Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-303
Az országgyűlés képviselőházának S03. Ismertem az elekromos műveknél egy olyan alkalmazottat, akit internáltak, noha nem csinált semmit, amit a belügyminiszer állapított meg másodfokú határozatában. Horvát III. Istvánnak hívjákaz illetőt, ki is került az internálásból. A székesfőváros elektromos művei első levelükben értesítették, hogy mintán a főkapitányság bűncselekmény gyanúja miatt őrizetbe vette, ezért felfüggesztették- Ez rendben van, ez természetes dolog. A dolog konzekvenciája azonban abba csúcsosodott ki, hogy október 20-án, amikor már kiengedte a belügyminiszter úr másodfokon hozott határozata, amely megállapította, — nem akarom szóró-szóra felolvasni —, hogy nem forog fenn semmi olyan. ok. amely indokolná az internálást, akkor megkapta a székesfőváros elektromos műveitől a második levelet, amelyben az van, hogy azonnali hatállyal, minden «anyagi kizárása mellett elbocsájtják, mert hivatalos értesítés szerint rendőrkapitánysági őrizet, internálás alá volt helyezve és így »akaratunk, ellenére igazolatlanul szünetelt és vállalt munkájának teljesítésére képtelen volt.« (Felkiállások a 'szélsőbaloldalion: Szörnyű! — Maróthy Károly: Jól mézünk ki! — Zsámboki Pál: Családvédelem! — Maróthy Károly: Nemzeti fegyelem!) Elnök: Csendet kérefe, képviselő urak! Budinszky László; Ezek azok a dolgok, amelyek igen mély szomoriísággal töltik el a*z embert, amikor az előadó úr beszédének befejezésében a nemzeti összefogásról, a nemzeti megbékélésről heszél. Ami pedig a szociáldemokrata kérdést illeti, azt hiszem, a t. tulsóoldal tökéletesen egyetért velünk abban, hogy ez egy métely, ez egy rákfene a nemzet testében. (Koltai József: A belügyminiszter úr mem ért egyet!) Mi teljes igyekezettel azon vagyunk, hogy elvonjuk onnan az emibe'reket, a munkásságot megtérítsük. Megtörtént velem konkrét eset, hogy ZagyVapálfalva klözségben egy szociáldemokrata, vörösérzelmű ember bejött hözzíáui tanácsot kérni a párthelyiségbe és amikor kijött, a csendőr igazoltatta és azt mondta neki: Hogy mert raiaga ide jönni, hiszen maga nem tagja a Nyilaskeresztes Pártnak, maga szociáldemokrata párttag. (Zaj a szélsőbáloldaion. — Maróthy Károly: Megtérni sem szabad!) Ezek az apró, jelentéktelennek látszó események azt bizonyítják, hogy ezek a közegek olyan utasítással vannak ellátva, hogy oda nem mehet be más, tehát a megtérés, a megtisztulás folyamata nem következlhetik be. (Zsámboki Pál: Ez az igazi bűn! —' Maróthy Károly: A belügyminiszter úr szerint akkor esik bűnbe, ha odamegy ! — Zaj a: szélsőbáloldaion. — Az elnök csenget.) Ezek a nemzeti összefogást nem szolgálják. % A hon védelemnek a hadviselésnek, a feltétlen győzelemnek érdekében, amelyben hiszünk _ és amelyről miéig vagyunk győződve — Franciaország^ is beavatkozott már Németország oldalán és minden tisztességes és becsületes állam be fog avatkozni —, feltétleniül szükséges egy összefogás; a múltban történt esetleges hibáknak, rendellenességeknek az elfelejtése, ezek alá egy záróvonásnak a húzása, hogy ez, az ország megif jodottan, győzedelmesen, boldogan, hittel tele léphessen az új Európa útjára. Minthogy ezt a belügyi költségvetés tételei főképpen az abból kisugárzó szellem, nem tartalmazzák, azért a költségvetése 1942 november 10-én, kedden. 187 test nem fogadhatom el. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalún.) Elnök: Szólásra következik? Árvay Árpád jegyző: Szabó Zoltán, Elnök: Szabó Zoltán képviselő urat illeti a szó. Szabó Zoltán: T.: Ház! Érdekes lélektani tény, hogy valahányszor nagyon erősen jelent-' kezük valamilyen irányban hiányérzet, ez a hiányérzet hova-tovább erős közvéleménnyé érik és a közvélemény aztán szinte ki szokta követelni ennek a hiányérzetnek kielégítését is. Ez a törvényszerűség azért jutott eszembe, mert az elhangzott felszólalások kapcsán mind erről az oldalról, mind a túloldalról igen sok képviselőtársam körvonalazta a jó magyar hivatalnok, az egészséges népiség követelményeinek megfelelő magyar hivatalnok típusát, az utána való vágyat és ennek egyre erős ebbé, szinte követeléssé váló igényét. Talán nem lesz felesleges, ha én is néhány szót szólok erről, hogy e kívánság közvéleményszerűsége annál inkább doikumentálódjék. T. Ház! A nemzethez való tartolzás elsősorban lelki természetű^ jelenség. Bár a nemzeti érzésben igen sok minden színtetizálódik, az emberek nagyrésze előtt a, nemzetet a leghétköznapiasabban és legáltalánosabban mégis csak az állani és annak cselekedetei jelentik- Hogy példát hozzak fel: akii a nemzetgyalázásnak eléggé el nem ítélhető nagy hűnére vetemedik, annál a nemzethez való tartozás lazasága vagy éppen a nemzetellenesség nem azáltal derült ki, hogy egy nemzeti érzéstől sugárzó könyvet olvasott vagy filmet látott avagy dalt hallgatott, hanem az állam jelentkezett nála valamilyen, az ő szempontjából rendesen hátrányosan látott cselekedettel és ő ezzel az állami cselekedettel meg nem barátkozva gyalázta a nemzetet. Ha tehát az állam a maga cselekedeteivel imám nemzet jelentkezik az állam minden polgárává] vagy a nemzet minden tagjával szemben, akkor nagyon fontos, hogy az állam cselekvései és cselekvő közegei, valamint azok eljárása milyen viszonyban van a nemzet tagjaival. A mi magyar társadatlmunk — sok szociológus megállapította már — többféle szempontból tagozódott, mint ahogyan általában az európai _ társadalom. Ez tehát azt jelenti, ha együtt is van a mi magyar nemzeti'társadalmunk, a belső elválasztó vonalak, amelyek összekötők ils lehetnek, éppen úgy, amint egy dió cikkei nemcsak szétválasztják a diót, hanem össze is kötik — ezek a belső elválasztó vagy összekötő vonalak egyben többféle súrlódási felületet is nyújtanak abban az esetben, ha baj van a_ nemzettest belső szerkezetével vagy harmóniájává!. Ezért van az, — azt hiszem, mindenki egyetért velem, mindnyájan megfigyelhetjük — hogy a magyar ember eléggé teherbíró, eléggé el tud viselni sok bajt. sok nélkülözést, sok megterhelést. Egyet nem tud elviselni és ebben a tekintetben kevésbhé teherbíró, mint bármely _ más fajta, _ ^ amelyet " Ismerünk: nem tudja elviselni a szociális méltánytalanságot és a szociális aránytalanságot. (Ügy van! a szélsőbáloldaion.) Egy kis zúgolódás után megfilzeti a még oly magasra szabott adót is, de szinte forradalmárrá képes válni, ha ezt az adót csúnyán kérik tőle, vagy az adófizetéskor durván bánnak vele 1 . Ezért szeretnénk aizt, hogy a magyar hivatal^ és a magyar hivatalnok átmenjen egy nagy. áldott transzformáción, illetőleg, helyesebben, -, 34*
