Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-305
356 Az országgyűlés képviselőházának S05. ü okozóit, amilyent én 15 évi politikai működésem alatt még soha nem láttam. Nyilván ok van rá, ha ilyen nagy a reakció, < és igenis nagyon súlyos ok vaja rá. Nagyon jól tudjuk, hogy a keleti részek és Kárpátalja részére szükség van kukoricára, még pedig nem az állatállományi, hanem az emberek számára. Rendben van, megérti a gazdatársadalom, de azért nem lehet, a tengeritermelóst a fejetetejére állítani egy ilyen rendelkezéssel, amely nem veszi figyelembe a legkitűnőbb íejérmeigyei vagy bácskai földön termett 25—30 mázsát, vagy a homokosabb részen termett 12 mázsát. Tapasztalatból beszélek. Ezek az aránytalanságok a mi vidékünkön is ég bekiáltó afc. A fekete tiszameuti és a - ceglédvidéki földekről négy mázsát, tehát még kevesebbet szolgáltatnak bie, mint mi, a nagykátai homoki szőlővidék tengeritermelői. Ez egyenesen érthetetlen a gazdatársadalom előtt, és az a meggyőződésem, hogy ha egy ilyen rendelkezést ilyen ellenszenvvel fogadnak, ennek megvan az oka: maguk a gazdák érzik, hogy itt egy teljesen leheitetliein és abnormis intézkedést adtak ki, T- Ház! Ezzel kapcsolatban újra fel kiell említenem egy elvi kérdést- Én sokkal szívesebben láttam volna azt, iha megfelelő sertésár, hízóár teremtése mellett a zsírtermelést é® a hizlalást a gazdatársadalom végzi el és nem'az ipari hizlaló, akár főváros, akár a bankok vagy az iparvállalatok kebelében, mert ma az történik, hogy ezeknek számára most már valóban, a legidrasztukusabb módon kell előteremteni a tengerit. De ( miért kell elvenni a gazdatársadalomtól a' hizlalást, ,a termelés egyik legfontosabb üzemágát és áttenni, kiemelni ipari vonalra vagy a városba? Semmi értelme nincs. Német példákat veszek: ott rekvirálás nélkül beszolgáltatják a zsírt, mert megfelelő árszínvonalat biztosítottak. Nálunk is meg lehetett volna ezt , csinálni és nem kellett volna elvenni a gazda' társadalomtól a hizlalás lehetőségét/Egy hang a szélsőbaloldalon: Jó, hogy nem a tenyésztést vették el!) T. Ház! Ezzel kapcsolatban csak egy rendelkezésre kívánom felhívni újra a f öldmívelésügyi miniszter úr figyelmét, noha nem ide tartozik és ez a hizlalás r kérdése. Tíz sertés lekötését írták elő- Beszéltem a falvakban gazdákkal. Azt mondják: hármat bírnék. Kettőm van, hármat bírnék, mert mindent megpróbálnék, de tízet hogyan hozzak össze 1 ? Hárman-négyen álljanak össze társulni? Ez nem magyar dolog, ebben ők nincsenek benneErre semmi sem történik és viszik el a kukoricát. Ha tehát az élethez közelebb álló,, reálisabb intézkedéseket tettünk volna, akkor nyilvánvalóan a hizlalás és a zsírellátás is természetes úton bonyolódhatott volna le. T- Ház! Annyira nincs időm, hogy kénytelen vagyok továbbmenni ai kérdésekben. Ezt csak azért mondtam el, hogy iijra rávilágítsak arra, hogy a miniszter úrra tartozik a közellátási tárcához utalt árkérdés és termeléspolitikai kérdés, tehát egy kézben, a f öldmívelésügyi tárca keretében kell ezt a kérdést rendezni. A termelés kérdésében a másik legfontosabb tényező ma a munkáskérdés rendezése. Ebben a Házban sok évvel korábban a legélesebb harcokat vívtuk az agrárszoeiális követelések megvalósításáért, a^munkabérek rendezéséért és sok mindén másért. Ma pedig ott tartunk, hogy fel kell emelnünk szavunkat, mégpedig nagyon, hangosan, a múveltetők,. a gazlése 1942 november 12-én, csütörtökön. datársadalom, a munkásfoglalkoztató gazdák érdekében, mert oda jutunk, hogy "a . földek megmunkálatlamul, műveletlenül maradinak és a termelést visszaesés veszélye fenyegeti. Ez sem véletlen t. Ház, ez is kettős okra vezethető vissza. Az egyik oldalon az ipar szédületes munkás felvevő hatása okozta. Ha a legnagyobb hadiüzemnek nevezték a mezőgazdaságot, akkor itt is kellene valamilyen orvoslást teremteni, mert lehetetlenség, hogy a munkaerőt úgy vonjuk el. hogy viszont a háború tartania alatt ne, legyen módunkban ezt a munkaerőt megfelelő gépekkel pótolni. Ha a természetes gyáripari fejlődés vonta volnfa el a munkásságot és módomban volna a helyébe megfelelő gépi erőt adni, akkor még elképzelhető volna bizonyos egyensúly, .Fajvédelmi szempontból akkor sem volnék megnyugodva a jelenlegi birtokmegoszlás .mellett, de termelési szempontból semmi baj sem lenne. Csakhogy nem ez van, hanem elvonatikia munkásság és egy gépet sem tudunk kapni (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalonj, sem traktort, sem kapát. Egy r lókapát, amelyet <a napokban rendeltem meg és egy fedőekét csak a legnagyobb nehézségekkel, háromszoros áron fekete úton lőhetett inegcsiifáltátni, de -valami egészen különleges protekcióval, nehogy fedetlenül maradjanak a szőlők, mert ha a szőlő födetlenül marad, akkor a termés jövőre elveszett vagy legalább is kétséges; T. Ház! Itt igen nagy hibákat látunk es á cselédkérdésben, mint a magyar agrártermelésnek nriuinkabázisa tekintetében rendkívüli helyzet áll fenn. Kérem a miniszter urat es a földmívelésügyi kormányzatot, nagyon fontolja ezt meg és igyekezzék ezen segíteni, mert nagy bajok lesznek. A fejadíagon felüli 'gabonajárandóságnak, a 10 métermázsának 30 pengős maximális ár'bn való kifizetése 300.pengő értéket jelent, amiért a cselédcsalád jóformán semmit sem kap (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalonj,; ugyanakkor Budapesten annak a osaíádniak felnőtt suhanc tagja másfél hónap leforgása alatt megkeresi ezt az összeget. Tehát aütomlatikusan olyan értékítélet keletkezik a munkásban; hogy otthagyja' a nel y ét, akár 20 vagy 30 évig szolgálta is a gazdáját, ugyanazt a birtokot. Tapasztalatból beszélek, t. Ház, és látom a veszélyt. Az áprilisi felmondáskor rettenetes bajok lesznek, mert a cselédség, amely elsősorban a joszágaiTömány gondozására van hivatva, ott fogja ïtagynî a helyét, és ez kiszámíthatatlan következnie nyekkel fog járni. En tehát felhívom a földmívelésügyi miniszter úr figyelmét arra, hogy ezen a voníalon előre gondolkozzunk a megoldásról, nehogy ez a súlyos helyzet bekövetkezzék. De a munkakérdéssel kapcsolatban meg kell említeni a 'munkabérkérdést is- Az idén egy rendelet elintézte ezt azzal, Eogy az egy évvel korábbit szankcionáljuk. De ki tartja ezt be? Senki! Tehát minek kényszerítsük fekete árra a gazdát is? Azért iá munkabérért ugyanis nem kap munkást, ez magától értetődik. Ez tehát újra egy olyan probléma, amely azt mutatja, hogy szembe kell nézni a kérdéssel és megfelelő, a jelenlegi árszínvonalhoz viszonyítva reális munkabérmegállapításra van szükség, hogy a nyugalmat helyreállítsuk, hogy a gazdatársadalom a legnehezebb helyzetbe ne kerüljön. T. Ház! Alig van még néhány percem. Még az agrárigazgatás szervezetéiről szeretnék néhány
