Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-305

Àz országgyűlés képviselőházának 305. tudja, hogy a termelést sem szuronnyal, sem akasztófával, sem fenyegetésekkel fokozni nem lehet, hanem csak kizárólag helyes árpolitikával és meg-felelő agrárigazgatással. (Taps a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, ebben a, kérdésben egyszer nagyon határozottan véleményt kell mondanom. En ennek a kettősségnek a megszüntetését, elsőrendű fontosságúnak tartom. Neim akarok •külföldi példákra rámutatni, de tessék megnézni, Németországbam nem a háborúban, hanem már 1933-ban egy kézbe vették ennek a kérdésnek intézését s az eredményeket meg is lehet nézni: a háború negyedik évében teljesen zavarmentesen működik mind a termelés, mind az elosztás* a közellátás. Kérdezem, mi szükség van közellátásügyi minisztériumra külösni, akkor, amikor annak agrárszektora idetartozik, mint főosztály, az iparcikkek elosztása pedig az iparügyi termelést irányító minisztérium alá tartozik, mint főosztály? Ez lenne a legrentábilisabb és a legkisebb zavarral járó megoldás. Nem ide tartozik, de mégis osak furcsa, hogy a fával, a tüzelőanyaggal való ellátás

1 a földmívelésügyi minisztériumhoz tlartozik, viszont a termelés legfontosabb része, az árpolitika amoda. Mig itt rendet nem teremtünk a nagy elvi igazgatási kérdésekben, addig az agrártársadalom csak tehetetlenül nézi, hogy mi történik vele, de ;

a munkába belekapcsolódni, vagy épp a termelés fokozásán helyesen dolgozni

1 nem tud. Elmondtam a bizottsági tárgyaláson azt ia, hogy a Jurcsek-féle elmélet is csak közöttünk vita tárgya. Ez ma még csak elmélet, amelyet elméletileg esetleg helyesnek is tarthatunk — én ugyan személy szerint végrehajthatatlannak tartcm és azt hiszem, igazolódni is fogok, — de ha azt hisszük, hogy ezzel a többtermelés ügyét szolgálni és a közellátásra felajánlott mennyiségeket fokozni fogjuk, véleményem szerint nagyon tévedünk. De a magyar kisgazdatársadaiom, amely az agrárlakosság zömét teszi ki, nem is vesz tudomást arról, hogy mi egy Jurcsek-féle elméletről vitatkozunk itt. A gazda szánt-vet úgy, ahogy tud és ahogy éppen lehet s amikor majd tavasszal jön az elszámolás, ő fog a legjobban csodálkozni, hogy mi féle csodabogárral lepték meg most. A dolog lényege az; hogy ezt a nagyfontosságú kérdést a földmívelésügyi kormányzat alá kell rendelni egy kézbe. Csak ez biztosíthatja a tetrmelés .nyugalmát, fenntartását, sőt fokozását, (Horváth Géza: Jó miniszter!) Ne haragudjék a miniszter úr, ha most egy kissé maliciózus megjegyzést teszek. A megnagyobbodott ország megnagyobbodott gondjai között egy megcsonkított földmívelésügyi minisztériumot látok, mert annak éppen ez az egyik legfontosabb része hiányzik. Vagy elvették tőle, vagy ihia fejlesztették, nem ott fejlesztették, ahol véleményünk és az agrártársadalom véleménye szerint kellett volna. Néhány szóval az árkérdésról is beszélnem kell, mert a közellátásügyi tárca bizottsági tárgyalása során semmiféle megnyugtató választ nem kaptunk, ezért most megkísérlem ezt a, földmívelésügyi miniszter úrnál. Remélem, hogy ő fog talán megnyugtatást adni a gazdatársadalom számára, mert erre feltétlenül szükség van. Nagyon nagy kérdés az egész agrártermelés szempontjából ,a helyes árszínvonal kialakítása. Egyenesen lehetetlenségnek tartom az olyan rendeleti úton történő ármegállapítást, amrly a termelő reális érzékét kikapcsolja és 1942 nővembet 12-én, csütörtökön, 335 egészen illuzórius árakat szab meg. Eat én a kukoricaár, a, burgonyaár és a búzaár egymáshoz való viszonyára mondom. Megvizsgáltam ezeket az árakat a Háború kitörése előtti öt év átlagát véve figyelembe, amikor a gazdasági élet, a termelés és a. fogyasztás dinamikája, valamint az export egyensúlyozták ki az árat. Ez az; ár — osak a főszámokat mondom — 20 pengős búzaár, 14.5 pengős kukoricaár és 5.5 pengős burgonyaár veit. Ez megfelel egy átlagos termésű évben egy katasztrális holdon termelt körülbelül 170—200 pengős termelési értéknek. Tessék most a jelenlegi helyzetet venni. A 30 pengős búzaárig egy 50%-os áremelkedés játszódott le, viszont megmaradt a 14 pengős kukoricaár, az 5 és fél pengős burgonyából pedig 20—25 pengős burgonya lett. (Gróf Teleki Béla: Ez az egy jó! Ez az utolsó nem baj! — Derültség.) Én nem a magas burgonyaárat nehezményezem, hatnem az aránytalanságokat. (Gróf Teleki Béla: Ügy van!) Ha ugyanis 20 pengő lehet egy métermázsa burgonya, akkor egy mázsa kukorica nem lehet 14 pengő és egy mázsa búza sem lehet 30 pengő; hiszen nyilvánvaló, hogy az a 35—iö, vagy kissé jobb he lyen 50—60 mázsás burgonyatermés nem hasonlítható össze a holdankint 12, vagy éppen átlagban 9 mázsás bűzaterimésseL Itt kezdődik tehát a zavar és amikor — valljuk be őszintén — az ipari árszínvonalnál van fekete ipari árszínvonal és éppen a gazdatársadalomnak, a falu népének szükséges öszszes iparcikkek ezen a fekete árszínvonalon érkeznek oda, akkor nyilvánvaló, hogy ez serkentő hatásként jelentkezik az agrárárak terén. Ettől függetlenül is maga az agrárárak ilyen aránytalansága is arra serkent, hogy ez a kukoricaár nem megfelelő, ezt nem lehet elfogadni már a búza és a krumpli árához viszonyítva sem és maga a gazda úgy érzi, hogy vele igazságtalanság történik, tehát feljogosítva érzi magát a fekete áron való eladásra. Én magam is arra az álláspontra helyezkedem, hogy nem a gazdatársadalom felelős elsősorban a fekete árakért, hanem egyrészt a fekete iparcikkek, másrészt ezek az aránytalan agrárárak, .amelyek benne a helyes értékelést és a nyugalmat megzavart]ák, mert ilyen módon tért erre a helytelen útra, T. Ház! Ezek a problémák nagyoin fontosak, mert, véleményem] szerint az egész mezőgazdasági termelés jövőjét jelentik. Valaki azt mondotta ma, hogy már nem lehet segíteni ezen és már a kezdetén elhibázták. Lehet, hogy nagy hibák történtek, de mi nem törődhetünk bele abba, hogy ezen nem lehet segíteni, mert feltétlenül javítani kell, hogy az agrártermelést .nyuigalani állapotba hozhassuk vissza. T. Képviselőház! Másik súlyos észrevételem termelési kérdés, de a- kérdéses rendeletet ismét a közellátási miniszter adta ki, úgyhogy egyenesen kellemetlen helyzetben vagyok, mert úgy fest, mintha a közellátási tárcához beszélnék, viszont amikor a közellátási tárcánál beszélünk, akkor pedig úgy fest, mitntha a földmívelésügyi tárcához beszélnénk; nem tehetünk róla, mert ez e miatt a lehetetlen kettősség miatt van így. Itt van a kukoricarendelet. Fel kell említenem, mert nem tudom, hogy az elmúlt 15 év alatt volt-e ilyen hatásos rendelkezés. (Börcs János: Olyan .nem volt, amely ilyen felháborodást keltett volna!) A magyar gazdatársadalom körében tudniillik olyan felháborodást