Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-304

Az országgyűlés képviselőházának 304. teszem a kérdést, méltóztatnak-e a tárca költ­ségvetését általánosságban elfogadni? (Igen!) A Ház a vallás és közoktatásügyi tárca költ­ségvetését általánosságban elfogadja. (Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! Ezek után az egyes címeket fogom szava­zás alá bocsátani. Kérem a jegyző urat, szíves­kedjék az első címet felolvasni. (Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! Méltóztassanak helyü­ket elfoglalni! Árvay Árpád jegyző (felolvassa a vallás­és közoktatásügyi tárca költségvetésének 1—15. címeit. Az 1—15. címet a Ház elfogadja). Elnök: Ezzel a vallás- és közoktatásügyi tárca költségvetését a Ház részleteiben is le­tárgyalta. T. Ház! Most javaslatot teszek legköze­lebbi ülésünk napirendjére és ideiére nézve. Javaslom a t. Háznak, hogy legközelebbi ülé­sünket holnap, csütörtökön délelőtt 10 órakor tartsuk s ennek napirendjére tűzzük ki az 1943. évi állami költségvetés föl dm ívelésügyi tárcá­ját, ezzel kapcsolatban a költségvetés XXV., XXVI- és XXVII. fejezetét, továbbá a költ­ségvetés egyes tárcáinak tárgyalását a már megállapított sorrendben. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hoz­zájárulni? (Igen!) A Ház az elnök napirendi javaslatát elfogadja. T. Ház! Szöllősi Jenő képviselő úr a ház­szabályok 143. §-a (1) bekezdésének fa) pontja alapján kért és kapott felszólalásra engedélyt. A szó Szöllősi képviselő urat illeti. Szöllősi Jenő: T. Ház! A miniszter úr vála­szából azt állapítottam meg, hogy szavaimat félreértette. Éppen ezért szükségesnek tartom, hogy helyesbítsem a miniszter úr nekem adott válaszának néhány tételét. Elsősorban megállapítom, én nem mond­tam azt, amit a miniszter xír nekem imputait, hogy tudniillik 1867 óta minden miniszter ka­tolikus volt. En ezt egyáltalában nem mond­tam úgy, hogy a miniszter úr helyesbítése amelyben kijelentette, hogy nem mindegyik volt katolikus, mert állítólag egy unitárius is volt, az én előadásomra nem vonatkozhatott. Én ezt nem állítottam, tehát a miniszter úr olyasmit cáfolt meg. amit én, inem mondtam. Amit én mondtam és amit helyesbíteni akarok, — mert azt szeretném, hogy a parla­ment világosan és úgy lássa, ahogyan én mondtattam — az az, hogy én eílvileg tiltakoz­tam az ellen a követeilmény ellen, hogy kultusz­miniszter csak katolikus lehessen, mert azt bántónak találtam. (Egy hang halfelől: Ki ellen?) Magam mondtam azonban, a gyakor­latban helyeslem azt, hogy mivel az ország la­kosságának többsége katolikus, lehetőleg ka­tolikus legyen a kultuszminiszter. Én csak az elvnek.— aniinit w kifejeztem magamat — ad ab­surdum vitelét tartom helytelennek. (Szinyei Merse Jenő valláls- és közoktatásügyi minisz­ter: Nincs ad absurdum vive!) Én ezt mond­tam és nem mást s ezt fenn is tartom a ma­gam részéről, mert csak az elvet helytelení­tem, nem nedig a gyakorlatot. Amit viszont a reverzális-kérdésről mlondottam annak tekin­tetében semmi visszavonnivalóm nincs, (vitéz Makray Laios: Ismerni kellene a kérdést!) Elnök: Következnek az interpellációk. Ezt megelőzően azonban még az írásbeli minisz­teri válaszokat fogom felolvastatni. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felol­vasni a miniszterelnök úr válaszát Palló Imre ItíPVISELÖHAZI NAPLÓ 2£Y. ülése 1942 november 11-én, szerdán. 257 képviselő úrnak a zsidók magatartására és há­borús munkaszolgálata tárgyában folyó évi április hó 29-én előterjesztett interpelláció­jára, v Árvay Árpád jegyző (olvassd): T. Ház! Palló Imr,e országgyűlési képvi­selő a Képviselőháznak 1942. évi április hó 2í)-én tartott ülésén interpellációt intézett hoz­zám és a m. kir. honvédelmi miniszter úrhoz a zsidók magatartása és háborús munkaiszolgá­lata tárgyában. Erre az interpellációra a következőket közlöm: Az interpelláló képviselő úr téved abban a megállapításában, hogy »amíg egyes ma­gyar iparosok, kereskedők és más dolgozók nyolcadszor vonulnak be becsületes katonai szolgálatira és veszítik el ezzel megélhetésü­ket, ugyanakkor a zsidók többsége katonai szolgálat alól mentesítve gyarapíthatja ittho.n vagyonát.« A m. kir. kormány ugyanis a leg­messzebbmenőén gondoskodik arról, hogy a katonai szolgálatra bevonultak a lehetőség szerint ne szenvedjenek anyagi hátrányt, amennyiben a honvédelemről szóló törvény­ben és az ennek alapján kiadott rendeletekben messzemenő gondoskodás történt a behívottiak családjának támogatásáról és arról, hogy a katonai szolgálat teljesítésére bevonult alkal­mazottaik szolgálati viszonyát a behívás ténye ne szűntesse meg s így a behívottak tne ve­szítsék el kenyerüket. Arról is minden rendelkezésre álló eszköz­zel gondoskodik a kormány, hogy a katonai szolgálatot teljesítő keresztény elemek és hoz­zátartozóik kellő jogvédelemben és anyagi tá­mogatásban részesüljenek. Ami azt a megálla­pítást t illeti, hogy a zsidók a katonai szolgá­lat alól mentesülve gyarapítják itthon vagyo­nukat,^ közölnöm keik hogy mind a kivonuló munkásszázadokhoz beosztott kisegítő szolgá­latot teljesítő zsidóknak a száma, mind az or­szágban lévő munkásszázadokhoz beosztott zsi­dóknak a száma, a kivonuló hadsereg létszámá­hoz, illetve a nem mozgósított alakulatok lét­számához viszonyítva a zsidóság országos arányszámának megfelelő. ._ A kivonuló munkásszázadokhoz beosztott zsidók túlnyomó részben Budapestről, Erdély­ből és Kárpátaljáról hivattak be, ahol a zsidók száma és gazdasági térfoglalása a legnagyobb arányú. Ez az intézkedés hivatott meggátolni azt. hogy a keresztény dolgozók behívásából az itthonmaradottak javára esetleg adódó kereseti lehetőségekből a zsidók indokolatlan hasznot húzhassanak és így vagyonukat a keresztény dolgozók sérelmére gyarapíthassiák. Kérem a Képviselőházat, hogy ezen- vála­szomat tudomásul venni méltóztassék. Buda­pest, 1942. évi július hó 17-én. Kállay s. k.« Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik a miniszterelnök úr válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásulveszi. Következik a miniszterelnök úr válasza Nagy László képviselő úrnak a parlamentben elhangzott beszédek cenzúrázása és más ilyen túlkapások tárgyában folyó évi júmius hó 3-án előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a választ felolvasni: Árvay Árpád jegyző (olvassa): Tisztelt Képviselőház! Nagy László országgyűlési kén­viselő a képviselőház 1942. évi június hó 3-iám tartott ülésén interpellációt intézett hozzám a parlamentben elhangzott beszédek cenzúrázása 43

Next

/
Oldalképek
Tartalom