Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-304

258 Az országgyűlés képviselőházának 304. és más ilyen túlkapások tárgyiálban. Erre az interpellációra a következőket közlöm: Az interpelláló igen tisztelt képviselő úr bírálat tárgyává tette azt, hogy a képviselőház naplójából készült különlenyomatok sajtóellenőrzés alá tartoznak. A parlament szólásszabadságának megsértését látja «a cenzúrának ebben a ténykedésében és ezért szükségesnek tartom kijelenteni, hogy a magyar alkotmányt én sem tartom kevésbbé tiszteletben, mint az interpelláló képviselő úr, annak csorbítatlanságán a vezetésem alatt álló kormány féltő gonddal őrködik és az alkotmányellenesség vádját, amely az interpelláció során elhangzott, a leghatározottabban visszautasítom. Az országgyűlési napló, amely a képviselőháznak a szólásszabadság jegyében lefolyó üléseit van hivatva szó szerint és pontosan megörökíteni, természetesen nincs alávetve a sajtóellenőrzésnek. Az országgyűlési napló viszont niemcsak hogy nem hivatott arra, hogy egyesek a közvélemény irányítására és befolyásolására felhasználják, hanem mivel a parlamentben ütt-ott elhangzó politikai hangulatkeltés a képviselőházi értesítőben foglalt anyagnak csupán kis töredékét teszi, már terjedelménél fogva sem alkalmas pártpolitikai propaganda céljaira. Az ilnterpelláló képviselő urat nem is annyira maga az értesítő érdekli ebből a szem. pontból, hanem aiz abból készült különlenyomat, azaz a különlenyomatoknak a sajtóellenőrzés alól való mentesítése. Le kell szögeznem, hogy a különlenyomat oenzúraköteles. Elsősorban azért, mivel a különlenyomat röpirat-jellegénél fogva alkalmas arra, hogy a közvéleményben olyan különben tárgyilagos és tiszteletreméltó parlamenti megnyiílatkozásokat terjesszen, amelyek azonban a széles néprétegekben az ország külpolitikai, .honvédelmi és gazdasági érdekei szempontjából esetleg mégis nemkívánatos hatást, az or. szag határain kívül pedüg esetleg kellemetlen visszhangot kelthetnének. De kénytelen vagyok a különlenyomatok sajtóellenőrzéséhez éppen azok tárgyilagosságának biztosítása céljából ragaszkodni azért is, mert a különlenyomat nem tartalmazza az elnöki jelentéseket, a^ miniszteri válaszokat, a más pártálláson levő szómokok beszédeit, a közbeszólásokat, stb. A különlenyomat olvasásakor így az olvasóban egyoldalú kép alakulhat ki és ezt az egyoldalúságot méltánytalan volna annak a tárgyilagos, ságinak ós pártatlanságnak látszatával ruházni fel. amely tárgyilaffosság és pártatlanság csak a teljes országgyűlési naplót mentesítheti a cenzúra alól. A sajtószabadságnak — véleményem sízerint — csak &z lehet a 'helyes értelmezése. Kérem a Képviselőházat. hoo:y válaszomat tudomásulvenni méltóztassék. Budapest, 1943) évi augusztus hó 26-án. Kállay s. k.« Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik a miniszterelnök úr válaszát tudomásul venni 1 (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik a miniszterelnök úr válasza Incze Antal kén viselő úrnak a sajtócenzúra ' kezelése tárgyában folyó évi június hó 10-én előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék- a választ felolvasni. Árvay Árpád jegyző (olvassa): »T. Képviselőiház! Incze Antal országgyűlési! képviselő a képviselőháznak 1942. évi júniusi hó 10-én tartott ülésén interpellációt t intézett hozzám a sajtóellenőrzés jelenlegi rendszere tárgyában. ülése 1942 november 11-én, szerdán. Erre az interpellációra a következőket közlöm: Az interpelláló képviselő úr a m. kir. kormánynak a sajtóellenőrzés terén követett gyakorlatát ugyanolyan szempontokból teszi bírálat tárgyává és ugyanazokat a kívánalmakat juttatja kifejezésre, amint azt Nagy László országgyűlési képviselő a Ház 1942. évi június hó 24-én tartott ülésén a cenzúra kezelőinek felelőssége tárgyában hozzám intézett interpellációjában tette és ezért az arra adott írásbeli válaszomat Incze Antal képviselő úr interpellációjára is vonatkoztatom. Kérem a tisztelt Házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. Budapest, 1942. évi augusztus hó 11-én. Kállay Miklós s. k.« Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik a miniszterelnök úr válaszát tudomásul vennil (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik a miniszterelnök úr válasza Maróthy Károly képviselő úrnak a sajtóellenőrzés tárgyában folyó évi június hó 17-én előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a választ felolvasni. Árvay Árpád jegyző (olvassa): »T. Képviselőház! Maróthy Károly országgyűlési kénviselő a képviselőháznak 1942. évi június hó 17-én tartott ülésén interpellációt intézett hozzám a sajtóellenőrzés tárgyában. Erre az interpellációra a következőket közlöm: Az interpelláló képviselő úr a Ház 1942. évi június hó 3-i ülésén ismertetett írásbeli válaszommal kapcsolatban feltette a kérdést, vájjon tudom-e. hogy a nemzetiszocialista képviselők idáig még soha nem panaszolták azt a cenzúrát, amely az ország külpolitikai, honvédelmi és gazdasági érdekeit védte és hajlandó vagyok-e megnevezni azt. aki velem, vagy elődömmel saemben a fentiektől eltérő irányú igényeket támasztott volna cenzúrával kapcsolatban. Méltóztassék megengedni, hogy a szóbanlevő írásbeli válasz vonatkozó mondatát megismételjem. »Az interpelláló igen tisztelt képviselő urat megnyugtatom, hogy az előzetes sajtóellenőrzést magam is csak átmeneti kényszerintézkedésnek: tartom, amelynek természetében rejlik, hogy eltérő irányú igényeket egyszerre nem elégíthet ki.« Nem az én hibám, hogy az interpelláló képviselő úr világos nyilatkozatom elolvasására gondot nem fordíthatott. Nyilatkozatom bővebb magyarázatát feleslegesnek tartom. Megismétlem azonban a t. Ház 1942. évi július hó 3-án ismertetett írásbeli válaszom utolsó mondatát. Az így hangzik: »Azok az ügyek, amelyeknek az érdekében a kormányzat a cenzúrát gyakorolta és gyakorolja ma: fajtánk létérdekei és holnap: Magyarország diadalmas felemelkedése, nemcsak a kormányzatnak személyesen tetsző ügyek, hanem pártkülönbség nélkül minden magyarnak legszentebb gondolata és elhatározása.« Azt hiszem, joggal elvárhatom a mai történelmi időkben nemcsak a t. Ház minden egyes tagjától, de az egész magyar nemzettől is, hogy tárgyilagos és komoly érvek alapján bírál jael, vájjon a megjelölt nemzeti célnak megfelelően gyakoroltam-e a sajtóellenőrzést. Kérem a t. Házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. Budapest. 1942. évi augusztus hó 11-én. Kállay Miklós s. k.« EÍnÖk: Kérdem, méltóztatnak-e a minisz-