés* amely azonban az egész FelsőDunántúlnak is kérése, aiz, hogy Győr, FelsőDunántúlnak ez a rohamosan fejlődő ipari és kereskedelmi nagy centruma, automatatelefonköapontot, kapjon. Hogy milyen arányokban fejlődik ott a telefon igénybevétele, errenézye legyen szabad a Győri Nemzeti Hirlap alapján néhány számot felolvasnom. Két évvel ezelőtt

v havonta 80—90.000 helyi beszélgetést kapcsoltak, ma. pedig már havonta 160—170.000 beszélgetést kell kaposolniok. Amíg egy évvel ezelőtt Győrből naponta 500—600 interurbáníbeiszélgetést kapcsoltak, addig ma napi 1600 az ilyen beszélgetések száma. Megérti az ember ezt a fejlődést, ha tudja, hogy kiét év alatt Győr micsoda nagy ipari, hadiipari, tehát honvédelmi szempontból is nagyon fontos központtá fejlődött. A személyzet ott is egészen heroikusi munkát végez, de a mai technikai berendezések és a mai személyzeti létszám mellett az igényeket mégsem tudja kielégíteni. A másik kérdés, amely politikai is» rész-« ben a vasúttal' kapcsolatos. Elfogadtuk a, bécsi döntést;. A területi döntésnek természetes következménye, hogy az arra a területre eső gördülőanyagállománynak is a magyar állam birtokába kellene visszakerülnie. Azért mondom, hogy kellene, mert tudomásom szerint a mai napig egyetlen mozdonyt, egyetlen vasúti kocsit sem kaptunk vissza. Ugyanakkor azt hallja az ember, hogy egyéb téren is, gazdasági tekintetben, csaik nehjézségeket támaszt- ez, az állami, amtelyínek katonáival künn egy fronton harcolnak a mi katonáink, tehát bizonyos tekintetben; — nagyon irtózom ettől a szótól, de ezt kell mondanunk — szövetségesek vagyunk. Arról nem is beszélek, hogy amikor katonáink künn a fronton együtt harcolnak, ugyanakkor idehaza, a közös határon hátbatámadnak benése 1942 november 15-án, pénteken. 373 nünkét ezek ajz állítólagos szövetségesek. (Mozgás.) Hogy a kereskedelemügyi tárca keretében maradjunk, azok a vasútvonalaink és utaink is, amelyek ott vezetnek el a határ 'mellett és Dél-Erdély szempontjából életfoiatosságúalk, éppen Románia viselkedése következtében állandó veszedelemben forognak, mint azt a legutóbbi események is mutatták, amikori, sajnos, hősi halottat kellett temetnünk Kolozsvárott, hősi halottat, aki azonban; nem az orosz fronton esett el, hanem az állítólagos szövetséges golyóitól. T. Ház! Nem tudom megérteni, hogy a kormány ezen^ a téren <

miért nem tanúsít erélyesebb fellépést. Higyje el, hogy az egész nemzet mögötte áll (Ügy vam!) és higyje el, hogy a külpolitikának az a módja, amely magasabb érdekekre hivatkozva mindig csak hallgat, nem helyeselhető. Helyeselhető lennie akkor, ha ezeket a magasabb szempontokat a másik állam is mindig betartaná, vagy pedig, ha mindkettőnknek szövetségesei, a bécsi döntés garantálói nemcsak" bennünket intenének, — és eredményesen — hanem a másik államot is kényszerítenek, esetleg keményebb szóval is, hogy a mai időkben néki is kötelességei vannak. T. Ház! Azt mondotta egyszer Mikszáth Kálmán Hegedűs Sándorról szóló megemlékezésében, szerencsétlensége a kereskedelmi tárcának, hogy rövidéletű gazdái vannak, akik nem f fejezhetik be azt, amit kezdenek; csak kontúrokat látunk és mindig csak kontúrokat. Az utóbb jövő letörli ezeket és újakat kezd. Varga miniszter úrnak megadatott az idő, azonban nem adatott meg a nyugodt idő. Immár három esztendeje miniszter, de ez a három év talán a legnehezebb idő a nemzet legújabb történetében. A nehéz idő néha gyötrelmesen nehéz idő, a kereskedelmi tárca szempontjából azonban csak munkát igen nagy munkát jelentett. Es mégis alkotott, kétségtelenül nagy dolgokat alkotott, hogy csak néhányat említsek meg, alkotott például a, medvéi dunahíd megépítésével, az erdélyi vasút megépítésével, a sok felrobbantott délvidéki híd ós műtárgy helyrehozásával, de különösen nagyot alkotott ez alatt az aránylag rövid idő alatt a kereskedelem keresztényesítésével. Nagyon jól tudom, hogy ezen a téren még jogos kívánságok vannak, de ha valaki összehasonlítja a mai helyzetet a három esztendővel ezelőtti helyzettel, el kell ismernie, hogy a kereskedelmi kormányzat kétségtelen eredményeket mutathat fel. T. Ház! Amikor a keresztény kereskedelemről van szó, azt látja az ember, —• az utóbbi időben divattá kezd válni, — hogy a fiatal keresztény kereskedelmet úton-útfélen kritizálják. Kétségtelen, hogy a kereskedelmi őrségváltás is átesett a gyermekbetegségeken. Az is bizonyos, hogy a hibákat ki kell küszöbölni és a bűnösöket vagy tehetségteleneket ki kell söpörni a piacról. Szeretném azonban kiemelni, bogy a fiatal keresztény kereskedelem hibái össze sem hasonlíthatók a zsidó kereskedelem bűneivel és nincs joguk a kritikára azoknak, akik évtizedeken keresztül ölbetett kézzel nézték a zsidó kereskedelem garázdálkodását és a tőkeszegény kereteztény kereskedelemi vergődését. Ezen a, téren ellentétek látszanak. Ezeket a látszólagos ellentéteket mélyíteni is igyekeznek egyesek a keresztény kereskedelem és a szövetkezetek között Szerény meggyőződésem