Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-304
226 Az országgyűlés képviselőházának 304. egyenlő képzettségű, de nem egyenlően fegyelmezni tudó nőket. Meirt a: magyar tanügyet és a maigyar tanügy nagy feladatait nemcsak a mai helyzet szempontjából kell megítélnünk, amikor most is rendkívüli feladatok hárulnak az iskolára és az oktatókra, hanem a legközelebbi jövő szempontjából is, amikor majd az új Magyarország erkölcsi, műveltségi és öntudatbeli alapjait kell lerakni és továbbépíteni. Bármennyire fejlett a magyar 1 közoktatásügy és a magyar állam bármekkora áldozatokat; is hoz azért, hogy Magyarország joggal számíthasson Kelet-Európa legkulturáltabb államának címére, meg kell állapítani azt, hogy islkiolai és népművelési nevelésünkben nincsen meg az a lendületes erő, nincsen meg az az elhatározott nemzeti öntudat, amely erőben és céltudatosságban kiállaná a versenyt a be*» nünket környező nagy és kis nemzeitek túlfűtött szellemével. Azt látjuk ugyanis, hogy a két baráti nagyhatalom a maga r nagy katonai, gazdasági, erkölcsi erejét megújult és céltudatosan kitermelt világnézeti nevelésnek köszönheti, amikor a múltra való tekintet nélkül az egész népet a osecsiszopóstól kezdve az aggastyánig a totális nemzeti érdek és öntudat szolgálatába, állítják. Azt látjuk, jhogy a bolsevizmus húszéves brutális, nevelőmódszerekkel az egyébként tunya és közömbös oirosz tömegeket teljesen átformálta, az oroszoktól nem várt katonai heroizmusra és megingathatatlan világnézeti álláspontra nevelte és képesítette. Azt is látjuk,, hogy at volt utódállamokból megmaradt nemzeti államokban a nemzeti öntudat mennyire kiélezett és menynyire! ki van fejlődve. Ezek a kis nemzeteik nem tudnak helyzeitükbe belenyugodni és olyan példáit mutatják a nemzeti ellenállásniak, nyíltan, vagy orvul, amely azt mutatja, hogy bennük a nemzeti érzés mindenekfelett áll, " egyházi, gazdasági, szociális és egyéb szempontokat teljesen háttérbe szorít. Ennek tudatában és ennek láttára a magyar közoktatás tekintetében sem a jelent, sem a jövőt illetőleg- nem lehetünk egészen nyugodtak, ha iskoláinkban és minden népművelési intézményünkben a legnagyobb céltudatossággal bele nem neveljük a nemzet fiaiba a robbanó, lendületes, dinamikus magyar szellemet az óvodától az egyetemig és a legkülönbözőbb magyar társadalmi rétegeket az iskolánkívül is nem tanítjuk és nem neveljük scha és semmiben meg nem alkuvó, * minden idegen befolyástól mentes magyar nemzeti öntudatra és szellemre. (Xlgy van! Ügy van!) Nem sovinizmust és nem fanatizmust (hirdetek, amely mások lebecsülésén és lekicsinylésén, továbbá mások gyűlölésén alapszik, hanem a helyes magyar önszeretetet és szilárd Öntudatot; hogy minden magyar önmagát, fajtáját jobban szeresse mindenkinél és mindennél. (Helyeslés.) A mai kiélezett nacionalista világban a régi klasszikus humanista szellem nem megfelelő, nem jó, ha csak azt vinnők keresztül, a letünőben lévő liberális világ, liberális felfogás viszont ellenségeinknek kedvezne, nia pedig a most terjedő merkantilszellemet akarnánk közéletünkben, illetőleg iskoláinkban és népnevelésünkben érvényesíteni, nagy hibába esnénk, mert a merkantilsizellem önmagának ássa meg a sírját ebben a. világválságban, minthogy nem akarja belátni, hogy kollektív- magyar közszellem nélkül semmiesetre sem tudjuk megállani a helyünket és ülése 1942 november 11-én, szerdán. sem a háborúban, sem a győzelmes háború után nem tudunk versenyt tartani a dinamikus akaratú és dinamikus szellemű más népekkel. (Ügy van! Ügy van!) Szeretnék még szólni az egyetemi hallgatókról, általában a magasabb iskolai képzettségre alkalmas középiskolai és felsőiskolai hallgatóság helyzetéről. Diákjóléti intézményekre a közoktatásügyi tárca költségvetése 3-5 millió pengőt vett fel, tehát 1*2 millió pengővel többet, mint az elmúlt évben, mégis arra kell kérnem a kultuszminiszter urat, hogy ezt az összeget évről-évre szaporítsa, emelje, mert bármilyen nagy haladást látunk is a diákjóléti intézmények fejlődésénél a mi egyetemi időnkhöz képest, azt látjuk, hogy igen sok tehetséges maigyar gyermek kallódik el éppen a szegény sorsuak közüL akik pedig származásuknál, anyagi helyzetüknél fogva alkalmasak vólmának arra, hogy összekötő hidat alkossanak az alsóbh néposztály és a középosztály között. Amíg azonban azt látjuk, hogy nagyon sok tehetséges gyermek anyagi sorsa miatt nem tudja tanulmányait befejezni, vagy ha befejezte, onnan a sok nyomor következtében betegen kerül ki, akkor azt mondhatjuk, hogy az itt megtakarított összeg tulajdonképpen a legdrágább pénz, mert a nemzeti élet, a szellemi élet legnagyobb vérveszteségének azt tarthatjuk, ha tehetséges magyar gyermekek anyagi okok miatt nem tudják befejezni egyetemi tanulmánvaikat és nem tudják céljukat elérni. T. Képviselőház! 1938. óta a magyar állam, Magyarország újra nemzetiségi ország lett. A kisebbségi élet tanulságait azonban nemcsak azoknak kell levonniok, akik a kisebbségi sorsnak részesei voltak, hanem annak tanulságait úgy pozitív, mint negatív értelemben le kell vonniok és meg kell tanulniok maguknak a felelős ténysEzőktoeití is. (Úgy van! — Taps ,á\ középen.) Azt, ami jót elnyomóink csináltak, vegyük át, amit rosszul csináltak, azt messze kerüljük el. (Helyeslés.) A nemzetiségi állammá létei reánk rendkívül nagy kötelességeket ró. A Délvidék egypár népművelési, közoktatásügyi adatát kívánom a t. Képviselőház tudomására hozni, hogy lássuk azt, hogy milyen helyzetben volt a Délvidék, amely — mondhatom — Európának magyar szempontból legnehezebb helyzetben élő kisebbségének a helye volt. 600.000 magyar tartozott a jugoszláv éra alá és ennek a 600.000 magyarnak mindössze egyetlenegy magyar gimnázium állott rendelkezésére Sza'badkán és egy négyosztályú algimnázium Zentán. Ezekben a magyarnak nevezett, vagy mondhatnánk magyarnak csúfolt gimnáziumokban összesen két-két magyar tanerő működött és a magyar nyelven kívül csak a vallástant tanították magyarul. Az egész Dél vidéken egyetlen magyar polgári iskolát sem hagytak meg. A 600.000 magyar számára mindössze 560 tanerő állott rendelkezésre. Ezeknek a tanítóknak több mint fele nem magyar nemzetiségű volt és sokan azok közül vagy csak törték a nyelvünket vagy e;gyáltalában nem beszélték a magyar nyelvet. Az úgynevezett magyar népiskolákban a magyar nyelv tanítására vajmi kevés gondot fordíthattak még a legjobb érzésű tanítók is, mert osztályzatuk, minősítésük és így exisztenciájuk függött attól, hogy milyen eredményt tudnak elérni a szerb nyelven tanított tárgyadból
