Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-294

22 Az országgyűlés képviselőházának 294. alkalmazkodnak az önkormányzat sajátos szel* leméhez és gondolatvilágához. Megállapíthatjuk tehát, hogy az önkormányzat lényege a tisztviselők alkalmazási rendszerének semmiképpen sem lehet függvénye s bár e jog megszűnése az önkormányzat hatalmi kereteit feltétlenül szűkíti, magát az életet, a funkciót, a működést azonban egyáltalán nem befolyásolja. Eszerint a javaslat az önkormányzatot nem szüntetné meg még akkor sem, ha a kinevezési rendszert véglegesítené, még kevésbbé beszélhetünk tehát erről most, midőn a kinevezési rendszernek csupán átmeneti beállításáról van szó. T. Ház! Baranya vármegye nyugalmazott alispánjának, Fischer "Bélának díszdoktorrá avatásán mondotta Molnár Kálmán, a pécsi egyetemnek tudós közjogi professzora a következő rendkívül megszívlelendő szavakat (olvassa): »Az autonómia és szabadság nem jogszabályokban születik és nem jogszabályok tartják életben. Az autonómiához és szabad' sághoz független lelkű, gerinces, felelősséget érző és felelősséget vállaló, alkotó emberek kellenek. Autonómia és szabadság mindenütt van, ahol ilyen emberek dolgoznak pás ilyen emberek kezében van a vezetés.« T. Ház! Rátérve most már a közigazgatási politikában igen részletes, elméleti és gyakorlati alapon lefolytatott vitára, amely legnagyobbrészt a három közigazgatási szaklapban, a Magyar Közigazgatásban, a Vármegyében éis a Községi Közlönyben folyt le és a gondolatoknak szinte kimeríthetetlen tengerét hozta felszínre a legkomolyabb meggondolásoktól egészen az elméletek összezavarásáig, megállapíthatjuk azt, hogy döntést ez a vita nem hozott. Legalább oly súlyos évekkel kardoskodtak a választási rendszer fenntartása, mint a kinevezési rendszer behozatala mellett. A legtöbb hozzászóló a kinevezési rendszert államosítási rendszernek fogta fel, ezt a gondolatot te

f

te okfejtésének tene-elvévé és* szerintem ebből a nem helytálló alapból kiindulva vnn+a le azután következtetéseit. A hozzászólók knzül a kinevezési rendszer helveslői tehát a fiatalabb generáció sorából kerültek ki

; míg az ellenzők többsége a régi vágású közigazgatási _ férfiak sorába tartozott. Végeredményben a vi+

a nem dőlt el és a Ja va «latban ^tervezett intézkedésre hárul a döntés feladata. Véleményem szerint a megkezdett vitát akár ítéletnapig lehetne folytatni. — hiszen azért vagyunk vitatkozó iogásznemzet — véo-leses döntést akkor sem tudnánk hozni. A felelős kormánynak kell tehát a vitát valamilyen érdemi ' intézkedéssel eldönteni és lezárni. A javaslatban foglalt intézkedés ebből a szempontból rendkívül szerencsésnek mondható és a vitában valóban salamoni ítéletet hoz. A tervezett megoldás ugyani; kettős célt ért el. 'Egyrészt nieírszü;nte,ti az ideiül en e

So

n k

;

nevP7ptt alkalmazottak nvaH eddi<r fennálló bÍ7nnvta

1

an«á<

T

ot és azt a he^yz^tet, hoíry az o-rc^á-í nagvobb '•ész^b^n. 41 várni égve k^zü

1 27 bfn k

;

nevezési rendszer. kisebb részéHew, 14 varmegyében nedisf választási rendszer van érvénvben. Másrészt pedig a kinevezési rendszernek átmenotiYg meghatá'ózott idnre va'ó bevezetésével szinto ki aknri.a próbálni az új rendszert és nem köti le önkormányzati közigazgatásunkat véglegesen egy új irányhoz. Közií^azgatá^polítíkai szempontból döii* té«re váró második kérdés az, hogy az orszáí közigazgatási berendezése nélkülözheti-e az ülése 1942 október 15-én, csütörtökön. állandóságot és egységet. Ez utóbbi kérdésre a válasz már jóval egyszerűbb. Valamely közigazgatási berendezés értékét az mutatja meg csupán, mennyiben tud a ráváló feladatokkal megküzdeni. Ebből a szempontból a berendezés általános felépítésének milyenségén felül igen lényeges az, hogy az irányítás és vezetés egyszerű, könnyen áttekinthető és kezelhető legyen. Márpedig olyan közigazgatási berendezésűéi, ahol a közigazgatás szervei más-más módon jönnek létre, erről alig beszélhetni és ha ehhez hozzávesszük azt, hogy a

( különböző módon megszervezett közigazgatási berendezés egy része, még hozzá a nagyobbik része,

t nélkülözi az állandóságot is, különösen háborús, tehát válságos időkben, az adott kérdésre nem lehet más választ adni, mint azt, hogy az egység mielőbbi megteremtése a legerősebb, a legsürgősebb és legnagyobb közérdek. Hátra van még, hogy egészen tárgyilagos és rövid vizsgálat

v

alá vegyük a választási és kinevezési rendszer gyakorlati vonatkozásait, éspedig talán a legfontosabb szempontból, az érdekelt t tisztviselők munkateljesítménye szempontjából. A választási rendszerinél a tisztviselő — amint azt multévi költségvetési beszédemben a Házban már volt szerencsém fejtegetni — kénytelen energiájának jórészét állandóan olyan irányban pazarolni, ami teljesítendő feladatával nincs összefüggésben, sőt azokat hátráltatja. Ha ugyanis előre akar haladni, minden munkájánál egészen csomó mellékkörülményre kell tekintettel lennie, és egész életét köz- és ma ?án vonatkozásban a legfel több gonddal és állandó aggodalommal aképpen rendezni és irányítani, hogy előmeneteli lehetőségeit valami károsodás ne érje. Nem csupán a választási kampánynak elég hosszú, gyakran hónapokra kiterjedő ideje alatt kell tehát állandó figyelmet szentelni tevékenységével össze nem függő mellékkörülményekre, hanem egész hivatali működése alatt. A választási kampány alatt majdnem minden esetben választania kell hivatali kötelezettsége teljesítése, vagy előmenetele között, A bemutatkozás szertartása például egy 400 törvényhatósági bizottsági taggal rendelkező vármegyében mérhetetlen időt és elfoglaltságot jelent és természetesen óriási költséget is. Ugyanezek a je

!

enségek tűnnek fel szemeink előtt a városi törvényhatóságnál, a megyei városoknál és a községeknél, de talán még sokkal kirívóbban. Mennyi keserves panaszt hallottam már választás alatt álló tisztviselőktől ebből a szemnontból és a leggondosabb munka, a legjobb rátermettség hányszor r szórni háttérbe egészen jelentéktelen mellékkörülmények miatt. A kinevezési rendszernél mindez elmarad és az a tisztviselő, aki igazán rátermett, igazán képzett és akinek munkateljesítménye értékes, előbb vagy utóbb feltétlenül elnyeri jutalmát, és megtalálja a képzettségének, tehetségének nieste eő munkahelyet. Természetesen ezt a kérdést most _ csak ebből az egyetlenegy szempun 'tb'ól vizsgáltam egészen röviden, maga az ^nyag, mint mondottam már, szinte kimeríthetetlen, feleslegesnek tartom azonban a túlságos készletezést különösen azért, mert a javaslat nem végleges, hanem csak átmeneti m ego Mást hoz. T. Ház! E közigazgatáspolitikai fejtegetés után áttérek most már a törvényjavaslat remek logikával összeállított indokolására; ez részletesen és világosan tárgyalja azokat az