Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-304

Az országgyűlés képviselőházának 304. i lett, akkor megrezdül az emlber magyar lelke és örömmel tölti el az, hogy ezekben a súlyos időkben is kitartunk az ezeréves magyar örökség mellett. (Pándi Antal: Ki veszélyezteti eztt) A leven leképzés a legnehezebb korban veszi gondozásába ifjúságunkat. Sokan még ma is a leventeintézmény ellen vannak, azaz ellene vannak annak, hogy az ifjúságot szigorúan foglalkoztassuk, pedig ennek az intézménynek a működése a legnagyobb örömmel kell hogy eltöltsön minden magyar embert, merthiszen tudjuk, hogy a 14 és 20 évek között alakul ki az ember jellemé. Épp en a miatt, hogy ebben a koriban nem vitték el katonának az ifjakat, állott elő a magyar falvakban az a szomorú helyzet, hogy az édesanyák elmentek a plébániára vagy a falu vezetőjéhez és sírtak, szomorkodtak azért, mert a gyermekeik nem ismertek semmiféle tekintélyt és rem akartak szótfogadni. A leventeintiéz.mény nélkülözhetetlen és időtálló, szinte azt nlomdhiatnátmí, olyan örök, mint a magyar nemzet, a miaga erkölcsös és magyar nevelésiében. Nélküliözhetetlien azért, mert — amint mondom — éppen a leginehiezebib korban veszi nevelés alá az ifjakat. Ezek előtt az ifjak előtt azonban nemi lebeghet máls ideál, mint csak a magyar és keresztény ideál. Hai katonáiról beszélünk!, akkor nem lebeghet előttük más, mint az ezer év magyar történőimének kiváló ^magyar katonája, illetőleg a mai magyar katona, aki ha talán nincs is olyan jól felszerelve, ha talán gyengébb és rosszabb ruhában, gyengébb fegyverzettel harcol is, mégis éppen olyan dicsőséges katona, mint ezeréves történelmünjk bármelyik alakja. Az éne'k az egyik legnagyobb nevelő erő. A ievemtéknick Magyarul kell énekelniöík!, hogy a magyar énekkel együtt a szívüklbien, lelkükben éljen az a magyar lélek, amely neveli, viszi és feliadataiikra képesíti őket, (Helyeslés.) Azt mondottam;, hlogy a kulturánaiki bele kell világítania a magyarság minden életkérdésébe. Én ia kultúrától várom tulaj donképpeiii egész gazdasági életünk reo-rganizár lását. Szörnyű például az ország elproletarizálódása. Egy-két -három generáción keresztül az a birtokos magyar parasztság, amely a némizet gerince, egy-lkiétholdas proletárrá

1 változott. (Rátz Kálmán: Nem kapván földet!) Természetes. Ezeket pótolni kell és rá kell világítani arra, hogy a nemzetnek ma már több. mint harmadrésze szinte földönfutó proletárrá, országúton bolyongó Földnélküli .Tá'mioissá vált. Erre rávilágítani is a magyar kultuszminiszternek a feladata. Nem bízhatjuk rá például a földinívelésügyi minisztériumra vagy az érdekképviseleteikre ezeknek a nagy kérdéseknek a megoldásált. Elmondok egy esetet, (Halljuk! Halljuk!)

4 Itt van a konvenció kérdése. Ahol sok gyermelk van, ott kötelessége a cselédtartó gazdának tie jet adni. Az egyénnel vállaltat juk tehát e'l azok feladatokat, amelyeket tulajdonképpeni az államinak kellett volna elvállalnia. A helyzet az, hogy sajnos, az egyének ma azt keresik, akiinek nincs gyerlmieke. Eddig sokgyermekes embereket kerestek cselédnek, ma már nem keresnek sokgyermekes embereket. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) T. Háte! Lejárt az időm. (Rajniss Ferejie: Szép dojeg ez a félóra! Jó sokat lehet Serie 1942 november 11-én, szerdán. 221 szelni! Nevetséges!) A magyarság tisztelete és szeretete kíséri a kultuszminiszter urat akkor, amikor benyújtja első költségvetését. Én pártom nevében nem szerencsét kívánok neki, amint az szokásos, hanem Isten áldását kérem munkásságára. (Éljenzés és helyeslés.) Mivel a kormány általános politikájával nem értünk agyét, nem fogadóm el a költségvetést. (Helyeslés a baloldalon, — A szónokot sokan üdvözlik. Üdvözli a s.zónokot Színijei Mer se Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter is. — Derültség és taps baffelőL — Zaj és mozgás a baloldalon) Elnök: Szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Szabó Zoltán! Elnök: Szabó Zoltán képviselő urat illeti a szó, (Állandó zaj a baloldaton.) Csendet kérek képviselő urak. Szabó Zoltán: T. Ház! Mielőtt tulajdonképpen költségvetési beszédemre rátérnék, két intézményünkről szeretnék megemlékezni. Az egyik régi, a másik új intézmény. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Tessék helyeiket elfoglalni. (Halljuk! Halljuk!) Szabó Zoltán: A régi intézmény megemlítését az teszi időszerűvé, hogy a mai napon van 150 éve annak, hogy Kolozsvárott magyar színház létesült. Olyan dátum ez a magyar kultúrtörténetben, amelyről kötelességünknek érezzük itt a Ház színe előtt is megemlékezni. A másik intézmény egy egészen új intézmény. Az igen t. előadó úr megemlékezett előadói előterjesztésében arról, hogy most nyilik meg az Országos Magyar Sajtókamarának egy nagyjelentőségű létesítménye az ujságíróképzés terén, az általa felállított sajtófőiskolai tanfolyam. Ez a kezdeményezés a törvényhozás részéről is megérdemel minden dicséretet és támogatást. Bizonyos, hogy az újságírói pályához elsősorban rátermettség kell és ha hiányzik ez a rátermettség, ezt semmiféle iskolai képzés nem pótolhatja, de az bizonyos, és maguk az újságírók sem tagadják, hogy a tehetségnek, a rátermettségnek csak előnyére szolgál az, ha egy főiskolai nívójú oktatás megcsiszolja ós megszínesíti. Megítélésünk szerint tehát az Országos Magyar Sajtókamara igen szerencsés megoldáshoz nyúlt ennek a tanfolyamnak létesítésével, továbbá azzal az eljárásával is, hogy e tanfolyamra elsősorban már működő újságírókat vesz fel, úgyhogy nem forog fenn az a veszély, hogy diplomás újságírókat gyárt, akik elméleti kiképzésükkel a gyakorlati életben esetleg nem tudnak elhelyezkedni. Nagyon szeretnők, ha ezzel a kérdéssel kapcsolatban az is megvalósulna, — amint erre külföldön példák vannak — hogy a sajtókérdés egy vagy két egyetemünkön egyetemi katedrát kapna. A debreceni nyári egyetemen már volt sajtótanfolyam, és ez nagyon biztató jelenség volt ennek a kívánalomnak irányában is. Nagyon szeretnők tehát, hogy a kultuszminiszter úr a Sajtékamáriának ezt a tevékenységét továbbra is szerető figyelemmel és „megértéssel kisérje, hiszen ez a munka kulturális szempontból is elsőrendű állami feladat és érdek is. Kiegészítőlég még azt szeretnők kérni, hogy ezen a tanfolyamon rendkívüli és vendéghallgatóképpen olyanok is részt vehessenek, akiket hivatásuk és életpályájuk nem köt az