Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-304

254 Az országgyűlés képviselőházának S04. ügyi miniszter mindenkor katolikus, oka az, (Halljuk! Halljuk!) híogy a vallás- és köz­oktatásügyi miniszter hatáskörébe, mint mél­tóztatnak tudni, számos olyan; teendő tartozott és tartozik még ma is, amelyet a miniszter a királytól, mint a magyar katolikus egyház főkegyurától átruházott hatáskörben, tehát mint főkegyúri delegátus látott el. Ezt az átruháiziott főkegyúri jogkört gyakorolja a miniszter ma is például a katolikus vallás- és tanulmányi alap kezelésében, a katolikus egyházi javadalmaik különböző ügyeiben és így tovább. Minthogy pedig a magyar király főkegy­úri jogát a katolikus egyház mindig elválaszt­hatatlannak tekintette a király katolikus Val­lásától, kívánatosnak látszott, hogy a fő­kegyúr megbízottjaként eljáró miniszter is katolikus legyen. Ezzel szemben a kultusz­minisztérium államtitkára állandó gyakorlat szerint protestáns. (Felkiáltások a baloldalon: Ezt nem említette!) Itt is meg kell jegyeznem, hogy arra is volt a múltban eset, aimikor ka­tolikus volt az államtitkár, például Berzeviezy Albert. A fáma azt tartja, hogy tévedésből lett államtitkár, mert az akkori előterjesztésben Berzeviezy Albertről, aki Eperjesen evangé­likus jogakadémiai tanár is volt fiatal korá­ban, állítólag tévedésből azt terjesztették fel őfelségéhez, hogy evangélikus. (Tvnnder Antal; Semmi baj sem származott ebből! — Derült­ség.) Nem tudom, hogy így volt-e, de azt min­denesetre megemlítem, ho^y Berzeviezy Albert. politikai államtitkár volt és katolikus volt. (Zaj.) Az a körülmény, hogy állandó gyakor­lat szerint az államtitkár protestáns ember és hogy a miniszter katolikus ember volt, semmi kor alkalmat nem adott felekezeti ellentétekre (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon, a középen és a bal 7 \özénen.), ellenkezőleg a kul­tuszminisztérium többévtizedes hagyományai híven őrzik azt a lelki harmóniát, amelyben a katolikus miniszter és a protestáns államtit kár megkülönböztetés nélkül és teljes odaadás sal mindig egyformán szolgálták az összes kp resztény felekezetek nemzeti szempontból egy aránt fontos érdekeit. (Éljenzés a jobboldalon a középen és bálfelöl.) A másik kérdés, amelyet SzÖllősi képviselő úr felvetett, •— és kénytelen vagyok megmon­dani, hogy ezt nem tartom túlszerencsésnek —•• a reverzáiis kérdése. Tudvalevőleg az állami jog szerint is érvényes mai reverzálisokat az 1894. évi egyházpolitikai törvények vezették be, nevezetesen az 1894 : XXXII. te. Jól tudjuk, talán mi is vissza tudunk még emlé­kezni, — bár elég fiatalok voltunk, — milyen hosszú és elkeseredett harcok után. Nyilván­való, hogy a reverzálisok kérdésének napi­rendre tűzés© felidézné az egyházpolitikai tör­vényekkel kapcsolatos összes vitákat és nem tudom, hogy ez ebben a pillanatban időszerű lenne-e. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) Szöllősi képviselő úr a tudománynak az élettől való elkülönülését tette szóvá. Én min­den alkalmat megragadok arra, hogy a szaktu­dósokat bevonjuk az aktuális kérdések meg­tárgyalásába és így esetleges izoláltságukból őket kiemeljük. Ezt szolgálják az egyetemeken és aizakon kívül is alakult tudományos intéze­teik, amelyek ilyen időszerű kérdések megoldá­sával foglalkoznak, néldául az Alföldi Kutató­intézet, az Erdélyi Tudományos Intézet stb., sfb. Ugyancsak erőteljes népi orientáció^ lá­ülése 1942 november 11-én, szerdán. tunk a modern magyar művészet nem egy ágában, például a zeneművészetben. Csipak: képviselőtársam a középiskolai he­lyettes tanárok memorandumával foglalkozott. Én is áttanulmányoztam ezt a memorandu­mot. Az abban foglalt kérelmek teljesítése te­kintetében a jelen költségvetés lényeges lépést jelent a helyettes tanári szolgálat megrövidí­tése terén, de nem mehetek túl a középiskolai törvényben előírt kétévi helyettes tanári szol­gálaton. Méltóztassanak törvényjavaslatot kez­deményezni, de azt hiszem ezzel a kétévi he­lyettesi várakozási idővel meg lehet elégedni. Äz ilyen kérelmek elbírálásánál nem lehet fi­gyelmen kívül hagyni azonkívül a más státu­sokkal való összehasonlítást sem. Kétségtelen, hogy a IX. fizetési osztályban kezdő tanárt a biztosított automatikus, seniumos előlépés sok tekintetben kedvezőbb helyzetbe hozza, mint más, nem automatikusan előlépő státusbeii tisztviselőket. Mint említettem, az előttünk fekvő költ­ségvetésben gondoskodtam arról is, hogy egyes kiváló, nem igazgatói minőségben és munka­körben tevékenykedő tanárokat az V. fizetési osztályba előléptethessük. (Helyeslés.) Csoór és Csipak t. képviselőtársaim a ta­nár- és tanítóhiányról beszéltek. Erről egyéb­ként, több más képviselőtársam is megemléke­zett. Ezt a kérdést én elmondott beszédemben már elég részletesen taglaltam, azt hiszem, felesleges erre most, újból kitérnem. A pro­hlémát ismerjük. Csipak képviselőtársam szóvátette az er­délyi püspöki helynek illetményeinek kérdé­sét. Legyen szabad erre nézve előadnom, hogy az erdélyi püspöki helynök méltóságának meg­felelő személyi dotációt kap és a püspöki iroda személyzetének fizetését és a dologi szükség­letét az állam viseli. Hasonlóképpen a papne^­velés személyi és dologi kiadásait is, tehát vé­leményem szerint az állam ezen a téren is megteszi kötelességét. Csipak képviselőtársam és Makráy képvi­selőtársam is a nem állami népiskolák fenn­tartási terheinek rendezését tette szóvá. Régi probléma, sokat foglalkoztunk Vele itt a Ház­ban is minden költségvetési vita sorám Tizen­hat éve vagyok képviselő és úgy emlékszem, hogy a kultusztárca költségvetésének vitája, során minden alkalommal szóba került ez a kérdés. Azok a megoldási tervek azonban. amelyek elég bőven keringenek az országban, azért nem kielégítőek. mert itt nemcsak egy­szerű adókérdésről van szó és nemcsak finan­ciális nehézségek forognak fenn, hanem van­nak ennek a kérdésnek egyéb vonatkozásai is. Nagyrabecsült elődöm. Hómarn Bálint már évekkel ezelőtt megmondotta, hogy veszélyes dolog az, ha mii esetleg teljesen az államtitkár terhére hárítjuk a személyi illetményeket, mert akkor már csak a dologi kiadások maradnak az iskolafenntartók tértiéként, ebben az r eset ben pedig esetleg már csak nagyon kevés vá­laszt el attól, hogy a hitvallásos ilskolák jel­lege egészen elhomályosodjék, már pedig ­f én magam, alki a legerélyesebben a hitvallásos iskolák további fenntartásának elvi és gyakor­lati! alapján állok, (Helyeslés jobb felől e« n középen.) ehhez segédkezet nem volnék haj­landó nyújtani, Varga Béla képviselőtársam, akinek még­egyszer nagyon köszönöm az ő nagyon meleg és kedves szavait, amelyekkel az én szerény e'ddigj működésemről szíves volt megérnie

Next

/
Oldalképek
Tartalom