Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-304

Az országgyűlés képviselőházának SÓ4. ü\ napszámbérek a megélhetési költségek emelkedésével lépést tartottak s így az igen tisztelt képviselő úr állítása nem felel meg egészen a való helyzetnek. Közvetlenül a háború kitörése előtt, 1939 június havában az I. osztályú férfi munkásnak fizetett átlagos napszámbér 2 pengő 67 fillér volt. 1942 június havában a megállapított maximális napszámbér átlaga 4 pengő 05 fillér, a 4520/1941. M. E. számú rendelet szerint fizethető 20%-os prémiummal együtt pedig 4 pengő 86 fillér. Százalékosan az emelkedés préminm nélkül 52%, prémiummal 82%-. Ezzel szemben — bár a legfrissebb adatok nem állanak még rendelkezésre — a megélhetési költségek emelkedése a Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján három évre visszatekintve mintegy 60%-ra becsülhetők. Figyelembe kell azonban venni azt is, hogy a mezőgazdaságban a munkabéreknek mintegy 80%-a természetbeni szolgáltatásokból áll, amelyeknél a - vásárlóerő csökkenése szerepet nem játszik, sőt ha a munkás a természetbeni járandóság egy részét értékesíti, az árszínvonal emelkedésének előnyeit is élvezi. Az iparcikkek drágulásával széniben a munkásság számára könnyítést biztosított a m. kir. közellátásügyi miniszter úrnak az olcsó ruha és lábbeli biztosítása érdekében megindított akciója is. Azokkal a jogokkal, melyeket a munkások érdekében a 8610/1941. M. E. számú rendelet biztosított, teljes mértékben éltem. A rendeletben kapott felhatalmazás alapján ugyanis 38 törvényhatóságban engedélyeztem és ennek alapján végre is hajtották a munkabérek kért arányosítását. Végül meg kell említenem, hogy a pénzügyi és szociálpolitikai érdekből a kormány kénytelen volt az árrögzítés eszközéhez folyamodni. Az árrögzítés pedig csak akkor tartható fenn, ha a termelési költségek legfontosabb tényezője, a munkabér is rögzítve van. Kérem a t. Házat, hogy írásbeli válaszomat tudomásulvenni méltóztassék. Budapest, 1942. évi július hó 15-én. báró Bánffy Dániel s. k. m. kir. földmíveiésügyi miniszter.« Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a földmíveiésügyi miniszter úr írásbeli válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik a földmíveiésügyi miniszter úr válasza ifj. Tatár Imre képviselő úrnak az árkérdések irányítása és rendezése tárgyában folyó évi június 10-én előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Árvay Árpád jegyző (olvassa): »T. Képviselőház! Ifj. Tatár Imre országgyűlési képviselő úr 1942. évi június hó 10-én a, m. kir. közellátásügyi miniszter úrhoz és hozzám interpellációt intézett az árkérdések irányítása és rendezése tárgyában. Az interpellációban felvetett kérdésekre, tárcám ügyköre szempontjából válaszom a következő: Igen tisztelt képviselőtársam interpellációjában azt tette szóvá, hogy a mezőgazdasági termények és ipari cikkek ára között nincs meg a kívánt összhang és ennek folytán az ipar a mezőgazdaság rovására illetékteLen haszonhoz jut, továbbá, hogy nagy az árdifferencia a mezőgazdasági termények termelői és KÉPVI

s ELÖ[ 1 ÁZI NAl'LÓ XV. 'ése W4'2 novemher íl-én, szerdán 205 fogyasztói ára között. Ezzel kapcsolatban egymásután felsorolta azokat a vetőmagvakat, melyeknek termelői ára, továbbá kiskereskedelmi ára között nagy a különbség. Fentiekkel kapcsolatban általánosságba v figyelmébe kívánom ajánlani az igen tisztelt -interpelláló képviselő úrnak azt, hogy a mezőgazdasági termények ármegállapítása a múlt esztendőben történt meg, amiKor a harmonikus árrendszert az összes kormányzati érdekek összeegyeztetésével sikerült kialakítani. Kétségtelen, hogy ez idő óta a rendkívüli háborús viszonyok következtében az ipari árak tekintetében bizonyos eltolódások álltak elő. A termelés zavartalanságának biztosítása érdekében a Mezőgazdasági Költségvizsgáló Intézettel állandóan figyelemmel kísértetem a termelési költségek alakulását. Minden ármegállapításnál a magam részéről igyekszem az, Intézet tárgyilagos és szakszerű számításainak eredményét az egyéb kormányzati szempontok mérlegelésénél érvényesíteni. A magam részéről minder eszközzel azon vagyok, hogy a termelés folytonosságának biztosításához szükséges eszközöket elfogadható áron tudjuk a mezőgazdaság rendelkezésére bocsátani és ezért minden egyes terménynek és ipari cikknek az ármegállapítása igen széleskörű és mélyreható tanulmányozás után történik meg. A kormányzat a folyó évi termés értékesítésével kapcsolatban is idejében megtette a szükséges intézkedéseket és különös figyelemmel volt arra, hogy a termelői és fogyasztói ár közötti árrés az indokoltnál magasabb ne legyen. Ami most már a vetőmag áránál a termelői és kiskereskedői ár közötti differenciára vonatkozik, meg kell jegyeznem, hogy a vetőmag forgalombahozatalánál sok olyan közbeeső tényező van, a mag tisztításától a kiskereskedő által történő értékesítésig, amely kétségtelenül emelőleg hat az árakra. Az ármegállapítást annakidején még az Árkormánybiztosság végezte, a folyó évi vetőmag ármegállapításánál azonban már különös tekintettel lesznek arra, hogy a gazdákhoz visszakerülő vetőmagvak ára arányban álljon a termelőárrai és az árrés megfelelőymódon csökkentessék. Az interpellációnak arra a részére vonatkozólag pedig, amely a Futura, illetőleg a Hombár vásárlásait érinti, közlöm, hogy a múlt évi gabonarendelet azért állapította meg a termés betakarítása utáni későbbi időben történő beszolgáltatásánál alacsonyabban az árakat, mint a betakarítás idején, hogy a gazdák a felesleges gabonamennyiséget mielőbb szolgáltassák be. Ha tehát valamelyik gazda — tekintet nélkül arra, hogy milyen indokkal tartotta vissza a gabonáját — csak későbbi időben szolgáltatta azt be, akkor egészen természetes, hogy ezért a Hombár nem fizethetett magasabb árat, mint amilyen a vonatkozó rendelet szerint a beszolgáltatás idejére meg állapíttatott. Amennyiben azonban az, igen tisztelt képviselő úrnak konkrét esetből kifolyólag adatok állanak rendelkezésére, úgy ké rem, hogy azokat bocsássa rendelkezésemre, amelyeket meg fogok vizsgáltatni. Mindenesetre gondoskodásom tárgyát fogja képezni, hogy a harmonikus mezőgazdasági árrendszer bevezetésekor a mezőgazdasági és az ipari cikkek ára között fennállott helyzet a továbbiakban is fenntartható legyen és az ipari cikkek között indokolatlanul oly árrés 44