Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-305

Az országgyűlés képviselőházának 305. ülése 1942 november 12-én, csütörtökön. 313 jár. Sok mindent szerettem volna elmondani, de még- csak ennyit: mindeint összefogva, a mezőgazdaság helyes irányú vezetését akkor látom megvalósulva, ha egyrészt az intenzívebb, beMerjesebft) gazdálkodással a többterm élést, a termények értékesítésénél pedig a kialakult viszonyoknak megfelelő olyan áríiivót tudnánk! elemi, amely összhangba tudja hozini azokat egyéb közszükségleti ciktkek árával. Mivel nem látom a költségvetésben a mezőgazdaság átállítására való azokat a biztosítékokat, amelyek a mezőgazdaságot meg tudják menteni és erősíteni, de különösen nem látom miniszter úrnak azt az akaratát, hogy ő a mezőgazdaság jogos érdekeit meg- tudtjla és meg is akarja védeni, a költségvetést nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik'? Árvay Árpád jegyző: vitéz, Roszner István báró. Elnök: vitéz Roszner István báró képviselő urat illeti a szó. vitéz báró Roszner István: T- Ház! A íöklmívelésügyi tárca 1943. évi (költségvetésén vörös fonalként húzódik végig a mezőgazdaság fejlesz^ tésére irányuló törekvés és, a felépítettség és a célkitűzésekben először domborodnak ki a körvonalai annak az oly régóta várt átfogó mezőgazdasági programúinak, amelynek alapvető tétele, a szükséges pénzügyi fedezet ezideig. sajnos, biztosítható nem volt. De a trianoni Magyarorsziágnaki minden nélkülözhető fillérjét honvédsége fejlesztésére kellett fordítania és ha igaz is, hogy a mezőgazdiaság fejlesztése is honivédelem, de első helyre mégis csak a fegyverkezésnek kellett kerülnie. (Ügy van! jobbfelŐl.) Annál örvendetesebb most, hogy a kormány módját találta annak, hogy egy újabb milliárdos Programm és a földmíveíesügyi tárca bővebb dotálása révén a harc fegyverei után a termelés fegyverednek fejlesztését tűzte ki célul. Ennek jelentősége ma különösen nagy. amikor ai tbelső front tartása és a termelési csata győzelmes lefolytatása mint egybefonódó fogalom alkotják agrárpolitikánk tengelyét. Magasabb kormányzati szempontokból azonban e kívánalmakion túl előbbre is kell tekintenünk és amennyire • lehetséges, a jövőbeni konstellációkhoz is alkalmazkodnunk kell. Ezért van szükség az átfogó mezőgazdasági programúira, amely nemcsak a mának, hanem a holnapnak is szól s amely számol azokkal a, termelés és értékesítés szempontjából fontos időszaki változásokkal, amelyek mezőgazdaságunkat a jövőben érinthetik. Fejtegetéseimben, amelyeket inkább meditációnak szánok, röviden vázolni kívánom azokat az elgondolásokat, amelyek agrárpolitikánk jövőbeni útjaira nézve bennem kialakultak és pedig különös tekintettel arra' a három időiszaki részre, amelyre szerintem mezőgazdaságunk fejlesztése folyamán figyelemmel kell lennünk és amelyek; már magukban véve! is kialakítják azt az átfogó mezőgazdasági programmot, amelyre folytatólagos agrárpolitikánknak fel kell épülnie. Az első ilyen idősaaknak tekintem a mait. vagyis a háborús és a közvetlenül utána! köveitkjező időket. Ez a nyersanyag és a tömegcikkek hiányának a kora. amikor minden eszr közzel és a rentabilitási kaikul álció mellőzéséveti, ai tömegtermelésnek minél gyorsabb tempóban való fokozására, illetve annak fenntartására, az elért színvonal tartására kell törekednünk. A második időszaknak tekinteném azt. amikor a világ már kezdi kiheverni a nagy háború pusztításait. A regenerálódott európai ipar ekkor már ismét teljes békebeli kapacitásával termel és az iparcikkeik! iránti áltafliánots kiélhezettség, valamint az újjáépítő országok és országrészek nagy szükségletei egy. általános, ipari konjunktúrának fognak tápot adni. Az iparba és a kereskedelembe való tódul ás magával fogja hozni a széles fogyasztórétiegek igényeinek a, könnyebb és változatosabb természetű városi táplálkozás irányában való eltolódását. Ennek nyomán vissza fog szorulni a kenyér és a sertészsír .fogyasztása, hogy helyébe a te,j. vaj, olcsóbb sajt, növényi olaj, baromfi, tojás, gyümölcs, zöldség és — a papirosból való vacsorázás következtében — a hússertésből] készült felvágottnak váló áru utáni fokozódó kereslet lépjen. Mivel ekkorra a regenerálódó hajótér már hozzáférhetővé fogja tenni a tengerentúli olcsóbb gabonái, a hűtött és fagyasztott húst, valatniint a margarin készítéséhez szükséges növényi olajakat és az újjáépülő volt orosz és lengyel területek iparcikkekért^ részben ugyancsak gabonával fognak fizetni, az egyrészt aipadó kereslet és a másrészt növekvő kínálat folytán, ezeknek -a mezőgazdasági cikkeknek .áresésével feltétlenül számolni kell. Hai meg akarjuk óvni mezőgazdaságunkat s ezzel egyben a föld népét a harmincas éV(?k elején ránkszakadt mezőgazdasági válságnak talán még súlyosabb mérvű megisimétlődéisétöl, akkor mezőgazdasági termelésünket idejekorán kell az új irányzat igényeinek megfelelően átállítani. Ennek még a konjunkturális tömegtermelés idejében kell megtörténnie. De a válságbiztos, 'állapothoz a termelés átállítása egyedül még nem elegendő, mert ezek

1 a nehéz idők már feltétlenül megkívánják a kiegyensúlyozott birtokviszonyokat, a mezőgazdiasági munkásfeleslegekről való n szerves gondoskodást az. általános és kötelező mezőgazdasági szakképzettséget, a tecnikai előnyök kihasználását, jó közlekedési viszonyokat és tökéletesen kiépített szövetkezeti hálózatot. A mezőgazdaság fejlesztésiének harmadik időszakát talán úgy jellemezhetném, mint a teljes békeidők korát. Európa akkorára mar líüheverte a világháború által ütött sebeket, à Ibelső fogyasztópiaic iparcikkéhsége inkább már a telítettségnek adott helyet, az újjáépítés munkái is már jóval lassúbb ülteimben folynak, az ipari exporttal pedig már a távoli pkicokat is fel kell keresni. A nagy háború azonban, amely a fehér ember egyenjogúsításának jegyében indült s nyilván a színesek egyenjogusiitásában fog végződni, kihatásaiban az ipari export elé beláthatatlan nehézség eket fog gördíteni, amelyek előidézői lehetnek egy nagy európai ipari válságnak. Mivel viszont a kölcsönök nyújtására, alkalmas piacok hiánya, az iparban foglalkoztatott rétegek vásárlókepessegének csökkenése és, mindinkáíbb növekvő tengerentúli kínálat a mezőgazdasági tömegcikkek áraira is nyomasztólag fog hatni, számolnunk kell egy úiabb általános agrárkrízisselEzek a nehéz idők megkívánják a mezőgazdaság feltétlen racionalizálását és a! mi nőségte rmelést, megkívánják azt, hogy a magas mezőgazdasági kultúra egybeolvadjon a irövedelemkalkuláeíokon alapuló belterjesség'gel és -a ter-