Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-305

304 Àz országgyűlés képviselőházának 3Ô&. fárad hétfőtől szombatig s vágyik arra a va- ", Bárnapi pihenőre, vasárnap kiballag a határba és azt látja, hogy az az istenáldás, amely tíz métermázsás acélos búzatermést ígér, nem elégséges arra, hogy családját felruházza és lábbelivel elássa: ez nem olyan lélektani momentum, amely munkakedvét fokozza. (Piukovich József: Finoman mondta ezt a képviselő úr!) Már pedig ha a gazda munkakedvét nem tudjuk az optimumig fokozni, akkor ez a termelés csődje felé fog bennünket vezetni. Én nem akarok itt közellátási kérdésekről beszélni, amint Piukovich igen t. képviselőtársam tette, mert ez nem tartoznék szorosan ide, de maga az árpolitika még nem elégséges a munkakedv fokozásához. A gazda ambícióját más oldalról is fel lehet kelteni, munkakedvét más módon is lehet fokozni. Természetes, hogy a legjobb termelési politika a jó árpolitika. Ez régi axióma. Ha a gazda megtalálja a maga számítását, szívesen fog dolgozni. De szívesen dolgozik akkor is, ha a kiállításon az állatjával egy szép elismerő oklevelet nyer, vagy ha a termelési versenyben részt vesz és valami díjat kap. Ebben a tekintetben igen szép példát láthatunk a Duna-TiszakÖzi Mezőgazdasági Kamarai által kezdeményezett homokjavító kísérletek és homokjavító termelési versenyek bevezetésében. Gyönyörű szép eredményeket értünk el ezen a réven éppen a termelés fokozása tekintetében, A földmívelésügyi minisztérium ma, már kiterjesztette ezeket a versenyeket. Nagyon helyes, fokozni is kell ezt az akciót, mert ez is növeli a munkakedvet, a gazda ambícióját és ez is odaáll arra a frontra, amely éppen a munkának a maximumra való fokozását célozza. T, Képviselőház! Csak egy kérdésre szeretnék még rövidem, rámutatni, ez pedig a gazdaérdekeltségek összműködésének, kérdése. Érintette ezt a kérdést Piukovich képviselőtársam iá-ÍS, egy kicsit mindjárt megtépázta a mezőgazdasági érdekképviseleteket, amikor bürokratizmussal vádolta meg őket s azt mondta, hogy, azokb,a,a éppen az egészéges paraszttársadaloim nem vett részt. Bocsánatot kérek, die igen t. képviselőtársaimnak azt az álítását 'kénytelen vagyok korrigálni. (Piukovich József; Halljuk! Halljuk!) Nekem szerencsém van négy esztendő óta a Duna—Tisza-közi Mezőgazdasági Kamara elnöki székében ülni. Ez a kamara fennállásának húszesztendős jubileumát ülte meg abban .A teljes harmóniában, amelyben kell, hogy legyen a mezőgazdasági munkástól az ezerholdas nagybirtokosig minden gaizda ebben az országban, (piukovich József: Mit csináltak?) A mezőgazdasági törvényes érdekképviselet a maga húszéves fennállásai alatt éppen aazokat A különféle gazdarétegeket tudta egy kalap alá, egy közös nevezőre hozni, amelyeket a megelőző korban állandóan szembeálítottak egymással. (tJgjj van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) A Duma—Tiszarközi Mezőgazdasági Kamara — a többinek belső életét nem is merem, de azt hiszem, hogy azokban is így vau (Meixner Emil: Ott is!) — 40 közgyűlést és leg alább 100 választmányi ülést tarltott (Piukovich József: Azt elhiszem, de a mezőgazdaság mégis csődbejutott! r

— Zaj.) s ibár összetétele különböző volt. mégis mindig egyhangúlag hozta a maga határozatát. (Piukovich József: Az igaz, de a mezőgazdaság csődbe jutott! — Zaj.) Elnök: Piukovich képviselő úr már kifejtette álláspontját. Moslt legyen szíves meghallgatni a másik álláspontot is. . ülése Ï942 november 12-én, csütÖrtökoú. í Máriássy Mihály: Azt erre nem lehet mondani, hogy eilbürokraítizáiódott intézmény lenne. Ez a gazdatársadalomnak teljes összefogása és ezeknek a gazdaérdekeltségeknek a húszéves múltja tanúbizonyságot tett arról, hogy tad niak, akarnak és fognak dolgozni a magyar mezőgazdaság fej leszi téséért és a magyar mezőgazdaság termeléséért!. (Ügy van! Ügy van! jobbtelői.) Olyan sok erő, őserő — hogy ezt a kifejezést használj aim — van ezekben A gazdaér üekeitségekben és olyan sok kezdeményező készség, hogy ezt az erőt nem nélkülözheti az államhatalom sem éppen akkor, ha azt a célt meg akarja valósítani, hogy a termelést minél intenzívebbé tegye az országban. Kérem a miniszter urat, — az Ő elgondolását, íeltogását ismerem ebben- a tekintetben — hoigy táimo^ gassa> ezeknek a gazdaérdekeltségekíaek a munkáját, amedyre mindig számi that, lügy va;n! Ügy van! jobbfetŐL — Piukovich Józsei: Nagyon helyes! En kamaraparti vagyok, de az igazat megmondhatom!) T. Képviselőház! -Lejárt az időm, be is fejezem. Én mint katona, az ezelőtti világbáborúbAn — tüzértiszt voitam — 1915 május 13 ára emlékszem vissza, amikor Kolomoatól keletre egy megíigyelőállomásnál láttam, hogy az orosz tömegek támadást intéznek a mi vonalaink ellen. Tizenhat rajvonaiban :

j öltitek az oroszok. ,a, tizenhetedikben voloak a kancsukák és a gépfegyverek, amelyekkel a tömegekeit kergették előre. Ezzel az erővel szemben a ö0. gyalogezredet két zászlóalja vékony kis vonalban állott ott, de helytállt, feláldozta magát, míg a fegyver kiesett az emberek kezéből. Pár hétre, vagy pár napra rá ugyanezen a területen ellentámadásba mentünk át és ugyanennek a 60. gyalogezrednek a kötelékei dalolva, vígan, énekszóval mentek előre, neki az orosz töm©' geknek és vívták ki a győzelmet. Ez a magyar lelkiség: helytállás,, önfeláldozás az egyik oldalon és amikor (akcióra kerül sor. akkor da

1 lolva előre! Most a mezőgazdasági frontomi, a belső fronton is ilyen időket élünk. Ma a helytállásnak, az 'önfeláldozásnak van az ideje s a magyar gazda meg fogja tenni kötelességét. Én csak arra kérem a földmívelésügyi minisz ter urat és a miniszter úron keresztül az egész kormányt, tegye lehetővé, hogy ennek az önfeláldozó, ennek a helytálló korszaknak minél kevesebb elesettje legyen és ha majd elkövetkezik az ellen támadás kora, akkor a magyar mezőgazda az új termelési rendben daiorva. vígan mehessen előre. Bizom benine, hogy ez a gondolat vezérli az egész kormányt és elsősorban a földmívelésügyi miniszter urat és ezért úgy magam, mint annak a pártnak a nevében, amelynek megtisztelő bizalmából felszólaltam, a földmívelésügyi tárca költségvetését elfogadom.. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Ifj. Tatár Imre! Elnök: Ifj. Tatár Imre képviselő urat illeti a szó. Ifj. Tatár Imre: T. Képviselőház! Magyarország kormánya a háborúba lépése ideje óta már másodszor tárgy altatja velünk a költségvetést. Mielőtt az 1943. évre szóló költségvetés tárgyalásába bocsátkoznék, felelősségem teljes tudatában ki kell jelentenem, hogy ma a mezőgazdaság helyzete nagyon sötét színekkel festhető meg. Erre/ a kijelentésemre igazolásul