Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-306
372 Az országgyűlés képviselőházának 306. színvonalra, amely mentes attól a levonástól, amely a nyugdíjbavonulás alkalmával a törvény szerint snjtotta őket. A mai nehéz, időkben a teljes fizetés volna szükséges ahhoz, hogy az államvasutak nyugdíjas tisztviselői a mai viszonyokhoz képest az életüket valahogyan mégis tengetni tudják. De még súlyosabb helyzetben van az államvasúti munkásság.. Ezt azért kell felemlítenem, mert Magyarországon ma a munkabérekkel kapcsolatban egy egészen furcsa felfogás kezd kialakulni. Igen sokszor hallja az ember a tényeket nem ismerő emberek részéről, hogy Magyarországon ma milyen jó dolga van a munkásságnak, milyen nagy keresete van a munkásságnak és igen sokszor hallom intelligens emberektől, hogy egyedül a munkásságnak van módjában Magyarországon libát enni. Nem mondom, ilyen munkások is vámnak, de nézzük meg a kérdést közelebbről, a munkamorál fenntartása szempontjából. Különösen mezőgazdasági vonalon, halljuk, hogy a mezó^ gazdasági munkások legtöbbször 12 pengői napszámokat kérnek egyes helyeken, ahol a gazda meg van szorulva, és hogy a munkálatokat el tudja végeztetni, tényleg meg is fizeti, mert kénytelen megfizet' nii ezeket a murkabéreket. Nem mondom, lehetséges, hogy szórványosan vannak ilyen állapotok is, de nagy általánosságban téves úgy beállítani a munkabéreket, mintha Magyarországon most eldorádó volna munkásnak lenni. (Keltái József: 16 pengőért veszi a zsírt!) Ugyanis, ha megnézzük az államvasutaknál és általában az állami üzemeknél majdnem mindenütt, hogy milyenek a munkabérek, akkor azonnal más képet nyerünk az egész munkabérpolitikáról. Ismétlem, igen veszedelmes dolog a munkar morál fenntartása szempontjából, hogy előfor. dúlhat, hogy egyes munkások munkadíj címén 12 pengőt követelnek és kapnak naponta,, mások pedig napíl 2 pengő néhány fillérért kénytelenek a sokkal értékesebb és nehezebb munkájukat elvégezni. Arról hogy az álliamvasutaíknáíl dolgozó munkásság keresete milyen, ha'dd szóljon itt egy egészen hiteles kimutatás a magyar királyi államvasutak betegségi biiztosító intézetétől. A betegségi biztosító intézet 1941. évi jelentése alapján 1—12. napibérosztálvba vannak besorozva a munkások. 79.422 mukásról szól a jelentés. Ezek közül az 1. napibérosztályban, 0—25 uengőt kereső munkás 998. van. Előrebocsátom, hogy ez (havi kereset. A 2. napibérosztályban 25—50' pengőt keres 22.745 munkás. A 3. nap> bérosztályban 50—75 pengővel van 24.216. a 4. napibérosztályban 75—100 pengővel 10.740, az 5, napibérosztályban 100—125 pengővel 5853, a 6. napibérosztályban 125—150 pengővel 5162, a 7. napibérosztályban 350—175 pengővel 3688, a 8. napibérosztályban 175—200 pengővel 3122, a 9. napibérosztályban 200—225 pengővel 2074. a 10— 12: napibérosztályban 225 pengőn felüli kereset, tel 824 munkás. Igen t. Ház! 58.699 munkás havi keresete nem több, minit 25—100 pengő között ingadozó kereset (Koltai József: Tessék ebből megélni!) Ez a jelentés 1941-ből származik, azóta nem sóit »tt változott a vasúti munkásság keresete. Ha azt nézzük, hogy 79.427 ilyen kiskeresetű munkásnak hatalmas, felelősségteljes munkát kell végeznie, akkor mély tisztelettel kérnem kell a miniszter urat, hogy méltóztassék az államvasutak személyzetének és munkásainak ülése 1942 november 13-án, pénteken. a keresetét és fizetését lehetőség szerint növelni. _ Mivel a miniszter ÚT és munkatársainak működése iránt a legteljesebb bizalommal vagyok, a költségvetést elfogadom. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalom. A szónokot üdvözlik.)^ Elnök: A vezérszónokok közül szólásra következik? Haala Róbert jegyző: Közi Horváth József. Elnök: Közi Horváth József képviselő urat illeti a szó. . ! Közi Horváth József: T. Ház! Mindenben cstattlakozomi az előttem szólott Vasvári képviselőtársamnak a vasutasság helyzetéről mondott szavaihoz,, mégis ázzál a különbséggel, hbgy kibővítem és jobban aláhúzom azokat. Kibővítem abban az irányban, hogy nemcsak a vasúti alkalmazottak helyzete ilyen nehéz» hanem ugyanilyen nebiéz helyzetben van a postai alkalmazottaknak nemi keVésbbé érdemes és nagy tábjora isi. (Ügy van! ai szélsőbaloldalon.) A postások és a vasutasok valóban a honvédelem első vonalában vannak, hiszem a posta és a vasút, a postások és a vasutasok leikoismeretes munkája nélkül nemcsak a gazdasági élet állna meg, hanem megállna a honvédelem is. vagy legalább is nagyon csökkenne iá honvédelem teljesítclképessége is. Én magam sem tudom' megérteni, hogy amikor állandóan azt hallja az ember, hogy a posta és a vasút elsőosztályú hadiüzem^ a teljesítményben, ugyanakkor nem tapasztalja, hogy a posta és iá vasút az anyagi ellátásban, a nyersanyagellátásban és alkalmazottainak ellátásában is az első osztályú hadiüzemek közé számítódnék. (Kuhajda Vilmos: Azok nem működhetnek ezelk nélkül!) Ha az ember azt látja, hogy a hadiüzemek munkássága ^közellátási hatóságaink támogatása révén megkapja azt, ami őket teljes joggal megilleti, akkor csak csodálkozni lehet azon, hogy nem részesülnek ugyanebben az elbánásban a postások és a vasutasok, illetőleg a nyersanyagellátás tekintetében maga a posita és a vasút intézménye. Vasvári igen t. képviselőtársamnak, aki egészen közelről ismeri a vasutasok helyzetét, talán arról az oldalról kényesebb a dolgot a maga egész tragikusságában lefestenie» éppen azért bátor vagyok ón a képelt kiegészíteni. Azt kell mondanom, — teljesen tárgyilagos adatokra támaszkodva mondhatom ezt — hogy a posta •CS El vasút anyagi teljesítményében és személyzetének teljesítésében, a vezetőkben és a munkásokban egyformán elérkezett a teljesítőképesség végső határáig. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Sem a vasúti sínek' tők seta a mozdonyoktól, sem a postahivataloktól vagy technikai berendezésektől, sem a postának vagy a vasútnak elnökétől vagy vezérigazgatójától, sem az utolsó kalauztól vagy vasúti munkástól, levélhordótól vagy távírómunkástól ennél többet követelni nem lehet. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Végre-valahára ne csak azt nézzük a költségvetésben, hogy a posta ennyi és ennyi milliót adott az állam háztartásaihoz, hogy a vasút ilyen és ilyen tel jesítményt produkált, és ne csak himnuszokat zengjünk arról, hogy a posta és vasút alkalmazottai fizikailag micsoda megcsodálandó teljesítményt végeznek, hanem üljenek le az illetékesek még időben és nézzék meg, hogy milyen beruházásokra van szüksége a postának és a vasútnak, nézzék meg, mekkora létszám emelésre s a meglevő vasutasok és postások! e>