Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-304

Az országgyűlés képviselőházának 304. ülése 1942 november 11-én, szerdán. 223 azért, hogy a csata kimeneteléhez a szellemi, a lelkierőket is mozgósítsák, ne csak a fizikaialkat. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium hatalmas, nagy szellemi tőkét képviselő seregére igen nagy csaták megnyerése vár. Munkáján sokféleképpen megfordul az, hogy a magyar kultúrának van-e vonzása és mekkora intenzitású vonzása, a határokon belül és sokszor a határokon kívül is. Ennek a fontos csatának, ennek az állandó harcnak érdekében vetjük fel ezeket a meglehetősen töredékes és nyers, de minket mégis nagy felelősséggel nyomasztó gondolatokat. S ezt a vezérkari irányítást éppen a személyes érintkezés vonalán jó volna bizonyos időszakonként kiterjeszteni a decentralizáció folytán létesült külső igazgatási szervekre is és jó volna bizonyos mértékig, hia nem is ebben a közvetlen, szoros és rendszeres formában, kiterjeszteni az egész nevelői karra, amely a második nagy tényező a vezérkar után, a minisztérium után a magyar kultúrpolitika harcában. A nemzet napszámosainak szokás emlegetni a magyar nevelői kart. Ma is rájuk illik ez a szó, legfőképpen a nehéz munka és. a kicsiny bér analógiája szerint. A kultuszminisizter úr egyik nem régi megnyilatkozásában munkatársainaik szólította a magyar tanítókat. Itt vagyok tanúnak arra, milyen jólesett maga ez a megszólítáls és az ebben foglalt értékelés a magyar tanítói 'karnak. Az ő nevében köszönöm. De ha nevet kell nekik adni, éppen azért, mert munkatársainak fogadja őket a magyar kultúrpolitikának mostani legfőbb őre. — az azelőtti is annak fogadta — akkor elvileg mi a nemzet nevelő rendjének látjuk a magyar kultúra munkásait. És ez a név abban az irányban is kell, hogy kötelező és szuggesztív legyen, hogy rend legyen ebben a nevelői rendben, nemcsak a belső felkészültségben és alkalmasságban és munkavégzésükben, hanem exisztenciális megalapozottságában is. (Padányi Gulyás Jenő: Ügy van!) E ponton én is osztom azoknak az elismerését, akik méltányolták az idei költségvetés szociális jellegű intézkedéseit, az egy év híján közel félszázados panasz orvoslását, értve a kántori javadalmak rendezését. Itt egy szempontot hozunk fel, t. Ház. A bevonult tanítókat igen sok helyen, —• nem lévén más munkaerő a helyettesítésre — a lelkészek helyettesítik, főiskolát végzett és a nevelés dolgában is sokféleképpen otthonlévő erők. Munkájuk után azonban kell, ^hogy kapjanak valami ellenszolgaitatást is. Ügy tudom azonban, hogy az illetékes szerv a helyettesítési díjnak részükre való folyósítását eddig nem engedélyezte. Én azt kérném, hogy ilyen esetekben kapjanak méltányos díjazást aizok, akik egyéb munkájuk terhe mellett ezt a munkát is magúkra veszik azért, hogy a magyar kultúra munkájában fennakadás ne legyen. A fizetés kérdésénél felvetjük — inkább lelkiismereti felelősségből — a nevelői pótlék gondolatát. Azután, ha. már az anyagi kérdéseknél tartunk, felvetjük á»t a gondolatot is. hogy ott. ahol a nevelői utánpótlásban a legerősebb hiányok, a lea-aggasztóbb hiátusok Jelentkeznek, ott speciális rendeltetésű ösztöndíjakat kellene kitűzni, illetőleg, amennyiben ez már folyamatban van. sűríteni kellene ezeket^ az ösztöndíjakat azokra a szakokra, ahol leginkább jelentkeznek a hiányok. Azt i^ felvetjük még. hogT a tanítói és tanári karoknak tagjai is katonai szolgálatot teljesítvén, jó volna a katonai szolgálatra való bevouulások« ban valami olyan tervszerű ökonómiát megvalósítani, amely nem fenyegeti veszéllyel az egész intézet életét, hogy az intézetek ne legyenek annak kitéve, hogy fiatal, tanári karuk lévén, esetleg olyan nagy számmal vonulnak be ugyanattól az intézettől katonai szolgálatra, hogy az intézetben a további tanítás munkája lehetetlenné válik. Beszéltünk a kultuszminisztériumról, a nevelői rendről, mint a magyar kultúra munkájának faktorairól, beszéljünk most a következő tényezőről, az ifjúságról, a diákságról is. A nyolcosiztályos iskola létesítésének, egy nagyon érdekes tünetéről kell beszámolnunk, mégpedig arról, hogy ennek a VII., VIII. osztálynak növendékei számtalan helyen vagy beiratkoztak a nyilvános polgári iskolákba, vagy pedig magánúton fogtak hozzá a polgári iskolai tananyag elvégzéséhez. A polgári iskolák tanulóinak létszámát annyira felduzzasztottá, szerintünk éppen ez az intézkedés, a nyolcosztályú eleini iskola létesítése,^ hogy információink szerint ebben az isikolaévben 6000-r© rúg azoknak a növendékeknek száma, akiket nyilvános tanulóknak a polgári iskolákba nem lehetett felvenni, mert nem volt rá mód a tantermek meigteltsége miatt. : így óriási módon megduzzadt a magántanulók, a magán vizsgázók száma a polgári iskolákban. Mi ebben Örvendetes jelenséget látunk. Látjuk benne a magyar kultúrszomjnak jelentkezését, ami tulajdonképpen ha egészségesen elégül ki, egyúttal a magyar kultúrszínvonalnak hatalmas emelkedését is fogja jelenteni. Amikor diákságról, tanulói fjúságról beszélünk, akármilyen távoli még elérhetetlen ideálnak látszik is most, a célokat mindig magasra kell tűzni akkor is, ha nem tudjuk mindig elérni. Felvetjük ezért annak a magyar közoktatásnak ideálját, amely minden tagozaton végig eltörli a tandíjat, amely nem kér pénzt azért, hogy valaki tanulhasson. Ennek a legsürgősebben esedékes fejezete szerintünk a tanítóképzés frontján kell, hogy jelentkezzék. A tanítóképzés ingyenessége egyrészről elvileg is^ szervesen kiegészítő része lenne a népoktatás ingyenességének, de másfelől sürgősen segítene a tanítóhiány on is. De ismételjük azt, hogy az egész vonalon való ingyenes oktatás elvileg hihetetlen nagy tőkebefektetést jelentene a nemzet egyeteme szamára, mert szellemi erőben úgy megnövekednek az ország, hogy ennek az összes életterületeken az anyagi előnyei is jelentkeznének. Sok szó esik a középiskolák és többek között a gimnáziumok reformjáról is. Ezt azzal kapcsolatban említem, hogy a túlterhelés kérdéséről is sok szó esik. Véleményem szerint kétségtelen, hogy a mai diák előtt megnöveikedett feladatok állnak, de viszont annyi típusú középiskola áll most rendelkezésre, hogy ha minden diák, valamennyire középiskolába való diák a neki megfelelő iskolatípusiban helyezkedik el. nem fenyegeti a túlterhelés. Biológiailag nem rosszabb a mai diák, mint mondjuk, a megelőző generációbeli. Azt hiszem, hogy a testnevelő szakemberek mee-erősítenek ebben a szakvéleményükkel. (Rátz Kálmán: Nem egészen!) Azonban sok- diák nem neki megfelelő iskolatípusiban van, gimnáziumban küszködik, amikor annak: valóban csak a kiválóak iskolájának kellene lenni és nem megy esetleg gyakorlati, vagy szakjellegű középiskolába, amikor pedig ott könnyen meg tudná állni a. helyét. Aki oda sem való. az egyáltalán nem való középiskolába. A tegnapi napon beszéltünk a jogi oktatás