Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-303
188 Az országgyűlés képviselőházának -303 hiszen már látjuk annak jeleit, hogy megkezdődött ez a folyamat — gyorsabban menjen át ' ezen a transzformáción. Ha ez megtörténtnek, akkor min'den hivatal elvesztené kellemetlen mellékízét. amely — valljuk be, még -nekünk képviselőknek is, akik pedig sok privilégáiumot élvezünk, kellemetlenné teszi azt, ha egy hivatalba be kell mennil. Az lenne az ideális, hogy a magyar társadalomnak minden, legkisebb tagja is legalább abban a fogadtatásban részesüljön miniden (hivatalban, mint amilyenben egy képviselő részesül. (Felkiáltások a szélsőbalolddon; Legalább! — Maróthy Károly: Rossz tapasztalatai lehetnek!) A bürónak még mindig olyan a levegője, hogy valahogyan személytelenné teszi az embereket, személytelenné teszi magukat a hivatalnokokat, mert egyszerre ügyintézőgép lesz belőlük! De személytelenné teása magát az ügyfelet is, s azzal, hogy ügyfélnek neveztem, már bizonyos értelembem deperszonifikáltam.^ Az én fajtámbeliéknek exisztoneiális problémái! ott először csak esetté válnak, azután ügydarabbá, majd aktává és végül is az akta mi más mint papiros; forma? Ezen a helyzeten kell tehát változtatni!, illetőleg a változás megindult folyamatát gyorsítani. Nagyon hasznos dolog, hogy vannak különféle közigazgatási tanfolyam ok, továbbképzők. Ezeken ennek a szempontnak — hiszen a legmagasabb helyről is elhangzanak ezek időről-időre — továbbra is hangzaniok kell. A kemény fába nehezen menő szegeket addig kell ütni újabb és újabb kalapácsütéssel, lehetőleg mindig fején találva a szöget, míg a szegek át nem hatolnak a kemény deszkán is. S ezért kérjük a belügyi hormányzat illetékes szerveit is, annak a kormányzatnak a szerveit, amelynek közegei a legszélesebb területen érintkeznek a magyarsággal, hogy erre a szempontja ne unják meg újra meg újra figyelmeztetni hivatalnokaikat, közegeiket és mindazokat, akik ebben a tekintetben jó példát tudnak felmutatni. Győzzék meg őket elismerésükkel, kitüntetésükkel és jutalmazásukkal arról, fhogy jó úton járnak és hogy ilyen példát kell mutatniok. De ugyanakkor a másik oldalon rá kell mutatnom arra is, hogy akik ebben a tekintetben bűnt követnek el a magyarság élete, fajtánk tisztessége ellen, azoknál ne riadjon vissza kirívó esetekben a legkeményebb megtorlástól sem. még tisztviselőhiány idején sem. A tisztviselőhiányról lévén szó, felvetek egy kérdést, amelynek súlypontja a kultusztárcához tartozik: per tangetaitem ott is meg fogom említeni. Èz az. hogy a tisztviselőhiányon a közigazgatás területén talán nagy mértékben enyhítene az, ha az egyébként sok kritikával illetett jogi oktatást bizonyos mértékig kettéválasztanánk. Külön kellene folynia & — mondjuk — par excellence jogi kérdésnek, amely tudósokat, vérbeli jogászokat nevelne és külön kellene folynia, vagy legalább is el kellene ágaznia annak a képzésnek, amely az állami közigazgatás számára nevelne olyan tisztviselőket, akik elsősorban az állami közigazgatás gyakorlati problémáiban volnának inkább otthon. Nem ártana bizonyos szempontból ez az elágaztatás egyéb konkretizált jogi pályáknál sem, például az ügyvédi és a bírói pályánál se'm. Ennek a nyomait meg is lehet, találni: hiszen ezért van kétféle doktorátus, jogi és államtudományi doktorátus. Ennek a kettős célkitűzésnek magában a kép? ülése 1942 november 10-én, kedden. zésben is jelentkezinie kellene. Lehetne egy egységes alapképzés, de< két, vagy négy szemeszter után elágazhatnék az államtudományi képzés, az állami közigazgatás és szervei számára s ez erősebb gyakorlati hangsúlyt nyerhetne. T. Ház! Azok között a problémák között, amelyeket — úgy érezzük — még mindig a panaszlistán kell szóvátenmi, van az egyik előttem felszólalt képviselőtársam által mar érintett kérdés: a menekültek, a visszahonosításit váró állampolgárok kérdése. Az a tortúra, amely az állampolgárság megszerzésekor rájuk vár, bizonyos mértékig hasznos, mert legalább ezen a nyelven érteti meg velük azt az elvet, hogy azok a magyarok, akik még nem tértek vissza, ragaszkodjanak a megszállt (területem levő helyükhöz, mert minden magyar fő, akit odaszámlálhatunk, minden talpalatnyi föld. amin még magyar láb áll •odaát, a mi örök és elmúlhatatlan igényünket segíti fenntartani és érvényesíteni adott esetbem. Ezért nem árt az, ha nem könnyű onnan átjönni s az anyaország kevésbbé zaklatott és kevésbbé őrlő élethelyzetet! jelentő állapotába kerülni. De kérdezem, vájjon éppen a legértékesebb odaáti, megszállt területi magyarságra nem fordulna-e meg a beállítottság, ha azt tételezné fel 'bármelyik magyar, akinek megszállt területen kemény és nehéz próbákat kell elszenvednie, s_ ha tudná azt, hogy végső szükség esetén, amikor esetleg már csak puszta életét tudja átmenteni, ha a lábát magyar földre átteszi, akkor itt nem procedúrák és tortúrák várnak ebben a tekintetben rá, s hogy ő a határ átlépése pillanatától fogva 'nemcsak teljesjogű magyar állampolgár, hanem! olyanvalaki, akit! mint megüldözött és sokat szenvedett testvért a magvar föld különös melegséggel és szeretettel vár. T. Ház! Szeretem a magyar állami élet kérdéseit, különféle problémáit, elsősorban a magyar nép, a ^magyar falu szempontjából nézni. Azt igen sok könyv, folyóirat, értekezlet, ankét sorai, megállapításai, proklamációi elmondják, hogy a magyar népiség nagy tömegei, elsősorban a parasztság, mennyire integráns alkotó részét képezi az egész magyar -nemzettestnek, azonban ehhez kevés az elvi látás. Az, hogy parasztságunknak valóban ez legyen a szerepe, ezt a helyzetet ki is kell munkálni, imteg is kell teremteni. Kevés azt 1 mondani, hogy a parasztság dekadenciája^ az egész nemzet dekadenciáját és parasztságunk erősödése az egész nenuzettestnek^ olykor nem csupán megerősödését, de nehéz esetekben fennmaradását is biztosítani tudja. Ebből az elvi látásból célnak kell lenni és a célból tényleges munkának kell lenni És azért örülök, hogy a belügyi tárca területén találok olyan címeket., olyan területeket, ahol a magyar parasztság szolgálata, kifejlesztése^ t megerősítése valóban tényekben, tettekben jut szóhoz. - Ezt elsősorban a közegészségügy terén találom. Talán érdemes a költségvetés tárgyalásán az ország Házában megemlékezni arról, hogy a magyar közegészségügy bizonyos yzerény jubileumot is ünnepel az idén. Emlegették az előttem szólók azt„ hogy vitatható kérdés, vájjon jó helyen van-e a magyar közegészségügy és. a közegészségügyi politika a belügyi tárca helyén, hiszen volt már más megoldásra, is kísérlet, volt a magyar közegészségügy a világháborúk és forradaln^ak.
