Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-304

228 Az országgyűlés képviselőházának 304. ülése 1942 november 11-én, szerdán. nek. Ezek a hátralévő tanulmányaikat, mondjuk ha két polgárijuk van, a négy polgárit, ha öt gimnáziumi osztályuk van, az érettségit csalk úgy tudják megszerezni, ha magánúton teszik le a vizsgát, ehhez viszont az szükséges, hogy hivatalnoki vagy más elfoglaltságuk idején túl esti tanfolyamokon vegyenek részt és ezért fizessenek az okltatóknak. Ennek költségei tekintélyes pénzösszeget tesznek ki egyénenkiint, azonkívül a rendtartás szerinti vizsgadíjaik és tandíjak is lehetetlenné teszik tanulmányaik befejezését, mert lehetetlen, hogy egy ilyen nagyon szegénysorsú, de egyébként a szlerb iskolapolitika átkát nyögő fiatal ember vagy leány 300—400 vagy 500 pengőket fizessen évenkint tandíjra vagy tanfoilyamköltségekre. A Délvidéknek egy küldöttsége kérte a miniszter urat. hogy ezek állami támogatásban részesüljenek és ón a mostani ünnepélyéé alkalommal is kérem a kultuszminiszter urat. hogy azt a 40.000 pengőt, amelyet erre a célra, tehát a tanfolyamok díjainak kiegyenlítésére, továbbá a vizsgadíjaknak és tandíjaknak mérséklésére vagy teljes t elengedésére kértünk, bocsássa rendelkezésire az ottani magyarság művelődési és kulturális érdekeinek szolgálatára. T. Ház! Az ipari, kereskedelmi és gazdasági iskolákról kívánnék még szólni. Tekintélyes összeg áll ezeknek a középiskoláknak rendelkezésére, de ez még mindig kevés és még nagyon sokat kell tenmiie a magyar kormánynak, ha azt az ipari és kereskedelmi politikát akarja folytatni, amelyet még /az 1920-as években kezdett hirdetni, hogy a zsidók helyére magyar emberek menjenek az ipari és kereskedelmi pályákra. Ehhez az szükséges, hogy megfelelő képzettségű embereket tudjunk odaállítani. Az ipari és kereskedelmi, továbbá a mezőgazdasági

1 középiskolákra fordított pén« tehát a legértékesebb befektetés lenne, egyrészt azért, hogy az ipari és kereskedelmi poziciókat képzett magyar szakemberek tudják elfoglalni. másrészt pedig fontosnak tartom ezt azért, hogy az amúgy is vékony és tisztán a tisztviselőkarból álló úgynevezett középosztályunkat megerősítsük az önálló exisztenciát alapított, de általános műveltségben veié egyen* rangú ipari és kereskedelmi osztállyal. Mindjárt más volna a közéletünk, az egész társadalmi életünk, az egész kitartásunk, ha a vidéki középosztályba nemcsak a tanult ember, a hivatalnok osztály számítana, hanem a tanult, de gazdaságilag önálló exiszténciákra támaszkodó ipari és kereskedői osztály is. Szólnom kell még Délvidéknek egy fontos intézményéről, az úgynevezett Délvidéki Magyar Közművelődési Szövetségről. Nagyon szép munkát végeztek a magyar társadalmi, gazdasági és szociális intézmények a Délvidéken a legnagyobb korlátozás ellenére is, de összefogó, általános munkát nem tudtak végezni, mert sokáig nem engedtek egy csúcsszervezetet létesíteni, hogy egy cél, egy Programm alapján dolgozhassanak az összes egyesületek. Végre az utolsó órákban kaptuk meg azt a lehetőséget, ihíogy az egész Délvidékre kiterjedő Délvidéki Magyar Közművelődési Szövetséget megalakíthassuk. Ez a szervezet akkor olyan hatalmas programmot dolgozott ki. hogy e Programm pontjainak megvalósítását éppen az előbb vázolt sanyarú kulturális viszomyok között tovább is folytatni kell és ezért kérem a kultuszminiszter urat, hogy a" szövetségnek munkáját a Délvidéken teljes mértékben támogassa, mert ,a szórványmagyarság, a tanyai és falusi lakosság magyarrátételében, öntudatossátételében a legnagyobb szerepe van. (Ügy van! a középen.) T. Ház! Boldoggá tesz annak a tudata és tapasztalása, hogy még az ellenzéki pártok részéről sem volt erősebb hang vagy kifogás a, kultusztárca működése és költségvetése ellen. Ez a legfontosabb tárca, a legideálisabb tárca vezetőjének dicsérete. Annyi szeretet, annyi bizalom nyilvánul meg mindenfelől a kultuszminiszter iránt, hogy ehhez csak hozzátehetem a Délvidék igaz szeretetét és ragaszkodását, azzal a kéréssel, hogy támogasson bennünket, megérdemeljük a mi régi kitartásunkért és ígérjük, hogy a délvidéki magyarság az egész magyarságnak legszilárdabb rétege és tömege lesz. Bizalommal a kultuszminiszter úr igen! t. személye és a kormány iránt, pártom es a délvidéki magyarság nevében a költségvetést elfogadom. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Vitéz Makray Lajos! Elnök: Vitéz Makray Lajos képviselő urat illeti a szó. vitéz Makray Lajos: Igen t. Ház! Az előttem szólott igen t. képviselőtársam beszédét nagy érdeklődéssel hallgattam. Azokat a szakszerű megjegyzésekét, amelyekben megnyilatkozott a szakember tudása és .tapasztalata,, én is teljes mércékben- magamévá teszem 'és elfogadom. Rendkívül tanulságosnak tartom a délvidéki kulturállapotok vázolását a megszálló hatalom alatt. Ebből nekünk természet' szerűleg le kell vonnunk! a tanulságokat. Nagyon jól esett hallanom, hogy a Délvidék honorálja azt a meleg szeretetet és jóindulatot, amellyel többek közt a kultuszkormány is fordul a Délvidék felé. Elvi megállapításaival is nagyjában megegyezem. Egyébként is leszek bátor majd a 'klulturpolitükával özemben az én elvi állásponltiomat és azokat a követelményeket, amelyeket az általain is képviselt irányzat támaszt, ismertetni. Meg kell azonban emlékeznem egy másik felszólalásról, illetőleg egy másik felszólalásnak egyetlenegy passzusairól, — mert hiszen a többire már az előtliém szólott képviselők részben megadták a választ, —- ez pedig Szol; lősi igen t. képviselőtársam felszólalásában szereplő az a kijelentés, hogy miért katolikus a magyar kultuszminiszter? Tisztelettel föl kell világosítanom a távollevő (képviselő urat arról, hogy ez tulajdonképpen szokásjog alapján van így, mégpedig azért, mert a magyar kultuszminiszternek a magyar katolikus egyház életében és annak feladatkörében igen jelentős prominens, szerepe van. Egyéblkíént ennek egalizálására a politikai államtitkár viszont ugyancsak a szokásjog szerint mindig protestáns ember. Ami a költségvetéssel szemben elvi álláspontunkat, mégpedig az általiam képviselt pártnak és irányzatnak! és a magam csekély személyének is az álláspontját illeti, én a vallás- és közoktatásügyi tárcának és a^ tárca birtokosának, a miniszter úrnak nemes és minden egyéb feladattól egészen különösen megkülönböztetetten fontos feladatát abban látom, hogy a nemzeti lelkiét formálja, fejlessze, tökéletesítse és gazdagítsa, vagyis a nemzeti neve-