Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-304
Az országgyűlés képviselőházának 304. kezni, szóbalhiozta a papil nyugdíj kérdését. A papi nyugdíj kérdésével foglalkozunk annál is inkább, mert hiszen a visszatért területeken ezt a kérdést megoldották. Éppen ezért is van elég tekitntélyes összeg előirányozva költségveté síinkben a vallási célok támogatásánál, hogy a visszatért területek papi nyugdíjait fizetni tudjuk. Olyan terv is merült fel, hogy az állam a papit nyugdíjalapodat átvenné és így azután átvállalná a lelkészek nyugdíj terhét is. Ez beható tárgyalást igényel és természetesen a» egyházakkal kell ezt a kérdést alaposan megbeszélni. Varga Béla képviselőtársunk a gimnáziumokban és a polgári iskolákban a tanulók ál tal fizetendő csekély járulékból évi 600 tehetséges falusi magyar gyermek további taníttatását említette elismerőleg. Ez az az akció, ame. lyet nagyrabecsült elődöm kezdeményezett, amely, azt hiszem, mindannyiunk tetszésével é» szimpátiájával találkozik és amelynek továbbfejlesztését én is a legnagyobb örömmel és emergiláva! kívánom majd szolgálni. Ebben én még nagy Hehetőség ( e»ket látok. Szabó Zoltán képviselőtársamnak köszönöm, hogy elismeréssel emlékezett meg a mi nisztérium tisztviselői! karáról és én is fel használom az alkalmat, hogy az én kedves munkatársaimnak, az én minisztórilumom tiszt viselőinek, de az egész kultusztárca mindeu munkásánlak és minden alkalmazottjának e helyről ils őszinte köszönetet mondjak. (Éljenzés és taps .jobbfelől, középen és a baloldalon.) Helyeslem megbeszélések tartásának gondolatát a minisztérium tisztviselőivel és a külső igazgatással, nemkülönben a tanárir és tanítói renddel, hiszen ez többé-kevésbbé ma is megvan. Természetesen elsősorban a külső igazgatásbéliek érintkeznek a hozzájuk tartozó tanári és tanítói rendbelilekkel, azonban mi is fenntartjuk a kapcsolatot közvetlenül, amennyire csak lehetséges. Én jómagam is a lehetőség határain belül mindenkit személyesen fogadok, akli hozzám fordul. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) . • Az ipari középiskola érettségizettjeinek a Műegyetemre való felvételét tette szóvá Szabó Zoltán képviselőtársam. Mi ezt már szorgallj mázzuk, a Műegyetem azonban akkor hajlandó elfogadni ezeket az ipari középiskolában érettségizetteket, ha a Tudományegyetem természettudományi szakára is felveszik őket. A kérdés tárgyalás alatt áll. Szabó Zoltán képviselőtársam a tanár- és tanítóhiányra való tekintettel kéri a tanár- és tanítójelölteknek ösztöndíjakban való részesítését. Erre már feleltem a beszédemben. 52.000 pengőt irányoztunk elő erre a célra az 1943 esztendőre és ezt az akciót, magátólértetődőleg, még jobban kiakarjuk építeni. A tanítóképzés teljes ingyenessége kívánatos volna. Mindenesetre az említett ösztöndíjak és egyéb kedvezmények e téren már az első lépést jelentik. Vámos képviselőtársam egyenlő elbírálást kér a tanárok részére a bírákkal. Ezt különben, úgy emlékszem. Csaptak képviselőtársam is hangoztatta és talán még mások is a t. felszólalók közül. Ez benne van a Középiskolai Tanáregyesület memorandumaiban is. Nehéz kérdés! A tanári és tanítói hiyiatás tényleg a legnehezebb foglalkozások egyike és valóban sok létjogosultsága van annak a kívánságnak, hogy egészen különleges elbírálást nyerjenek azok, akik ezt a nehéz hivatást választották. Boldog lennék, ha én lehetnék majd az a szerencsés, aki ebben a kérdésben az átfogó és végleges renülése 1942 november 11-én, szerdán. 255 dezéssel járulhatnék a t. Ház elé, azonban a mai nehéz háborús viszonyok közepette — amint erre már előlbb is bátor voltaim utalni — nem nagyon merek erre Ígéretet tenni, annál kevésibbé, mert ezt a kérdést elsősorban a pénzügyminiszter úrral kell összköltségvetési szempontból^ megbeszélni. A diákjóléti hitelek emelését is kéri a képviselő úr. Az 1942. évi költségvetésben 0.5 mii; lió pengő, az 1943 éviben pedig 1.2 millió pengő van erre előirányozva, tehát máris lényeges emelés történt és iparkodom ezt a hitelt a jövőben tovább emelni. Makray képviselő úrnak a nemzeti nevelésről elmondott magasszárnyalású elvi kijelentéseit, azt hiszem, mindnyájan nagyon szívesen és örömmel hallgattuk. A kultusztárcának és különösen a népoktatásnak az előirányzatát kéri emelni a képviselő úr. Jóleső érzéssel hallottam ezt a kérést, köszönöm, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozott és azt is köszönöm, hogy lelki honvédelemnek nevezte a kultusztárcát. Természetesen nemcsak rajtam múlik, hogy a kultusztárca dotációja ennyi és nem több. Nekem is fejet kell hajtanom a nehéz háborús viszonyok előtt és a szolidaritást a kabinet többi tagjaival természetesen nekem is vállalnom kell, bármennyire is szívesen hallom az erre irányuló felszólalásokat. Ezt a kérést a jobb jövőre irányuló óhajként köszönöm és könyvelem el. A tanszemélyzet munkáját is honorálni kéri a képviselő úr. Anyagi téren ez dominál a költségvetésben, amint mondottam volt. Kéri továbbá, hogy tehermentesítsük a tanítókat az adminisztratív munka alól. Ezt Mester képviselőtársam is szóbahozta. Ez valóban nagyon fontos és kívánatos volna, ha keresztül tudnók vinni, de méltóztatnak tudni, hogy különféle érdekekből, ma elsősorban a közellátással és a 'háborús viszonyokkal összefüggő okok miatt a tanítókat nem tudjuk teljesen mentesíteni ezek alól az adminisztratív teendők alól. Nyelvi pótlékot kíván a képviselő úr a hitoktatók részére is. Alapelv, hogy a hitoktatás az egyházak feladata és az állam csak bizonyos szerényebb mértékű támogatást nyújt ezen a téren. Ezt a támogatást szeretném növelni, — amint erre már tettem kijelentést — de a sürgősség sorrendjében ezúttal úgy éreztem, az óraadó hitoktatók javadalmazását kell, ha szerény mértékben is emelni és majd csak a jövő évben kerülhet sor, ha a pénzügyminiszter úr hozzájárulását is meg fogjuk ehhez nyerni, az úgynevezett önálló hitoktatók javadalmazásának rendezésére is. A hadbavonult nem állami tanítók helyettesei részére mi megadjuk a felszabadult államsegélyt. Úgylátszik, téves értesülése van a képviselő úrnak. A baj inkább ott van, hogy a hitfelekezetek, de más iskolafenntartók sem kapnak ma tanítót, aki az ideiglenes alkalmazást a mai viszonyok mellett vállalná. A papi nyugdíjkérdésről már nyilatkoztam. Vajna képviselőtársam kéri a VII. fizetési osztálybeli tanítói állások szaporítását. Amint mondottam volt és amint a költségvetésből is kitűnik, az 1943. évi előirányzatban szaporítottuk az állami és a nem állami tanítóknál is a VII. fizetési osztálybeli állások számát 150—150 állással. Ezeknek további fokozatos szaporítására törekszem. Ee-vébként úgy tudom, hogy a múlt évben Hóman Bálint nagyrabeesült elől döm hasonlóképpen tekintélyes számmal sza-
