Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-303
Áz országgyűlés képviselőházának 303 zött arányosan szétosztani és nem áll elő az a helyzet, ami a községi adóztatás mellett vau, hogy, a legnyomorultabb községek vannak a legjobban és a leggazdagabb községek vannak a legkevésbé megterhelve- (Ügy van! Ügy van!} Ha egy vármegyei alapba, vagy egy vármegyei kasszába folyik be az a bevétel, amely bizonyos ilyen célok fedezetére szolgál, akkor a vármegyének módjában van azt ia teteherviselőképesség arányában szétosztani, vagyis a gyengébb teherviselő képességű községeket jobban és a gazdagabb községeket, amelyek inkább tudnak a maguk baján segíteni, kevésbé dotálni. (Helyeslés.) Ilyen módon igyekszem fokozatosan, egyik témát a másik után elővéve — és igyekeznek a többi miniszter urak is, például ja földmívelésügyi igazgatás von/alán is történtek ilyen dolgok — a terhek aránytalanságán segíteni. (Helyeslés.) Áttérve már most a közegészségügyi problémákra, különösen munkatársaim nevében köszönöm azt az elismerést, amely általában véve ennek az igazgatási ágnak működése iránt megnyilatkozott. Ami kifogás felhozatott, arra rövidesen reflektálni kívánok. À fő kifogás — úgy látom — az orvoshiány körüli kérdésekkel kapcsolatos. Egészen kétségtelen, hogy orvoshiány van. Ennek az orvoshiánynak az oka az, hogy az utóbbi időben sokkal kevesebb orvos került ki az egyetemekről, mint régente, hogy a visszacsatolt területeink a dolog természeténél fogva sokkal kevésbbé voltak orvossal ellátva, mint a trianoni terület, hogy a zsidótörvény a zsidó orvosok egy jelentékeny részét kiküszöbölte és végül, hogy mozgósított hadseregünk igényei orvosok tekintetében szintén sokkal fokozottabb, mint amilyen a honvédség igénye békeállapotban, ami szintén természetes. Ennek a következménye az, hogy az ország jelentékeny területei ma tényleg nagyon szűkösen vannak ellátva orvossal, ami természetesen a közegészségügyi szolgálatnak sokkal kevésbbé tökéletes ellátását vonj,a maga után. Amint az általam kiosztatott statisztikai adatokból is méltóztatnak látni, kétségtelen, hogy 600-on felül van ma közhatósági orvosi, illetőleg — mondjuk — kórházi orvosi állás üresen. Én az érdekeltekkel, a »kamarákkal, a kultuszminiszter úrral, a hoinivédelmi miniszter úrral állandóan tárgyalást folytatok, mert ezeken a hiányokon felelősségem tudatában bárhogyan, de segítenem kell. mert egészen lehetetlen és nem vállalhatom érte a felelősséget, hogy Jkülönösen háborús időkben), amikor a közegészségügyi ártalmak és veszélyek nagyobbak, mint békében, ilyen hiányos legyen az orvosi ellátásunk, mint ma. Természetes dolog, én is arra törekszem, hogy a szükségletet keresztény orvosokkal lássam el, mert egyrészt látom azt az animozítást és azt az aggodalmat, amivel a zsidó orvosok irámit ma az egész magyar társadalom és közvélemény viseltetik (Ügy van! Ügy van!), másrészt pedig látom, azokat a nehézségeket, amelyek a zsidó orvosok bevonásával akként következnek be, hogy ilyen módon 1 a zsidó orvos esetleg jobb anyagi helyzetbe jut, mint az a keresztény orvos, akinek a helyére került. (Ügy van! Ügy van!) Én ezzel mind tisztában vagyok és minden eszközt igénybeveszek, annak a bizoirifyos ökonomikus kihasználásnak az összes eszközeit is igénybe veszem és vizsgálat . tárgyává teszem, hogy ülése 1942 november 10-én, kedden. ' 193 lehetőleg keresztény orvosokkal oldjam meg a probiémát. De előre megmondom, hogy ez nem lesz lehetséges, az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy abszolúte lehetetlen. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ne felejtsük el, hogy a hadsereg csak keresztény orvosokat vesz igénybe, tehát akit a hadsereg" céljára elvonnak, az csak ikieresztény orvos lehet. Ezen nem tudóik segíteni Nem tudok segíteni azon sem, hogy orvosternielésünk a múltban olyan volt, hogy Magyarország orvosainak száma olyan jelentékeny mértékben zsidó. Ezen sem tudok segíteni; tehát adva van egy helyzet, amelynek a számbavételével kell valahogyan segíteni a bajokon. Én csak egy megoldást látok és nagyon örültem a bizottsági tárgyalásokon, hogy éppen a t. szélsőjobboldali ellenzéknek néhány kjépviselŐje is elismerte azt, hogy itt olyan kényszerhelyzetben vagyunk, !hogy kénytelenek leszünk valahogyan a zsüdó orvosokat is felhasználni. A következő mó'don fogom ezt csinálni. (Halljuk! Halljuk!) Ha szükséges, be. állítok zsidó orvost olyan pozícióba, ahol nem dolgozik önállóan, hanem megfelelő ellenőrzés alatt (Helyeslés a jobboldalon. — Egy hang a szélsőbaioldalon : Ezt kérjük!) Ott nem kell vele szemben azt az aggodalmat táplálni, amelyet én különlben sem táplálok, hogy az orvosi hivatásáról és kötelességéről megfeledkezik. (Incze Antal: De megfeledkezik, miniszter úr, tessék elhinni! — Maróthy Károly: Nagyon gyakori eset! — Elnök csnget.) Méltóztassék konkrét adatokkal jönni, ha valaki megfeledkezik. Én, azt hiszem bármennyire legyen is valaki leliklülatileg romlott, azt egy orvos sohasem fogja magára venni, hogy egy keresztényt megöljön azért, mert mondjuk haragszik a keresztényekre. (Maróthy Károly: ; Szívesen irtják ki a magyart! Inkább irtják, mint gyógyítják a magyart! — Szöllősi Jenő: Lelkiismeret és zsidó, az nincs! — Az elnök csenget.) Ez tehát egy kissé túlmesszemenő beállítása a kérdésnek. De ittiiondoin, ezt az an tagonizmust látva magam is azon a nézetem vagyok, hogy neon kívánatos az alkalmazásuk, merti egy orvossal szemben bizaloimira van szükség, ha tehát nines bizalom, akkor hiába, az orvos nem tud gyógyítani. Ennélfogva tehát olyan helyekre állítom őket, ahlol ez asa aggodalom niem érvényesülhet. Ilymódon iparkodom segíteni a dolgon, ha szükség van rá. Mert hiába, elsősorban engem terhel azért a felelősség, högjr azokra a posztokra, ahol orvos szüksége^ orvost állítsak. (Úgy van! Úgy van! — Maróthy Károly: Magyar orvost!) Produkáljon a képviselő úr magyar orvost, akkor azt állítom oda. (Maróthy Károly: Megmondtam, hogy mikor. kell csinálni!) — (Zajos ellenmondások a jobboldalon.) Azokat a tesnácsokat már régen megkaptam és régen átsizűrtem. (Zaj. — Maróthy Károly közbeszól.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak, Maróthy képviselő 1 urat is kérem, maradjon csendben» vitéz KereSztes-Fiseher Ferenc belügyjniuiszter; így vagyunk a zsidó orvosok kérdésével és én nagyon sajnálom, hogy nem tudok, itt mindenkinek eleget tenni, de nekem az elseu szempontom az, hogy a közgészségügy követelményeit kisizodigáJljaimi (Helyeslés a jobboldalon.), ebben a tekintetbein azután túl kell ten-; nem magam bizonyos szempontoklon. (Szöllősi Jenő: Ez liberális felfogás!) Én nagyon jól KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XV. 35
