Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-303

Az országgyűlés képviselőházának 303. ülése 1942 novemher 10-én, kedden. 1Ô1 tott, ebbem az évben nem lehetett ugyanabhan a mértékben betartani és érvényesíteni, mert természetesen a súlypont a háborúval kapcsolatos, az ország honvédelmével és önvédelmével szorosan kapcsolatos kiadásokra esik. Ennek ellenére nyugodt lelkiismerettel mondhatom, t, Ház, hogy nem ejtettem el egyetlen munkaprogrammot sem, amely eddig a_ költségvetésemben kifejezésre jutott és nem ejtettem el egyetlen vonalát sem a fejlődésnek, amelyre eddig súlyt helyeztem; mindazok érvényesülnek a jelenlegi költségvetésben, ha itt-amott kisebb mértékben ils, mint 'normális körülmények között lehetséges lett volna. T. Ház! Az ország jelen állapota az egész kormányzatnak, de elsősorban a belügyminiszternek, aki — mint annyiszor Ihangsúlyoztatott — elsősorban a rendfenntartás minisztere, (Ügy van! Ügy van!) teszi kötelességévé, éspedig fokozott mértékű kötelességévé azt. hogy az országban a rendet és a nyugalmat biztosítsa. A belügyi tárca, illetőleg a belügy. miniszter feladatköre foglalja magában azokat az 'eszközöket is, amelyek főleg és elsősorban alkalmasak ennek a rendnek és nyugalomnak biztosítására. Itt nemcsak policiiális eszközökrei, nemesk a karhatalmi eszközökre gondolok, .mert ezek csak végső és sohasem teljesen kielégítő eszközei a rend és a nyugalom biztosításának, (Úgy van! Úgy van!) hanem gondolok a közigazgatásra;, amelynek helyes funkciója az egyik legfőbb biztosítéka az ország rendjének és nyugalmának és gondolok azonkívül azokra a szociálpolitikait feladatokra, amelyek éppen az én tárcám hatáskörében oldandók meg. Egészen kétségtelen, hogy egy háborús állapotban lévő ország viszonyai mindig több tálkáimat adnak a nyugtalanságra, az elégedetlenségre, a békétlenkedésre, a rendbontó törekvésekre, mint egy nyugodt, békés fejlődésben lévő országnak a közállapota. Ennélfogva természetes az is, hogy egy háborús országban fokozott gondot kell fordítani azoknak az eszközöknek pa kiépítésére és helyes működésére, amelyek a közrendnek és közbiztonságnak hatalommal, ha sízükséges, erőszakkal való biztosítását célozzák; értem alatta »a közrend szerveit. De ugyanekkor fokozott kötelesség háram1

ik a kormányra., hogy lehetőleg minden olyan tünetet kiküszöböljön, amely a közigazgatási apparátus működésében akadálya lehet a közrendnek és a köznyugalomnak. Én itt most nem azokra vagy nemcsak azokra a megjegyzésekre akarok hivatkozni, amelyek különösen az ellenzék részéről elhangzottak, mert magam is tapasztaltam és több oldalról értesültem olyan sajnálatos jelenségekről, amelyek a ma^ gyár közigazgatási apparátus működésében kifogás tárgyává tehetők. El kell ismerni, ez a magyar közigazgatási apparátus mia egy olyan próbatétel elé van állítva, amilyen elé még soha állítva nem volt, olyan emberfeletti feladatokkal van megterhelve, amilyenekkel még soha megterhelve nem volt. Azonkívül ez a közigazgatási apparátus ma .körülbelül kétharmadrészével megnagyobbodott területen kell, hogy működjék, anélkül, hlogy onnan kellő szakképképzett utánpótlást tudott volna kapni. A legnagyobb elismeréssel szólok tehát általában azokról a teljesítményekről, amelyeket a közigazgatás részéről tapasztalunk, de ennek az elismerésnek hangoztatása mellett nem térhetek ki annak hangsúlyozása elől, hogy mindazokat a kárhoztatandó tüneteket, amelyekről itt is elhangzottak panaszok és amelyeket más oldalról ils hallok és tapasztalok, irgalmatlan kézzel fogom kiirtani. Különösen nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy a mai időkben a legkevésbbé megengedhető dolog az, amit szórványosan ugyan, de tapasztalok, hogy közigazgatása) tisztviselők türelmetlenül és nem megfelelően bánnak a publikummal. Ha a tisztviselő jogosan hivatkozik arra, hogy túl vaai terhelve és ideges, akkor a publikum is ugyancsak jogosan, sőt még több joggal hivatkozik arra, hogy neki is annyi korlátozást, annyi kellemetlenséget, _ annyi vexaturát kell természetszerűleg a vilszonyok következtében kiállnia, (Ügy van! Ügy vtín!) hogy ezt a tisztviselőnek kötelesség© figyelembevenni, és éppen tisztviselői! állásánál és kötelességénéi fogva tartozik a maga idegeit ráncbaszedni és fékentartani és tartozik megfelelő elnézéssel lenni a publikum iránt. (Élénk helyeslés és tups.) És még egyet, t. Ház! Legyen egyszer vége ennek, mert ha bárhc

1 tapasztalom, irgalmatlanul oda fogok ütni, hogy egy tisztviselő különbséget tegyen ember és ember között. (Hosszantartó élénk helyeslés és taps.) T. Ház! Nagyon jól tudom, hogy ha szórványosan is, de még mindig benne él ez a betegség tisztviselői karunkban, de ne méltóztassék azonban azt hinni, hogy ezen reformtörvényekkel vagy egyéb rendelkezésekkel segíteni lehet. (Úgy van! Ügy van!) Ez nevelés kérdése, és én nem tudom, méltóztattak-e észrevenni, de , mióta ebben a székben ülök, állandóan arra törekszem, hogy a tisztviselői kart a nevelés eszközeivel ezekről a nem is tudom másnak nevezni, mint abuzusokról, rossz szokásokról, rossz beállítottságokról leszoktassam. (Élénk helyeslés.) Én mindent megteszek, dei ha a jó szó nem segít, tessék meggyőződve lenni, hogy a legkíméletlenebb eszközökkel ütök oda, ahol ilyen hibák vannak és ütöttem már eddig is oda, ahol ilyen hibákat találtam. (Zajos helyeslés.) T. Ház! A nyugalom és a rend fenntartásának következő eszköze a megfelelő szociálpolitika. Nagy tévedésben van, aki azt hiszi, hogy a magyar szociálpolitikát egyedül a belügyminiszter képviseli és hogy egyedül a belügyminiszter van hivatva szociálpolitikát csinálni. Szociálpolitikát csinálni az egész, kormány hivatva van (Ügy van! Úgy van! jobbfelől.) és a szociálpolitika az egész kormány működését be is tölti. Méltóztassék az egész költségvetésen végignézni, méltóztassék végignézni azokon a törvényhozási alkotásokon, amelyek ezen a Házon az utóbbi években keresztülmentek, és csak a rosszhiszemű ember nem fogja meglátni, vagy nem fogja elismerni, hogy ennek a kormánynak egész politikáját elsősorban igenis szociálpolitikai elgondolások töltik el. (Ügy van! Úgy van! jobbfelől.) Hogy a belügyminiszteren van bizonyos tekintetben a szociálpolitika súlypontja, ez tényleg igaz és talán tényleg helyesen is van, mert a belügyminiszternek van meg a hatalma ahhoz, hogy szociálpolitikára nevelni tudjon és a szociálpolitikai elgondolásokat a közigazgatási szervezetbe — ha szükséges — bele is tudja kényszeríteni. T. Ház! Most taliln sorba megyek az egyes főtémákon, amelyekkel költségvetésem foglalkozik és mint ilyen fő témát elsősorban el öve-