Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-306

372 Az országgyűlés képviselőházának 306. színvonalra, amely mentes attól a levonástól, amely a nyugdíjbavonulás alkalmával a tör­vény szerint snjtotta őket. A mai nehéz, idők­ben a teljes fizetés volna szükséges ahhoz, hogy az államvasutak nyugdíjas tisztviselői a mai viszonyokhoz képest az életüket valahogyan mégis tengetni tudják. De még súlyosabb helyzetben van az ál­lamvasúti munkásság.. Ezt azért kell felemlí­tenem, mert Magyarországon ma a munkabé­rekkel kapcsolatban egy egészen furcsa fel­fogás kezd kialakulni. Igen sokszor hallja az ember a tényeket nem ismerő emberek részéről, hogy Magyarországon ma milyen jó dolga van a munkásságnak, milyen nagy keresete van a munkásságnak és igen sokszor hallom intelli­gens emberektől, hogy egyedül a munkásság­nak van módjában Magyarországon libát enni. Nem mondom, ilyen munkások is vámnak, de nézzük meg a kérdést közelebbről, a munka­morál fenntartása szempontjából. Különösen mezőgazdasági vonalon, halljuk, hogy a mezó^ gazdasági munkások legtöbbször 12 pengői napszámokat kérnek egyes helyeken, ahol a gazda meg van szorulva, és hogy a munkála­tokat el tudja végeztetni, tényleg meg is fizeti, mert kénytelen megfizet' nii ezeket a mur­kabéreket. Nem mondom, lehetséges, hogy szórványosan vannak ilyen állapotok is, de nagy általánosságban téves úgy beállítani a munkabéreket, mintha Magyarországon most eldorádó volna munkásnak lenni. (Keltái Jó­zsef: 16 pengőért veszi a zsírt!) Ugyanis, ha megnézzük az államvasutaknál és általában az állami üzemeknél majdnem mindenütt, hogy milyenek a munkabérek, akkor azonnal más képet nyerünk az egész munkabérpolitikáról. Ismétlem, igen veszedelmes dolog a munkar morál fenntartása szempontjából, hogy előfor. dúlhat, hogy egyes munkások munkadíj címén 12 pengőt követelnek és kapnak naponta,, mások pedig napíl 2 pengő néhány fillérért kénytelenek a sokkal értékesebb és nehezebb munkájukat el­végezni. Arról hogy az álliamvasutaíknáíl dolgozó munkásság keresete milyen, ha'dd szóljon itt egy egészen hiteles kimutatás a magyar királyi államvasutak betegségi biiztosító intézetétől. A betegségi biztosító intézet 1941. évi jelentése alapján 1—12. napibérosztálvba vannak beso­rozva a munkások. 79.422 mukásról szól a je­lentés. Ezek közül az 1. napibérosztályban, 0—25 uengőt kereső munkás 998. van. Előrebocsátom, hogy ez (havi kereset. A 2. napibérosztályban 25—50' pengőt keres 22.745 munkás. A 3. nap> bérosztályban 50—75 pengővel van 24.216. a 4. napibérosztályban 75—100 pengővel 10.740, az 5, napibérosztályban 100—125 pengővel 5853, a 6. napibérosztályban 125—150 pengővel 5162, a 7. napibérosztályban 350—175 pengővel 3688, a 8. napibérosztályban 175—200 pengővel 3122, a 9. napibérosztályban 200—225 pengővel 2074. a 10— 12: napibérosztályban 225 pengőn felüli kereset, tel 824 munkás. Igen t. Ház! 58.699 munkás havi keresete nem több, minit 25—100 pengő között ingadozó kereset (Koltai József: Tessék ebből megélni!) Ez a jelentés 1941-ből származik, azóta nem só­it »tt változott a vasúti munkásság keresete. Ha azt nézzük, hogy 79.427 ilyen kiskeresetű munkásnak hatalmas, felelősségteljes munkát kell végeznie, akkor mély tisztelettel kérnem kell a miniszter urat, hogy méltóztassék az államvasutak személyzetének és munkásainak ülése 1942 november 13-án, pénteken. a keresetét és fizetését lehetőség szerint nö­velni. _ Mivel a miniszter ÚT és munkatársainak működése iránt a legteljesebb bizalommal vagyok, a költségvetést elfogadom. (Élénk él­jenzés és taps a jobboldalom. A szónokot üd­vözlik.)^ Elnök: A vezérszónokok közül szólásra kö­vetkezik? Haala Róbert jegyző: Közi Horváth József. Elnök: Közi Horváth József képviselő urat illeti a szó. . ! Közi Horváth József: T. Ház! Mindenben cstattlakozomi az előttem szólott Vasvári képvise­lőtársamnak a vasutasság helyzetéről mondott szavaihoz,, mégis ázzál a különbséggel, hbgy ki­bővítem és jobban aláhúzom azokat. Kibővítem abban az irányban, hogy nemcsak a vasúti al­kalmazottak helyzete ilyen nehéz» hanem ugyan­ilyen nebiéz helyzetben van a postai alkalma­zottaknak nemi keVésbbé érdemes és nagy tábjora isi. (Ügy van! ai szélsőbaloldalon.) A postások és a vasutasok valóban a honvé­delem első vonalában vannak, hiszem a posta és a vasút, a postások és a vasutasok leikoisme­retes munkája nélkül nemcsak a gazdasági élet állna meg, hanem megállna a honvédelem is. vagy legalább is nagyon csökkenne iá honvéde­lem teljesítclképessége is. Én magam sem tudom' megérteni, hogy amikor állandóan azt hallja az ember, hogy a posta és a vasút elsőosztályú hadiüzem^ a teljesítményben, ugyanakkor nem tapasztalja, hogy a posta és iá vasút az anyagi ellátásban, a nyersanyagellátásban és alkalma­zottainak ellátásában is az első osztályú hadi­üzemek közé számítódnék. (Kuhajda Vilmos: Azok nem működhetnek ezelk nélkül!) Ha az ember azt látja, hogy a hadiüzemek munkássága ^közellátási hatóságaink támoga­tása révén megkapja azt, ami őket teljes jog­gal megilleti, akkor csak csodálkozni lehet azon, hogy nem részesülnek ugyanebben az el­bánásban a postások és a vasutasok, illetőleg a nyersanyagellátás tekintetében maga a posita és a vasút intézménye. Vasvári igen t. képviselőtársamnak, aki egészen közelről ismeri a vasutasok helyzetét, talán arról az oldalról kényesebb a dolgot a maga egész tragikusságában lefestenie» ép­pen azért bátor vagyok ón a képelt kiegészí­teni. Azt kell mondanom, — teljesen tárgyila­gos adatokra támaszkodva mondhatom ezt — hogy a posta •CS El vasút anyagi teljesítményé­ben és személyzetének teljesítésében, a veze­tőkben és a munkásokban egyformán elérke­zett a teljesítőképesség végső határáig. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Sem a vasúti sínek' tők seta a mozdonyoktól, sem a postahivata­loktól vagy technikai berendezésektől, sem a postának vagy a vasútnak elnökétől vagy ve­zérigazgatójától, sem az utolsó kalauztól vagy vasúti munkástól, levélhordótól vagy távíró­munkástól ennél többet követelni nem lehet. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Végre-valahára ne csak azt nézzük a költségvetésben, hogy a posta ennyi és ennyi milliót adott az állam háztartásaihoz, hogy a vasút ilyen és ilyen tel jesítményt produkált, és ne csak himnuszokat zengjünk arról, hogy a posta és vasút alkal­mazottai fizikailag micsoda megcsodálandó teljesítményt végeznek, hanem üljenek le az illetékesek még időben és nézzék meg, hogy mi­lyen beruházásokra van szüksége a postának és a vasútnak, nézzék meg, mekkora létszám emelésre s a meglevő vasutasok és postások! e>

Next

/
Oldalképek
Tartalom