Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-303
Í9Ö Az országgyűlés képviselőházának 303. mek valami üzleti szagot, mégis meg kell, hogy forduljon a fejünkben, vájjon egy ilyen évrőlévre a magyar szociálpolitika vérkeringésébe és ezzel az egész magyar életbe bekerülő hallatlan nagy tőkét nem kellene-e bizonyos esetekben koncentráltabban -felhasználni. Hány olyan területe vau a magyar életnek, amely kiált a tőke, a vállalkozási kedv után. Es nines meg ez, a tőke és nincs meg ez a vállalkozási erö. En nem mondom, hogy válogatás nélkül mm den esetben és minden proíitszagú tervnél jelentkeznie kellene vállalkozóképpen az Oncsá.-nak, de bizonyos esetekben ez is előfordulhat. Ismétlem, nem azért, hogy a maga zsebére keressen, hanem azért, 'mert egy-egy vállalkozás ós a belőle fakadó létesítmény, ipartelep, gyártelep munkája egyúttal családok exisztenciáját, esetleg sok-sok embernek és a családokkal együtt sok-sok gyermeknek a kenyérhez és magasabb éietszinthez jutását jelenti. Talán nem ad alkalmat félreértésre^ ha így mondjuk: az apróiéikos segítségnyújtás mellett néha a nagyüzemszerű segítségnyújtásnak is megvan a lehetősége és a szüksége is. Mondjunk egy példát. Szintién Oncsa.-emb erektől hallottuk, hogy ilyesminek a szüksége is felmerült: ha például Mezőkövesdet kell megsegítenem, ahonnan az emberek ezerszámra járnak a Dunántúlra summás munkásnak, akkor helyben nem tudom őket földhöz juttatni, mert nincs annyi föld, hioigy erre meglegyen a lehetőség. Ha másutt juttatom őket földhöz, akkor az átköltözés, a gazdasági felszerelésre hitelnyújtás és segítségnyujtás horribilis pénzkiadást jelent, míg ezer emberre számolva, ennek pontosan egyharmadából olyan ipartelepet tudok létesíteni Mezőkövesden, amely ezer ember számára jelent kenyeret és pedig nagyon tisztességes darab kenyeret. Nagyon sok szempont merülhet itt fel, de a felmerülő szempontok között talán ennek az általunk felvetett és körvonalazott szempontnak is lehet némi szerepe és jogcíme. r T. Ház! A nemzettest egészségével nagymertékben függ össze az a kérdés is, amelyet — úgy érzem — kötelességem megemlíteni. Nem először kerül ez szóba itt a Házban és remélni szeretném, hogy az én igénytelen szavaim után is nem utoljára. Az egyke kérdéséről van szó. Különféle társadalmi mozgalmak ós ankétok boncolták, anatomizálták ezt is eleget. Néha éppen azt hagyták ki belőle a túlságos anatómiával, ami a problémának szintén egyik lényeges alkatrésze, hogy t. i- ez lelki, etikai kérdés is. Voltak azután olyan irányú kutatások is, amelyek csak ezen az alapon indultak el és nem látták meg benne azt, ami pedig a kérdés testét, valóságos fizikai alkatrészét képezi, hogy tudniillik ez egyúttal gazdasági kérdés is. Ide, a törvényhozás házába az tartozik* hogy az egyke lehet lelki, lehet etikai, lehet gazdasági kérdés is, de egy bizonyos vonatkozásban az egyetemes magyar felelősségnek és ezért a magyar törvényhozásnak a kérdése is. Olyan életjelenség vagy olyan haláljelenség, amellyel annak a tényezőnek, amely törvények formájában igyekszik a nemzettest életét szabályossá, egészségessé termi és ilyennek megőrizni, foglalkoznia kell. (Ügy van! Ügy van!) Akármilyen unalmasnak látszik, hogy valaki megint piszkálja, vagy érinti, vagy sürgeti az egyke kérdésének megoldását, én lelülése 1942 november 10-én, kedden. kész is vagyok, t. Ház és mi lelkészek hözzászoKtunk anüoz, nogy az euiDereK nem unjak meg a búnt elkövetni, vagy — mondjuk úgy — mi emberek, nem unjuk meg a bunt újra,, meg újra elkövetni. Ezért az egyháznak sem. szabat! megunnia azt, nogy az embereket újra figyelmeztesse arra, hogy a bún az bun, a bun rossz, a bún tilos és kariiozatos. Ugyanezzel a, konoksággal keli kikiáltani azt is, iiogy az egyke — veszedelem, az egyke bún, az egyke a nemzet pusztulása és súlyos esetben a nemzet halála- Az egykével való foglalkozás kötelezettsége alól nem mentesíti az a tény, hogy most háború folyik, sőt úgy érezzük, hogy ez a tény ezt a kérdést még jobban a megoiüandó feladatok előterébe helyezi. Ugyanakkor, amikor különben is túlsók magyar fogy a harctereken, túlsók magyar vére ömlik a legszentebb célok érdekében önfeláldozóan, úgy érezzük, hogy fokozottabb mértékben van szükség arra, hogy eltömjük ezeket a bűnös utakat, ezeket a bűnös nyílásokat, amelyeken keresztül eldugul, vagy elfolyik a magyar életerő. Minél inkább fájdalmas büszkeséggel látjuk az újságok rovataiban s a visszakapott tábori kártyák megjegyzéseiből azt, hogy hősi halottak sírjaival népesedik be a távoli orosz mező, annál inkább szükséges az, hogy ringani kezdjenek azok a, magyar bölcsők, amelyek eddig állottak és csecsemő sírjon azokban a magyar házakban, amelyek eddig némák voltak, (Élénk helyeslés a Ház minden oldalán.) vagy amelyekben a magyar csecsemő sírása elnémult. Nagyon kérem tehát a, felelős kormányzatunkat arra, hogy sürgős törvényhozási szabályozást, főleg örökösödési jogunkkal összefüggő törvényt előkészíttessen és segítse elő, hogy több magyar legyen ebben az országban. A költségvetést bizalommal a belügyi kormányzat iránt és reménységgel a magyar nemzettest életének további erősödése és épülése iránt, elfogadom. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: A házszabályok 148. §-ának (2) bekezdése értelmében a vitát bezárom. A belügyminiszter úr kíván szólani. (Halljuk! Halljuk!) vitéz Kereszte^rFi scher Ferenc belügyminiszter: T Ház! (Halljuk! Halljuk!) Költségvetésemmel és működésemmel szemben a mai vita során elhangzott elismerésért hálás vagyok, az objektiv kritikát köszönöm. Ez a vita a kérdések és a problémák olyan tömegét vetette fel, hogy egy rövid beszéd keretében az összes részletekre kitérni aligha lesz módomban, de igyekezni fogok minden lényeges felmerült kérdésre reflektálni. Egy miniszterre nézve a költségvetés beterjesztése és tárgyalása ad alkalmat arra. hogy a maga, illletőleg a kormány állásfoglalását az ország összes fontos problémáival szemben kifejezésre juttassa és a parlament előtt kifejtse- Amikor a kormány ezt a költségvetést összeállította és beterjesztette, tudatában volt annak, hogy az ország ^ helyzete ma egészen más követelményekkel lép fel a költségvetéssel szemben, mint amilyenekkel fellépett normális időkben és hogy ma a súlypontokat a költségvetés összeállításánál egészen máskép kell elhelyeznil, mint békegazdálkodásban. Ez a szempont a belügyi költségvetés összeállításánál is megfelelően érvényesült, és amint méltóztatott látni, a haladásnak, a fejlődésnek azt a tempóját, amelyet a belügyi költségvetés az elmúlt években muta-