Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-306
Az országgyűlés képviselőházának 306. mentalitásánál fogva a legkevésbé volt alkainias ezeket összekapcsolni. (Ügy van! Ügy van! tetszés és élénk helyeslés a szélső baloldalon,) Ma is így van, de látom örömmel, hogy aiz ilyen összekötő vonalak tervezése folyamatban, van. Hogy hogyan készülnek majd el és hogy hogyan nyargalunk ma a szükségletek után, azt még nem tudom. Ez,is olyan a posteriori! dolog lesz, mint minden, amivei egyszer már elkéstünk. Aki állomásainkat közelről ismeri, az tudja, hogy azok mennyire szűkek. Ismeretes dolog a Balaton mellett elvezető egyvágányos pálya helyzete, ahol csak olyan nagy távolságbanvannak kitérővel bíró állomások, hogy egy egészen szaturált állapot következik be, amely vonatkozik a tehervonat okra ás sokszor a személy vonar tokra is, úgyhogy ez a helyzet nehézzé teszi a vonatok átbúj tatását, mert egy kis zavar nagy zavart okoz azután az egész vonalon. 3—4 évvel ezelőtt, amikor a nyári forgalom idején nagymértékben telített, vonat járatok voltak, a legsszebb menetrendet hozta a minisztérium és a Máv. akkori elnöke : , 2—3 órás késésekkel jártak a vonatok. Nagy forgalmi) építkezésekre volna tehát szükség. Itt van egy másik kérdés is, amelynek megoldása a vasúti forgalom javítását lenetségéssé tenné, a tehervonatoknak légfékkel való ellátása. Ezelőtt négy évtizeddel, mint fiatal mérnök, hónapokon át foglalkoztam ezzel a dologgal, kísérleteztem, már akkor tudott volt ez a dolog, de még most is alig van a gyors tehervonatokon számottevő egységeken megoldva ez a kérdés, úgy, hogy ezekkel is gyorsabban leihessen utazni, nagyobb sebességgel. Éneikül pedig hüába van meg a maximális sebesség lehetősége, mert az ország mai forgalmát okosan megoldani nem tudjuk. Ezek azok a dolgok, amelyeket rajtam kívül ismer minden szakember, különösen azok, akik ma, is intézik a dolgokat. Ha pedig kérdezzük, miért nem jutottunk odáig soha, hogy rendben legyenek a dolgok, a válasz az,jhogy azért, mert nem volt megfelelő tervszerű közlekedési politika, hanem mindig elkésve pótoltuk azokat a dolgokat, amelyeket már tegnapelőtt meg kellett volna csinálni. Ha azonban nem lehetett valamit megcsinálni régebben, ma még kevésbbé lehet és ezért legkevésbbé a mai vezetést lehet szemrehányással illetni. Itt van a személyzethiány is. A személyzethiány meglehetős erős. Sokat; hangoztatják, hogy nincs a vasutas 1 személyzetben elég szakavatott egyén, de hiszen a yasutasságot is megtizedelte a honvédelem. Sajnálattal látom, hogy mindig melléje fogunk a dolognak. Amikor például mérnökhiányról beszélünk, sohasem nyulunk oda, ahol a mérnökök elrejtve vannak, mert hiszen ma w tudunk mérnököket, akiket igénybe lehetne venni Például, ha valaki egycsillagos főtüzérként valahol Kiewbeu légvédelmi tüzér, akkor, amikor mint főmérnök közfunkciót teljesíthetne, (Úgy van! jobb/elől.) vannak ebben ellenmondások. De ugyanakkor nagy veszedelmet látnék abban, ha azért, hogy a mesterségesen támasztott mérnökhiányt pótoljuk, — hallom már a zöngejét, érasem már a szelét -— gyorsítani akarják a mérnökképzést és elejtenék a felső félévet. Ez olyan volna, mintha valakinek a fejét levágnák. Ezt már végigcsináltuk, fiatal professzor voltam az elmúlt világháború idején és láttam ezeknek a gyorstalpaló kurzusoknak a hatását, amelyek a magyar mérnökséget tíz évre tönkretették. De nemcsak nálunk volt ez így» hanem Kémetországban is. Azok a néülése 1942 november 13-án, pénteken. 357 met kollégák, akikkel beszéltem, mind azt mondották, hogy mindazok ,a kedvezmények, amelyeket akkor adtak a mérnököknek, károsak voltak, hiszen orvost és mérnököt nem lehet képezni gyorsítva, gyorsforralón. (Ügy van! ügy van!) Tehát itt a nagy nyilvánosság előtt, mielőtt ez a dolog hivatalos (tárgyalásra kerülne, felemelem a isizavamat, mert hiszen ez nem vezetne jó megoldásra, jó eredményre. (Egy hang balfelől: Jogászt lehet — Ember Sándor: Igazi jogászt sem lehet! — Zaj.) Szabad legyen akkor megmondanom ennek a tárcának tárgyalásánál, hogy hol lehet esetleg a mernokhiány pótlására valamit tenni, sajnos, megint nem ma vagy holnap, hanem csak holnapután. Régi vesszőparipám az, hogy én a mérnököt, ha mindjárt gyakorlati kiképzésen keresztül is, de vezetésre hivatott pionir szakembernek tartom és óvom attól hazánkat is, minden mérnöktársamat is, hogy azért mert valami bizonyos gyakorlatban jónak latszik, a mérnök a teljesen alantas szerepkörnél tovább maradjon meg, mint ameny nyi a kiképzéséhez szükséges. Azon át kell neki jutnia, de amikor átjutott, akkor ai ő szerepe a vezetés; a rra a közbenső szerepkörere pedig ki kell képezni középfokon jó műszaki segéderőket. (Helyeslés.) Erre szolgál részben a gazdasági jellegű középiskola (Ügy van! Ugy van!) és a gyakorlati felsőiparis kola, de ez a kettő nem azonos, pedig ezt a kettőt még ma is összetévesztik. Az ipari jellegű középiskolai ugyanis érettségit tevő, vasaltnadrágú tisztviselőket nevel. (Ügy van! Ugy van!) Annyira nem szokja meg az illető ^•^}},.T J 1 le yegőjót, hogy egész életére arra állítódik be, hogy ő fél-mérnök akar lenni, ú r akar lenni, hivatalban akar ülni. Az ilyen jó műszaki munkaerőket tehát csak úgy lehet nevelni, ha ezeket, akár csak mint a kereskedelemben a pult mellett, az ipar számára a műhely mellett neveljük. A felsőipariskoláknak ,az a nevelési rendszere, hogy megelőzőleg egy évet kint töltenek és csak azután Kezdődik a neveles másik része, helyes, mert ez ad jó ipari vezetőket a munkásoknak, akik velük ereznek és ebben az esetben nincsen lelki sza.kadas es kapcsolatihiány. (Ügy van! Üav van!) Éppen ezért legyen szabad ennek a tárcának a tárgyalásánál a miniszter' úr figyel- . mebe ajánlanom, hogy itt nagy hiba az, hogy a telsoipariskola még ma is az 50 évvel ezelőtti tantervvel dolgozik. (Ügy van! Ügy van!) A malomiparhoz és< a mezőgazdasági iparhoz hozzájött a gőzturbina, a repülőgép, az automobil és ezt egy közös képzéssel tanuljak. Ehelyett: ha valamit specializálnunk kell, ezt kell specializálnunk és a másiknak kell általánosnak lennie, amely hivatalnokokat képez ki (Ügy van! Ügy van!); holott most az a specialis és lez az általános. Meg kell a dolgot fordítani, mert ez a helyes koncepció. (Ügy ? a , n L U £ y van! Hősies és taps.) Javaslom tehát, hogy méltóztassék megfontolóna venni, hogy egy közlekedési felsőiparisikolának itt volna a helye. Amikor 23—24 évvel ezelőtt a Műegyetem gépészeti osztályának . reformját tárgyaltuk — volt kereskedelemügyi miniszter kartársunk, Herrmann Miksa volt ennek aiz első referense — akkor még gondolkoztunk azon, hogy hajóépítő és hajógépészmérnököket csináljunk-e., öt ágazatban specializáljunk-e és csináljunk-e közlekedési mérnököt is. A Műegyetem tehát .gondolkozott ezen. Elejtettük azután ezt az erős speeializálást, de annál
