Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-304

Az országgyűlés képviselőházának 304. ülése 1942 november 11-én, szerdán. 259 terelnök úr írásbeli válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik a miniszterelnök úr válasza Nagy László képviselő úrnak a cenzúra kezelésével kapcsolatban a felelősség megállapítása tárgyában folyó évi június hó 24-én előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a választ felolvasni. Árvay Árpád jegyző (olvassa): »T. Képviselőház! Nagy László országgyűlési képviselő a képviselőháznak 1942. évi június 24-én tartott ülésén interpellációt intézett hozzám a cenzúra kezelőinek felelőssége tárgyában. Erre az interpellációra a következőket közlöm: Nagy László országgyűlési képviselő úr interpellációja során azt a kívánságát fejezte ki, hogy az Országos Sajtóellenőrző Bizottság tagjaival szemben felelősségrevonás alkalmaztassák minden esetben, ha a cenzúrát az ország honvédelmi, külpolitikai és gazdasági érdekeinek nem megfelelően gyakorolják. Tájékoztatásul mindenekelőtt közlöm az igen tisztelt Képviselő Ürral, hogy az Országos Sajtóellenőrző Bizottságnál a felelősség mértéke ugyanaz, mint a közszolgálat egyéb ágazatainál. A sajtóellenőrzés törvényes működéséért politikailag én vagyok felelős. A fegyelmi fele-' lősség súlyát kifelé az ügyész viseli, aki a meghívott szakértők tanácsa alapján hozza meg döntését és ezt aláírásával, valamint pecsétjével hitelesíti. A sajtóellenőrzés természetében rejlik azonban, hogy a cenzor elé kerülő anyagnak a közvéleményre gyakorolt várható hatása nem mindig számítható ki előre teljes biztossággal s így a cenzor sok esetben bizonytalanságban van, hogy egy megjelentetni kívánt cikket vagy annak egy részét nemkívánatosnak minősítse-e vagy sem. Mivel a sajtóellenőrzés célja megakadályozni mindannak a sajtó útján a közvéleménybe való átvitelét, ami az ország honvédelmi, külpolitikai és gazdiasági érdekeit sérti, a cenzor kétség esetén még mindig helyesebben jár el, ha kihúz valamit, ami lényegében ártalmatlan, mintha olyasvalamit hagy benne, ami káros. A közérdek szempontjából tehát kisebb hiba, ha a cenzor talán túlzott óvatosságból valamit kihagyni javasol és ezzel magánérdekeket, sőti sokszor csak magánérzékenységekét sert, mint az, ha a törvényes rendelkezéseknek meg nem felelő enyheséggel és felületességgel gyakorolná tisztét és ezáltal saját működésével volna az ország honvédelmi, külpolitikai és gazdasági érdekeinek kárára. Az interpelláló képviselő úr egyébként ismét konkrét eseteket sorol fel a cenzúra működéséből, ahol, amint mondja, nem tudja megérteni, hogy hol van a cenzúrázott cikkekben a honvédelmi, külpolitikai, illetőleg gazdasági érdekek megsértése. Megnyugtathatom az igen tisztelt képviselő urat, hogy én tudom és mivel a képviselő úr annak a felfogásának adott kifejezést, hogy törvényes alapon nincs jogom a sajtócenzúrát olyan mértékben és olyan irányban alkalmazni, mint ahogy azt teszem, ki kell jelentenem, hogy mint magyar királyi miniszterelnök, a magyar királyi kormánnyal együtt hivatottnak érzem magam arra, hogy az ország honvédelmi, külpolitikai és gazdasági érdekeit megállapítsam és a sajtóellenőrzést annak megfelelően gyakoroljam,. Kérem a Képviselőházat, hogy válaszomat tudomásu venni méltóztassék. Budapest, 1942. évi július hó 16-átn. Kállay s. k.« Elnök: Kérdem, méltóztíatnak-e a miniszterelnök úr válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik a pénzügyminiszter úr válasza Csoór Lajos képviselő únak a volt védett birtokosok hosszúlejáratú kölcsöneinek elmaradt piénBtörleS'z.tései tárgyában folyó évi június hó 3-án előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a választ felolvasni. Árvay Árpád jegyző (olvassa): »Válasz Csoór Lajos országgyűlési képviselőnek a volt védett birtokosok hosszúlejáratú kölcsöneinek elmaradt résztörlesztései tárgyában előterjesztett interpelláción ára. Csoór Lajos képviselő úr interpellációjában utal arra, hogy a 7550/1940. M. E. számú rendelet 4. §-a a záloglevele« és kötfvényes kölcsönöknek a védettség előtti időből származó úgynevezett régi annuitás hátralékai tekintetében részletfizetési kedvezményt hiztosít az olyan adósok részére, akik önként kérték védettségük törlését; ezzel kapcsolatban azt kifogásolja a képviselő úr, hogy ez a kedvezmény nem terjed ki azokra az adósokra, akiknek védettsége a teher rendezési eljárás befejíezése folytán szűinik >meg. Egyben három kérdést vet fel, nevezetesen. Hogy 1. nem l§hetne-e a hosszúlejáratú kölcsönök törlesztőrészleteinek letételét felfüggeszteni, vagy 2. le&aláhb is nem lehetne-e a volt védett birtokosok törlesztőrészletleinek fizetésére általában többévi fizetési határidőt engedélyezni, végül 3. ineni lehetne-e a zálogleveles és kötvényes kölcsönök kérdését véglegesen rendezni. Az első kérdéssel kapcsolatban előrebocsátom, hogy a hosszúlejáratú kölcsönök folyó szolgáltatási terhét a vonatkozó jogszabályok ' akként állapították meg, hogy az adósnak csupán ötszázalékos kamatot és az úgynevezett kezelési költséget kell az eredetileg kikötött annuitások helyett a hitelező pénzintézetnél letétbe helyeznie, tehát az annuitásokban rejlő tőketörlesztési hányadot ezidő szerint sem megfizetnie, sem letétbe bélveznie nem kell Egyébként ez a szolgáltatási fehér még a gazdasági válság anélvpontján és az adósok akkori felette inehéz helyzetének figyelembevételével nyert megállapítást a mondott s ma is érvényes alacsony mértékben. Annál kevésbbé ''indokolt tehát ezeknek a szolgáltatásoknak a felfüggesztése, mert ezáltal egyrészről az adósoknál felesleges vásárlóerő teremtődnék, másrészről pedig, mert a hitelező pénzintéwteklnek a hosszúlejáratú kölcsönök alapján kibocsátott záloglevelek és kötvények tekinteté. ben fennálló kötelezettségeit ezek a folyó szolgáltatások fedezik. Ami a második kérdést illeti, e tekintetben utalok arra, hogy a szóbanlévő régi annuitáshátralékokra a konverzió kedvezményében részesült, tehát a 30 katasztrális holdnál nem nagyobb területi vagy a 100 K-nál nem nagyobb kataszteri tiszta jövedelmű védett birtokosok már kanták megfelelő fizetési kedvezménvt. A 4.000/1938. M. E. számú rendelet 18. §a értelmében ugyanis az ilyen adósok ezeket a hátralékokat a védettség megszűnésétől számított 5 év, alatt negyedévi egyenlő részletekben fizethetik meg. A többi, vagyis a 30 katasztrális holdon 43*