Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-306
358 Az országgyűlés képviselőházának 306. ülése 1942 november 13-án, pénteken. inkább szükségesnek látom a speeializálást ía középfokon, mert erre a hadseregnek is szüksége van és ez a polgári foglalkozásban is szükséges. Itt lehetne specializálni még a közlekedésen belül isi Legyen szabad talán megemlítenem, hogy a költségvetésben örömmel látom, hogy elég nagy mozdonyrendelések vannak benne: 50 nagysorozatú mozdony szerepel, 424.000-es, ma ez a legnagyobb teljesítményű mozdonya a vasútnak. Még a múlt évről is vannak hátra szállítások, úgy állunk tehát, hogy jövőre meglehetősen sok mozdony kerül majd forgalomba. Ennek kapcsán legyen, szabad egy érdekes kérdést megemlítenem — megint elvi síkon. Én barátja vagyok a racionalizálásnak, nem l'art pour Tart, hanem ott, ahol szükséges, de ott mindig. Semmit, ami felesleges^ ne csináljunk meg, de mindent, ami szükséges azonnal kezdjünk el. (Helyeslés.) Én azért említem ezt, mert itt látok egy olyan intézményt, egy olyan szokást, amelyre nem szívesen térek vissza, mert részletnek látszik, do 'elvi síkon mondom ezt. Vannak az úgy; nevezett mütanrendőri próbák, amelyek az új mozdonyokkal folynak és ha egy ilyen csoport mozdony jön egymás után, az mozgósítja a minisztérium illetékes] szakosztályát, az igazgatóságot, az üzletvezetőséget, a műhelyt és így tovább, úgyhogy rendszerint egy egész vonatrakomány mérnök megy az, ilyen mozdonyokkal, olyan sokan vannak, holott én okosnak és elégnek tartanám magát a típusvizsgálatot. Típusokon belüli kisebbrendű egyéni próbát maga a műhely, illetőleg fűtőház megejthet, az üzletvezetőséggel. Ez sokkal kisebbrendű, mintha ugyanannak a mozdonynak öt, tíz, majd tizenöt^ és húszévea javítási fővizsgálat után kicserélődik a futóműve, hiszen akkor egészen messze van már az a mozdony ia régi önmagától és ezzel mégsemi történik ilyen próbái A műtanrendőri próbán résztvesz a rendőrség is; a Bachkorszak idejéből ittmaradt rendszer szerint még a rendőrségnek is van; ott szakértője, ami felesleges és # túlzott dolog. Még a szakértői vizsgálatnál is ejtsék el azt, ami felesleges, mert különben formalitás lesz belőle, ami viszont szükséges, azt annál alaposabban ejtsük meg. A minisztérium szerintem nem arra való, hogy onnan ilyen részletdolgokat vizsgáljanak, hanem arra való, hogy koncepciót adjon, irányokat, politikát adjon (Ügy -van! Ügy van!) és akkor ott is előkelő mentalitású és tudású mérnökök szabadulnak fel a tömegmunka, a formális ellenőrzés alól. Feljegyeztem itt magamnak egy kérést, amelyet legyen szabad nyilvánosan a kereskedelmi miniszter úrhoz intéznem. Én nagyon helyeslem, hogy a mérnökhiány megszünteté; sere ösztöndíjaikat is létesített. Az ösztöndíj ellenében arra kötelezik az illetőt, hogy minden évi ösztöndíj ellenében kiét és fél évet szolgáljon. Ez így volt valaha is, én ia élveztem ilyen ösztöndíjat, akkor azonban koronában és az akkori koronában, most pedig pengőben adják és miai pengőben. Méltóztassék ezeket revideálni és valami olyan alapra fektetni, mint például a köztisztviselők ^fizetéskiegészítése, hogy azt a kiegészítést az is kapja meg, aki év-valutában — ami nem devalválódik, — kötelezettséget vállal, hogy négyévi ösztöndíjért tíz évet szolgáljon. A vasúttal kapcsolatosan legyen szabad még egy kérdést megemlítenem, a menetdíjkedvezmények kérdését. (Halljuk! Halljuk!) Én helyeselném azt, hogy egyáltalán ne legyen szabadjegy, ne legyen semilyen • kedvezmény, mindenki fizesse meg a menetdíjakat. Ilyen rendszerre nem lehet áttérni, viszont talán furcsa, hogy ennek ellenkezőjét kérem most, amikor nehéz a közlekedés, nevezetesen azt ké; rem, hogy azért ne méltóztassék megszüntetni azokat a kedvezményeket, amelyek szociális jellegűek. így például a beteg katonák látogatására a családtagoknak kedvezményeket adnék, a munkások fizetéses szabadságára adnék ilyen kedvezményeket, esetleg a Sísizövetségnek is, ebben ugyanis nem sportot, hanem katonai érdeket látok. Ugyancsak kedvezményt adnék a külföldről látogatásra hazatérő magyar munkások részére is. Ezek olyan dolgok, hogy azt hiszem, ezt a kivételt szívesen látja mindenki. Ezzel szemben, amikor a nyaralások után engedélyezett visszatérő kedvezmények voltak, én magam is jónak és bölcsnek láttam a megszorítást, ' ha mindjárt nem is teljes törlést, hanem csak megszorítást, amelyet ezen <a téren véghezvittek. Melyen t. Képviselőház! Nagyon rövid az időm, de azért néhány szóval kitérek egy olyan kérdésre, amely az érdeklődéseimet már többször felkeltette és ez a Nemzeti Szabadkikötő és Tengerhajózási Vállalat, amely a legszebben fejlődő üzemünk. Alig 14 éves múltra tekinthet vissza, mégis a legszebb fejlődésen ment keresztül és egész fennállása alatt mindig hasznothajtó volt. A kikötő fejlődésének ügye a kormány részéről mindig nagy megértéssel találkozott, amit az is bizonyít, hogy módot ad'ott a szabad'kikötő tengerhajózási üzemének megteremtésére. Hála Istennek, ma már ott tartunk, hogy jelenleg több Dunatengerjáró és esupán tengerjáró hajó építését engedélyezte a kormány a kikötő részére. Ez már csak azért is nagyjelentőségű dolog, mert tudjuk, hogy a háborúutáni külkereskedelmi forgalom lebonyolításában annak a nemzetnek lesz biztosítva a boldogulása, amely siatiát hajóparkkal is rendelkezik. Az új európai gazdasági rendben — hogy milyen lesz ez a gazdasági és politikai rend, azt nem tudjuk — mindenesetre a forgalom lebonyolításában a Duna és így természetesen a mi magyar kikötőnk is elsőrendű szerepet fog játszani. Vonatkozik ez különösképpen a Fekete-tengerrel és DélOroszországgal majdan kiépülő és feltétlenül gyümölcsöző kereskedelmi kapcsolatokra. Bármilyen legyen az ellentét közöttünk, a kereskedelmi kapcsolatok bizonyos egymás ráutaltságnál fogva gyümölcsözők lesznek. Éppen ezért kérem a kormányt, hogy már csalk az előbb említett okokra való tekintettel is, a jövőben különös gondossággal támogassa szabadikikötőnk fejlesztésének ügyét, mert hiszen a kikötő a mai forgalom mértékének már nem felel meg. (Palló Imre: Újvidéken is kaphatna egyet!) A. magyar szabadkikötő fejlesztése közügy és ismerve a kormányzat eddigi előrelátó gondosságát, amellyel a kikötő ügyét elbírálta, minden reményünk meg van annak további fejlesztésére. (SzöUősi Jenő: A másik kikötőt Újvidéknek! — Palló Imre: Mondtuk már!) A közúti járóműveikkel kapcsolatban nem mulaszthatom el, hogy mégegyszer ne kérjem azt, amit már tavaly kértem a tárca költségvetésének tárgyalásakor, hogy az autóengedelyek regisztrálásával kapcsolatiban méltóztassék a vidéken az orvost, az állatorvost és a
