Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-304

260 Az országgyűlés képviselőházának 304. ülése 1942 november 11-én, szerdán. felüli védett birtokosok helyzetét pedig arra az esetre, ha védettségük a teherrendezés befejezése folytán szűnik meg, szintén megfelelően biztosítottuk. A pénzügyminisztérium és a záloglevélkibocsátó pénzintézetek között ugyanis már régebben megállapodás jött létre olyan értelemben, hogy a pénzintézetek az ilyen adóssal szemben fennálló annuitáshátralékokra az adós helyzetének és fizetőképességének figyelembevételével a védettség megszűnésétől szá^ mított 3—5 évi részletfizetési kedvezményt adnaJk. Ennek folytán a kérdésnek csakis azoknál a 30 holdon felüli adósoknál van jelentősége, akik birtokuk alacsony terhelése miatt nem igényjogosultak a teherrendezésre. Azonban a 7.550/1940. M. E. számú rendelet 4. §-a az ilyen adósok részére is megfelelő lehetőséget biztosított arra, hogy régi armuitáshntralékukra — védettségük önkéntes törlése útján — ötéves részletfizetési kedvezményt szerezhessenek. Ezekre tekintettel^ az előbbiekben tárgyalt két kérdésben semmiféle intézkedést nem tartok szükségesnek. Ami végül a harmadik, vagyis a záloglevele« és kötvényes kölesönök végleges rendezésére vonatkozó kérdést illetik, erre nézve csupán azt kívánom megjegyezni, hogy ezzel a

r felette nehéz és szövevényes kérdéssel már régebben behatóan foglalkozom. A megoldás előkészítése érdekében már korábban számos intézkedést tettem s remélhetőleg rövid időn belül megtör* ténhetik a közérdekre és a jogos magánérdekre egyaránt figyelemmel levő szabályozás. Kérem válaszom szíves tudomásulvételét. Budapest, 1942 augusztus 21. KeményiSchneller Lajos s. k. m. kir. pénzügyminiszter.« Elnök: Kérdem, méltóztatnak-e a pénzügyminiszter úr írásbeli válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásulveszi. Következik a pénzügyminiszter úr válasza Matolcsy Mátyás képviselő úrnak a mezőgazdasági árak újabb rendezése tárgyában folyó évi június hó 1-én előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Árvay Árpád jegyző (olvassa): »Válasz dr. Matolcsy Mátyás országgyűlési képviselő úrnak a mezőgazdasági árszínvonal rendezése tárgyában előterjesztett interpellációjára. »A képviselő úr ihozzám intézett interpellációjában az alábbi kérdéseket tette fel: »1. Van-e tudomása a miniszter úrnak: aírról, hogy a mezőgazdasági terményárak az egyéb cikkek árához viszonyítva elmaradtak és ennek folytán az úgy nevezett »fekete forgalom« veszedelmesen megnőtt, ami a termelést veszélyeztetil 2. Hajlandó-e a mánisáter úr az aratás előtt, illetve az új gazdasági év előtt a mezőgazda, sági árszínvonalat a megfelelő jövedelmező árak megállapításával rendezni.« A felvetett kérdésekkel kapcsolatban a választ a következőkben adom meg: A meizőgazdasiág.i terményáraik 1941. évi júliusi organikus rendezése a normális terrménymennyiség alapján kalkulált jövedelmezőség" és annak messzemenő figyelembevételével történt, hogy a fuvardíjak, közterhek és a munkabérek későbbi rendezése drágítani fogja az iparcikkeket és az ipari árak emelkedése természetszerűleg á mezőgazdaságii termelés jövedelmezőségét is érinteni fogja. Nem lehet tehát arról beszélni, hogy a mezőgazdasági árak az ipari áraikhoz viszonyítva, elmaradtak. Csupán arról van szó, hogy az agrárárak rendezéséről a gazdaságii év küszöbén kellett gondoskodni, az új ipari árak kialakítása viszont részint az ipari termelés sajátosságai!, részint pedig a munkabérek és fizetések decemberi rendezése folytán csak ez év tavaszán zárulhatott le. Hogy a mezőgazdasági és ipari árak viszonyának kialakítása gonddal és körültekintéssel történt, azt bizonyítja, hogy a folyó évi május havi ipari árszínvonalban mutatkozó emelkedés általánosságban megfelel annak a mértéknek, amelyet a kormány a múlt évi júliusi mezőgazdasági árszint megállapításánál előre figyelembe vett. Hangsúlyoznom kell azonban azt is, hogy amiennyiben egyes mezőgazdasági termelvényeknéil a; termelési szempontok az árak módosítását elkerülhetetlenül szükségessé tették, a kormány az új ármegállapítás elöl nem zárkózott el, ami különben kifejezésre is jut az 1942/43 évi új árak megállapításánál is. Hogy csak a legfontosabbakat említsem, a zab árá . nál mázsánként egy pengős kiigazítás történt és magasabb árakat kap a termelő a jövőben az olajosmagvak, a szálastakarmányok, az élő sertés, a tej,, a bab, a lencse és a mák eladásából. A termelő' szempontjából nem lehet közömbös, hogy ezeket az árakat annak veszélye nélkül kapja, hogy ezáltal a bér-, yagy ipari árfronton költségnövelő hatások érvényesülhetnének. Több viszonylatban a fogyasztói árak változatlanul hagyásával a kereskedői haszonrész rovására sikerült magasabb termelői árakat biztosítani. Ugyanakkor a kincstár jelentős áldozatot hozott az egységes kenyér árának 44. illetve 42 fillérben történt megállapítása érdekében, hogy egyes mezőgazdasági termények árkorrekciója ne jelentsen a fogyasztó részére olyan megterhelést, amelyből a mai viszonyok között fizetés- és béremelési igény lenne támasztható. Különben sem szabad túlzott jelentőséget tulajdonítani az ipari árszint alakulásának ia mezőgazdaság szemnontjából. A mezőgazdasági termelés jövedelmezőségének megítélésénél ugyanis csak _ azok az iparcikkek jöhetnek szóba, amelyek kifejezetten termelési költségelemek. Ebből a szempontból viszont különösen figyelemreméltó. liogy a legfontosabb szerszámáruk árait 1938. óta oly alacsonyan tartja a koirmány, hogy azok lényegesen elmaradnak az ipari árszínvonalaké mögött. így például az eke, az eke vas, a kapa. az ásó, a vasvilla, a vasgereblye, valamint a fejsze ára jelenleg is az önköltség alatt mozog. Rá kell mutatnom azonban arra is. hogy a háborús katonai szükségletek növekedőben vannak és így a piacon forgalmazható fogyasztási javak volumene csökken. A fogyasztónak tehát csak kevesebb juthat, mint korábban. Ebben az áldozatban a (mezőgazdasági lakosságnak is éppen úe-y osztoznia kell. mint ahogy osztozik ebben a tisztviselőréteg és az ipari munkásság. Ha az új mezőgazdasági ármegállanításoknál az inari fogyasztási javak drágulása is teljesen figyelembe vétetett volna, a mezőgazdaság kezében olyan vásárlóerő jelentkeznék, amellyel szemben piacon áru nem áll rendelkezésre. Az ilyen árpolitikának a hatás*, tehát nem a közellátás megjavításában nyilvánulna meg", hanem szükségképpen a zúgforgalom elterjedését eredményezné- A kormányzat a múltban is mindent elkövetett a zúgforgalom letörése érdekében. ÍI jövőben még nagyobb szigorral fog eljárni minden olyan esetben, amikor úgy látja, hogy egyesek