Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-304
222 Az országgyűlés képviselőházának 304. újságírói foglalkozáshoz, de saját hivatásukban az ezen a téren való tájékozódásnak esetleg igen nagy hasznát vehetik. Még azt említjük meg ezzel a kérdéssel kapcsolatban, hogy igen szeretnők, ha a Szaksajtó munkásai is résztvennének ezeken a tanfolyamokon, mert a szaklapok szempontjából sem (közömbös az, hogy szerkesztőik az újságírás minden finomságával ós technikájával iá ráérősek és azonkívül tájékozódnak — ez fontos kulturális szempont is — a magyar nyelv, magyaros nyelvhasználat mindem! lényeges és árnyalati kérdésében. Ezek után, t. Ház, rátérünk a tárea tulajdonképpeni költségvetésének megvilágítására. A nevelés ideológiájában általában két dolog érdékies. Mi az új, az eszméitető, a termékenyítő a magyar kultúrpolitikában és bármely kultúrpolitikában, és mi az időálló, mi az időfeletti? Minden fejlődésnek talaja a hagyomány, a tradíció. Ez az a szülői ház, ahová tékozló fiúként visszatér sokszor idegen eszmék (kosztjáról a magyar nevelés. Az ezeréves magyar nevelésnek ife megvannak a maga örök, időálló, tradieiiószerű vonásai. Az ezeréves magyar nevelés az Isten és a haza számára ^ nevelt mindig egyezerre. Amíg egyházi nevelés volt 1 , addig eleve közösségnevelés volt. Amikor a racionalizmus és a liberalizmus időszaka felvetette az egyéni és a Ikíözösségi nevelési gondolat 'birkózását, akkor nálunk aránylag korán és nagyon szerencsés szintézisként jelentkezett a nemzetnevelés gondolata. Az emberi közösség legközelelbbről és legkötelezőbben a nemzetben jelentkezik. A nemzetnelk tagjai pedig rendeltetésszerűen, löt én áltajl vagyunk, úgyhogy a nemzeti gondolattal a nemzetnevelés fogalma szerint is összefügg a vallási gondolat. Ezért minden magyar kultúrpolitikának, a mai nemzetne veiéinek is állandó alapja — és örömmel nyugtázzuk, hogy ez ,a vonal töretlenül meg is van a magyar kultúrpolitika alapcélkitűzései között — a keresztyén nemzeti gondolat. Szeretnénk lazÉoinhau még olyan gondola tokát említeni, amelyek szerintünk éppen így odatartoznak, eddig is odatarítíoztalkt és a jövőben is oda kelt, hogy tartozzanak a magyar kultúrpolitikához. A nemzetnevelés tényéből folyik az, hogy alapgondolatai közé kell, hogy tartozzék a, nemzeti hivatástudat; úgy is formulázhattliánlk, hogy történelmi, nemzeti hivatástudat. Nem közömbös, vájjon nem csupán csak vezető elméink, hanem a magyar nemzet egésze, a nép Széles rétegei is mennyire vannak tájékozva több-keveseblb intenzitással arról ,a misszióról, amelyikért van a magyar s ág, mint nemzet. De ide, az alapgondolatok közé tartozik a népi gondolat is és pedig nempsak ablban az irányban, hogy élénk és erős kultúrpolitikai célkitűzés legyen a népnevelés, a népkultúra, színvonalának emelése, hanem aibban r a r formában is, hogy a nép által fenntartott értékek az egéSz nemzet szellemiségébe állandlóan átvétessenek. (Élénk helyeslés.) Ezért igen-igen örültünk, amikor az új kultuszminiszter úr erre a kérdésre nagyon rávilágító és programmot adó kijelentéseket tett eddigi megnyilatkozásaiban. Soík; mindent említhetnénk még ezen a vonalon, de csak egyet említünk meg, ami látásom szerint szintén domináns gondolata a raaülése 1942 november 11-én, szerdán. gyár kultúrpolitikának, hogy népi pisdihénkből kifolyólag is a magyar kultúrpolitikában az oktatás fölött mindig uralkodnia kell a nevelés szempontjának. (Benkő Géza: Ügy vau!) T. Ház! Miniden nevelés értékhezvezetés. A. magyar nevelés olyan értékekhez vezeti a magyar embert, amelyek között a magyar nemziet értékélése a legmagasabb fokon áll. Má r l tegnap is volt alkalmunk és szerencsénk elmondani, hogy az értékelés szempontját azért tartjuk fontosnak hangsúlyozni, mert valamit elvileg ismerni, elméletileg belátni valamit és értékelni valamit, az nem mindegy. Valamiről tudhatok anélkül, hogy azt akarniálm, de amit értékelek, azt igenleni, azt akarom és éppen ez a szempont ad a magyar kultúrpolitika számára is egy célratörő dinamizmust. Amiket tehát alapelvekként fölhoztunk, azokat az egészséges kultúrpolitika nem csupán látja és ismeri, hanem valóban értékeli is és ezért célratörő akarattal akarja és bele akarja vinni a köznevelési szervezeteken keresztül aiz egész magyar életbe. Ennek a célkitűzésnek a szolgálatában áll a magyar kultúrpolitikának egész szervezete és serege. Ennek a szervezetnek a feje kétségtelenül a vallás- és közoktatásügyi minisztérium. Neim én vagyok az első. aki megemlítem azt a szempontot, hogy talán rávilágítóbb lenne »vallás- és közoktatásügyi« helyett »vallás- és nemzetnevelésügyi« névvel nevezni ezt a minisztériumot. De bármikép nevezzük, mi mindíenesetre minta-min'sztériumnak szeretnők, a magyar szellemiség fellegvárának. Csak azért nem egy második tudományos akíadémiiának. mert távolról sem akarnám veszélyeztetve látni azt a dinamikus akaratot, amelynek meg kell lennie a vallás- és nenizetnevelésügyl minisztériumban és amely mellett miéig kell lennie benne egy óramű szabályosságával működő igazgatási apparátusnak. És nemcsak szeretnők ilyennek látni, hanem ilyennek szeretnők, értékelni is, ilyennék akarjuk is- Ezért a magyar közoktatásügy ésnem-zetnevelésügy eme legfőbb testületének a legelsőbbrangú anyagot kell összegyűjtenie- Ezzel távolról sem' akarjuk kritika tárgyává tenni jelenlegi munkásainak értékét, legfőképpen azért nem, mert akiikeit van szerencsénk közülük ismerni, azokat kivétel nélkül mind valóban mint értékeket ismerünk, Felvetjük azonban azt a szempontot, hogy talán ez a minisztérium szolgálhatna mintául és például abból a szempontból is, hogy szorosabban, mint bármelyik minisztérium, egy erős testületi szellemet is kellen©, hogy kiépítsen. Sok példát látunk arra, hogy egy testület állhat, egyénileg nagyon értékes tagokból, de mivel nem lendíti őket egy központi akarat, a testület összhatása nem lehet annyi, mint amennyit lehetnie tőle kívánni. Azt szeretnők felvetni — lehet, hogy szavaink nem eléggé világosak ebben a tekintetben, de a gondolat ezeken is átszűrődik, — hogy vezérkari megbeszélései kellene, hogy legyenek ennek; a minisztériumnak, nemesak az osztályfőnökök számára, hanem a minisztérium egész személyzetének, majdnem azt merném mondani, hogy az altiszttől felfelé. Bizonyos irigységgel hallottam, hogy Németországban az ipari gyári üzemeknek is minden héten van üzemi megbeszélése, éspedig nem csupán csak üzemi szakkérdésekről, hanem világnézeti jellegű kérdésekről is. Nehéz csaták, nehéz ütközetek előtt a tisiztek buzdító beszédet szoktak tartani a katonák számára,
