Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-305

Az országgyűlés képviselőházának 305. figyelmébe ajánlani a zöldmező mozgalomnak azt a nagyszerű munkáját, amelyet propagate és társadalmi úton, valamint közvetlen segítés formájában minden téren eredményesen el is végzett. (Ügy van! Ügy van!) Jelenleg átlag ban nyolc évente trágyázzuk szántóföldjeinket. Ha ezt csak hat évre lehetne átlagosan leszorítani, ez átlag 15%-os magtermelési többletet jelentene. így anélkül, hogy magtermelésünk visszaesnék, a takairmánytermelést egy millió katasztrális hold bakapcsülásával nagyszerűen lehetne fokoznü, ez pedig a mezőgazdaság jövedelmezőségét 150—170—200 millió pengővel fokozná. (Piukovieh József: Ügy van!) Éppen ezért nagyon fontosnak tartom — ami a költségvetésből talán természetszerűleg hiányzik — a gazdatársadalom istállóépítési törekvéseit kedvező, olcsó hosszúlejáratú hitelek formájában minél jobban előmozdítani. Hogy az állattenyésztésniek a háború után milyen nagy jelentősége lesz, az, azt hiszem, mindnyájunk előtt világos, amint világos az is, hogy ez lesz az egyik remédium a mezőgazdaság számára a magtermelés visszaszorulásával szemben. T. Ház! Amikor erről a kérdésről beszélek és általában, aimlikor ezekről a szomorú statisztikákról beszélünk, akkor az egész vonalon mindig miűdenki önkéntelenül a kisgazdára gondol. Vagyis amikor termelésről van szó, akkor min'dig a kisgazda az, aki keveset termel. Ezt a közfelfogást már régen megcáfolta a nem hivatalos, de magánstatisztíka. Ugyanis az OMGE üzemi statisztikájából látom azt, hogy a szakszerűen kezelt kisgazdabirtok hozama minden tekintetben megfelelő, sőt bizonyos statisztikai átlagokból megállapítható az, hogy vannak például dunántúlit és északi vidékek, amelyeken a kisgazdabirtok határozottan előnyben van a nagybirtokkal szemben. Nem helyes az, hogy amikor birtokpolitikáról beszélünk, akkor a kisgazdatársadalom nem termel elegei, amikor pedig a feketepiacról beszélünk, akkor min'dent a kisgazdatársadalom termel (Igaz! Ügy van!) és minden az ő kezén sikkad el. Ez nem igazáéig és nem is felel meg a tényeknek. Ezen a vonalon általánosítani nem lehet! (Ügy van! Űay van!) Meg kell állapítanom, hogy minden birtoktípusbam vannak alacsony átlagok és vannak igen jó átlagok is. T. Ház! A többtermelés fokozásával kapcsolatban még rá kell mutatnom arra. hogy erre nemcsak az említett okokból, hanem azért is törekednünk kell. hogy lúltömött ^írrárnépessésmnkben emeljük a<z életnívót. Mert legyünk tisztában aazal, hogy amíg Németországban 43, Franciaországban 45, Dániában 39. Angliában 39, Északamerikában 17, addig minálunk 72 lélek esik száz hektárra, ez a népesség" pedig a törpebirtokosokból és a gazdasági munkásokból regrutáló'dik, amely rétegben legtöbb a gyerek és éppen ebben a ridegben van a legnagyobb nyomorúság- és ebbem a rétegben legalacsonyabb az életnívó. Ennek az életnívónak megjavítása egyrészt az iparon keresztül, de másrészt a termelés fokozásán keresztül oldható meg. A kormányzat feladata lesz az. hogy az egész vonalon jelentkező többtp.rnielés eredménye az illetékes, a termelő kezekbe jusson és ne fusson megint olyan rétegek kezébe, amelyeknek a termeléshez semmi, ellenben a lefölözéshez rendkívül sok közük van. Igen nagy jelentőséire van a _munkaalkalmak teremtésében a szőlőgazdálkodásnak és a kvikoncaterületel^ fokozásának, mert hisafen. ülése 1942 november 12-én, csütörtökön. 329 ezek a művelési ágak a legtöbb munkaalkalmat adják. Ilyen jelentősége van azonkívül még a répaféléknek és a dohánynak. T. Ház! A szőlőgazdasággal kapcsolatban legyen szabad egy körülményre rámutatnom, amelyet örömmel állapítok meg. Ez egy új kis rovat a költségvetésben, amely szőlőmunkás-iskolák meghonosítására vonatkozik. Úgy tudom, ezek teljesen gyakorlati irányú, kitűnő isktolák, egy-kettő van meg belőlük, igen beváltak és éppen ezért további jóindulatába ajánlom ezeket a miniszter úrnak- Azt hiszem, szőlőtermelésünfk és borgazdaságunk fejlesztésében ezeknek a gyakorlati és a hallgatót a foglalkozásában megtartó iskoláknak a jelentősége csak fokozódni fog. T. Ház! Ennek kapcsán még egy körülményre ki kell terjeszkednem. Á nyár folyamán láttuk, hogy a különböző kedvező terméshírek folytán bizonyos nyugtalanság támadt a piacon, a bortermelés terén általánosságban rekordtermést várt az ország és bizony nagy aggodalom fogta el a gazdákat, hogy vájjon ezzel kapcsolatban lesz-e olyan megoldás, amely őket végre, a többévi rossz termés után, a, maguk jogos kárpótlásaihoz hozzá juttat ja. Meg kell áillapítanom, hogy a földmívelésügyi miniszter úr ezen a vonalon a legnagyobb gondossággal járt el. Figyelemmel kísértem ezt a munkát, mert hiszen a borügynek kezdettől fogva,, amióta képviselő vagyok, állandó gondozója és istápolója vagyok és Örömmel kell megállapítanom azt, hogy ezen a vonalon miniden megtörtént a bajok elhárítására,, úgyhogy ha rekordtermés lett volna — sajnos, nem az lett belőle, — az. sem hozott volna bennünket zavarba, mert a bölcs, előrelátó gondoskodás minden eshetőségre felkészült. Engedje meg a miniszter úr, hogy a bortermelő társadalom nevében ezért a gondoskodásért őszinte hálámat és köszönetemet fejezzem ki. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) T. Ház! Még egy körülmény késztet bennünket a többtermelésre és a jelenleg is, de a háború után talán miég fokozottabb mértékben jelentkező szociális terhek és a fokozottabb adóterhek viselése. A többtermelésnek szerintem két igen fontos eszköze van, amelyre a jövő szempontjából nagy súlyt kell vetni, mert hiszen meg vagyok róla győződve, hogy az új világhelyzetben reánk kényszerített változtatásokat nem lehet egyszerűen rendészeti úton elintézni, hanem itt a felvilágosító, tanácsadó, irányító, oktató, ellenőrző tevékenységnek bőséges szerep fog jutni. A magyar gazdatársadalom számára életkérdés lesz az, hogy az agrárlakosság a, folyton változó gazdasági helyzethez miként, milyen rugalmassággal tud majd alkalmazkodni. Ezt a célt véleményem szerint egyrészt a szakoktatási rendszer teljes kiépítésével!, másrészt^ pedig a gazdaszervezetek korszerű kifejlesztésével lehet elérni. Legyen szabad erről a két kérdésről egy-két szót szólnom. . T. Ház! A gazdasági szakoktatásról a 6. költségvetési cím gondoskodik. A múlt évi 18 millióról a jelenlegi költségvetésben 30 millióra emelke'dett ez a kiadása tétel. Meg kell állapítanom, hogy ezek a kiadások jól bevált rendszert követnek, jól bevált úton haladnak, ezekhez nekem lényegileg, nagy vonalakban niiics most hozzászólnivalóm. Éppen ezért legyen szabad inkább igazságot szolgáltatnom és a máir eddig elért eredményeket méltatnom,