Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-305
Áz országgyűlés képviselőházának 505. ülése 1942 november 12-én, csütörtökön. 303 tételét. Tudjuk azt, hogy Kanadában például a földeket csak 'háromévenként egyszer vetik 'be, a közbeeső években állandóan csak talaj munkát végeznek, mert csupán • így tudják kellőképpen 'biztosítani azt a vízmennyiségei a földben, amely szükséges a harmadik ess tendőben a kanadai búza előállításához. Abban a véleményben, hogy ezzel a ltï millióval, ami a 'Szántási prémiumokra be vaD állítva, a nagybirtoknlak kedvezünk, nem tu dok ilyen formában osztozni, mert hiszen úg? 'is beállíthatnám! ezt a kérdést, hogy ez kvázi sovány rekompenzáció aiklar lenni azért, mert a búzaár nagyon alacsony, ez tehát a gazda társadalomnak valami megsegítése. Méltóztassék elhinni, hogy annak a kisgazdának, aki eddig: is szorgalmasan szántót^ és ezután is szántani fog, nagyon jól fog esni, ha katasztrá lis holdanként tíz pengő prémiumot fog kapni és ezzel legalább adójának egy résziét meg tudja fizetni. Bár közvetve, de ugyancsak a föld termő képesséigének fokozását célozzák a kísérletügy és a szakoktatás fejlesztésére vonatkozó intéz' kiedések is, mert hiszen ezek mind jaz* ismert» tek terjesztését vannak hivatva előmozdít am, ami éppen egyik feltétele a föld termőereie iobib kihasználásának., Mint mondottam, a termelés másik ténye zője a munka, A munkának minit termelési te nyezőnek vizsgálatánál három szempontra kell figyelemmel lenni: az egyik a tudás, a másik a munkaerő biztosítása, a harmadik pedig egy lélektani motívum, a munkakedv fokozása. A tudás szempontjaiból fontosak a már említett mindenféle szakoktatási intézmények. Itt első sorban ki akarom emelni a szakoktatási inté? menyeknek azt a részét, amely a legközvetlenebb kapcsolatban van e gazdaközönség nagy részé vei, a kisgazdákkal. Ezek a téli gazdasági tanfolyamok. Aki egy ilyen téli gazda sági tanfolyam záró vizsgáján résztvett — ét> nekem többször volt alkalmam ezt megfigyelni — az láthatta, hogy nemcsak a tudásvágyai keltik fel abban a gazdában, aki meglett ko rában^ mint 30—40—50 éves gazda újra leült az iskola padjaiba s ceruzát, jegyzőkönyvet, papirt téve maga elé, jegyezgetett és tanult, hanem amikor a záróvizsga^ ideje elkövetke zett és elbúcsúzott az előadótól, mindig az volt a kérése: jöjjön el az előadó úr és nézze meg, hogy amit mi itt tanultunk, hogyjaii érvényesítjük! majd a gyakorlati életben. Ö tehát azt a tudását, amelyet egy ilyen téli gazdasági tanfolyamon megszerez, igenis érvényesíteni akarja a gyakorlati életben is. Nagyon kívánatos volna ez. Meg kellene adni a lehetőséget e tanfolyamok szervezésénél arra, hogy az előadó, aki a tanfolyamot tartotta, a nyár folyamán, de ha lehetséges, egy-két év múlva újra meglátogathassa régi hallgatóit kinn a barázdán!, a tarlón és ott ellenőrizze, vájjon érvényesítik-e az ott tanultakat és azután újból jó 'tanácsokkal szolgálhasson nekik. A munkának, mint termelési tényezőnek másik fontos faktora a munkaerő biztosítása. Ez nagyon mehéz kérdés. Ide tartozik a fizikai munkaerő problémája, amelyet esetleg a gépesítéssel helyettesíteni lehet és kell r is. Ezt a munkaerőt kell biztosítani olyan értelemben, hogy szűnjék meg a menekülés a faluról, ami ma olyan sajnálatosan tapasztalható, hogy az a mezŐgazdsági munkás, az a mezőgazdasági cseléd maradjon szívesen ott, ahol dolgozik és legyen meg a lehetősége arra : . hogy a maga legprimerebb szociális igényeit kielégíthesse. fT\A. mezőgazdasági munkának ehhez a tényezőjéhez tartozik a gazdasági munkások megfelelő lakásokkal való ellátása, a kislakásépítési akció is. Ide tartozik a gazdaságok megsegítése, — ott, hol erre az egyéni erő nem elégséges — a gazdasági cselédlakások megfelelő létesítésévei. Általában a közeljövőben! számolnunk kell a mezőgazdasági munkásság ama követeimé; nyével is, hogy ne kényszerüljön az ipari munkássággal ellentétben hajnaltól késő éjszakáig, látástól vakulásig való munkára, tehát bogy ,a munkaidő is megrövidíthető legyen. Ez mind csak a mezőgazdaság gépesítése útján érhető el. Ebben a vonatkozásban is látunk már a költségvetésiben egy kiinduló lépést, látunk erre való törekvést is és ezt a jövő. szempontjából mindenesetre a földmíivelésiügyi miniszter úr szíves figyelmébe ajánlom. A mezőgazdasági munka harmadik tényezőjét, a lélektani tényezőt, a munkakedv fokozását tartom a leglényegesebbnek e munka eredményének szempontjából. Ez vonatkozik a testi munkásra és a vezetőre], a szellemi munkásra egyaránt, vonatkozik a kisbirtokosra éppen úgy, mint a nagybirtokosra. Mindegyiknek jó lélekkel, szívesen, kedvvel kell munkáját ellátnia. A gazda sorsa nem könnyű. Nekünk nemcsak a kétszerkettő parancsol, hanem parancsolnak olyan természetfeletti erők is, amelyek ellen hiábavaló minden emberi akarat, minden emberi küzdés. A legszorgosabb 1 munkát, a legnagyobb hozzáértést, a legnagyobb jóakaratot is olyan természetfeletti erők befolyásolják, amelyek a munka eredményét kétségessé teszik, vagy teljesen megsemmisíteni is alkalmasak. Mi gazdák ebbe már beletörődtünk, mert ez & r hivatásunkból folyik. Mi mindig újra vissizatérünk ahhoz a földhöz, amelyet szeretünk, mely hozzánk nőtt, amelynek kiáradó őserejét megérezzük, megtaláljuk, s nekilátunk a munkának ama eredménytelenségek ellenére is, amelyek a természetfeletti erők folytán sújtottak bennünket. S mert ez a mi hivatásunkból folyó egyéni sajátosságunk, ez a tény okozza azt, hogy akkor sem zúgolódunk, ha 1 nem természetfeletti erők, hanem más olyan körülmények akadályoznak bennünket a munka zavartalan elvégzésében, amelyek szintén rajtunk kívül állanak, ösak egyre utalok itt: a háborúra. A magyar gazda a jelleméből folyó önfeláldozással és helytállással érti meg a mai idők parancsoló szavát és dolgozik fáradhatatlanul akkor is, ha látja, hogy munkájának nem lesz meg az az eredménye, amelyet elképzelt. Igen t. Képviselőház! Még néhány héttel ezelőtt is ismételten elhangzott nemcsak itt a képviselőházban, hanem másutt is, mindenütt, ahol össszejöttek az emberek, hogy a gazda nem fog kenyérgabonát termelni, mert 30 pengős búzaárral nem lelhet megnyeni a búzacsatát, és ahelyett más termelési ágakba fog átmenni, a búzát elhanyagolva. Én járom az országot,, a múlt héten lenn voltam egészen Újvidékig, végigmentem az egész Duna—Tiszaközén; járom a Felvidéket és jól körülnézek mindenfelé. Mondhatom, olyan sok zöldülő vetés van az országban, azoknak a nehézségeknek ellenére is, amelyek éppen az időjárás mostohaságai "következtében az őszi vetés megkésésében^ jelentkeztek, hogy láttukra az embernek szinte örvendezik a szeme. Dolgozik az a magyar gazda, mert tudja, hogy helyt kell állnia, dé a kedvét fokoznia kell. Az bizonyos, hogy amikor az a gazda 1 , aki éjt nappallá téve
