Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-303

186 Az országgyűlés képviselőházának 303. ülése 1942 november 10-én, kedden. elkeseredett, elszürkült emberekkel, akik a közösség iránt vajmi kevés tudattal vannak, az új eszméket megvalósítani nem is lehet. (Ügy van! Űgy van! a szélsőbaloldalon.) A közigazgatási tisztviselők egész történeti fejlődése a köztisztviselőt akaratán kívül — tisztelet és hála a kivételeknek — szervilis egyénné tette, (Szöllősi Jenő: Igaz!) hiszen annakidején a központi hatalomnak voltak végrehajtói és a központi hatalomnak voltak feltétlen kiszolgálói. Nem az a cél lebegett szemük előtt, hogy a közösség tagjainak optima lis javát el tudják érni, hanem az volt a cél, hogy a központi hatalmat feltétlenül mindenkor ki tudják szolgálni annak kívánságához képest. Ha tehát nem a közösség érdeke, hanem a főnökök érdeke volt a cél, akkor nem is érhet el ez a, típus semmiféle eredményt az új Európába beilleszkedő új Magyaországon. Az egyedüli helyes elgondolás szerint a köztisztviselőnek minden körülmények között a közösség érdekét kell szolgálnia. A központi parancs feltétlen és gondolkodásnélküli végrehajtása azonban nemcsak szervilissé tette ezt a tisfztviselőtípust, — tisztelet a kivételnek — hanem sablónemberré is és ez még veszedelmes ebb, mert az ilyen ember fél és gyűlöl minden újítást. Ha a blankettától eltérő dolog kerül eléje, akkor azt mondja: itt van rá a blanketta, ezt másképpen nem lehet megcsinálni. Ez a legveszedelmesebb konzekvenciája ennek a tisztviselőnevelósnek, amely régebben volt és amely ma is egész közigazgatásunkban megvan. Nem, beszélek arról, hogy milyen, a felelősség áthárítása., mert erről az előttem szólottak már beszéltek. A t. Ház valamennyi tagjának raéltóztaitik. nagyon jól ismerni, hogy milyen az ügyek át- és eltolása. Ez annyit jelent, hogy én nem akarok felelős lenni, én nem akarom elintézni az ügyeket, át- és eltolom. Ennek következtében az időbeli viszonyok teljesen meglazulnak és egyes, ügyek lehetetlenül sokáig nyernek elintézést. Természetes, hogy az ilyen szervilis tisztviselő előtt a közigazgatáshoz forduló közönség meg próbál hunyászkodni és meghajlik. Ennek következtében a közönséggel szemben még gőgössé iisi válik az ilyen tisztviselő. Hozzájárul ehhez, amiről már

1 olyan sokat be^ szeltem és aniinek megszüntetésére sokszor kértem interpellációimban a belügyminiszter urat. az a bánásmód, amellyel különösen egyes közigazgatási tisztviselők a közönséggel, különösen a falusi néppel szemben viseltetnek. Én elhiszem és konoedálom, hogy vannak rakoncátlan emberek, én elhiszem, hogy vannak fegyelmezetlen emberek, általánosságban azonban a falusi uépnek az a panasza és zokszava, hogy r vele szemben a közigazgatás nem tanácsol és nem atyja neki, hanem kizárólag csak parancsol, óriási volt a különbség a viszacsatolt területek felvidéki lakosainak e tekintetben tett megfigyelései, tapasztalatai és az odahelyezett régi, úgynevezett csonkamagyarországi tisztviselők magatartása között. Természetes, amiről az előttem szólottak már beszéltek, hogy rendes anyagiakkal kell ellátni a köztisztviselőt, A köztisztviselő a legszentebb hivatást teljesíti, mert a közt szolgálja, így tehát nemcsak a rendőrlegénységet, hanem a miniszteri tanácsost és osztályfőnököt is rendes, az ő szent hivatásának megfelelő anyagiakkal kell elletni, pe ezenkívül szükséges, hogy a közpályára menő és odakerülő fiatalságot valami vonzza is erre a pályára. Itt ismét kétféle típust lehet megkülönböztetni. Azt nem lehet mondani, hogy anyagiakért megy valaki a köztisztviselői pályára, mert azzal eleve tisztában van mindenki, hogy itt az anyagias érdek teljesen háttérbe szorul. Itt is meg kell azonban különböztetni az idealistát, akit a hivatástudat vezet, aki a köz szolgálatában akarja életét eltöltemi, attól, aki szürke ember és nem törődik a nemzeti célokkal, nem hevül semmiféle ideálért, csak azért van ott, hogy éppen egy biztos nyugdíjjogosultsággal rendelkező állásban töltse le életét. {Mozgás a jobboldalon ) Ezért volt nagy hiba a 3400. számú rendeletet meghozni, mert mindazok az emberek, akik aiz új Európáiba be akartak illeszkedni, akik áldozni és a közzel foglalkozni akartak, ezek a tisztviselők zárattak éppen ki ahból a lehetőségből, hogy ezekkel az új eszmékkel megismerkedhessenek, foglalkoz^ hassanak és megmondják, mi Jiibás és mi jó a magyar nemzet szempontjából. (Úgy van! a szélsőbaloldalion.) A köztisztviselő magatartásában a közt, az államot reprezentálja, neki tehát valami felsőbbrendűnek, de igazságosnak, altruistának és emellett nagyszerű bírónak, gyors átlátóképességű embernek kell lennie. Természetes, hogy a jó modor és bánásmód nem abban nyilvánul meg, hogy mosolyogjon, hanem, hogy igazságosan, szeretettel intézze el a hozzáforduló emberek ügyeit. Ezt azonban, sajnos, a gyakorlatban egyáltalán miem látom, mert hiszen a faluról befutó jelentések egészen mást mondanak és mutatnak, tisztelet a kivételeknek. A honpolgársági ügyek körül is egészen különös dolgok történnek. Nagy csoportokban vannak Magyarországon emberek, akiknek a honpolgársága teljesen bizonytalan. Ezeknek úgy hagyják meg, hogy r aszerint fogják megkapni az állampolgárságukat, hogy milyen a politikai állásfoglalásuk. Egészen kétségbeejtő jelenségek vannak ezen a téren is. Itt van egy másik kérdés a belügyi kormányzat terén: a lakásügy. A lakásügy terén a leglehetetlenebb jelenségek fordulnak elő. Olyan esetek történtek, hogy Palánkán egy Lovász nevezetű főszolgabíró elvonta a lakásügyet a rendes bíróság elől és ő helyezett be a lakásba egy orvost, amikor annak különben egy rendes lakást ajánlottak fel. Ezt a tettét még olyan dolgokkal is körítette, amelyek^ alkalmasak voltak a kisebbség nemzeti érzésének megbántására. Ezzel szemben még mind a mai napig nincsen olyan rendelkezés, amely azt mondaná, hogy a zsidóknak a háború tartama alatt egy szobánál többet ebben a hazában nem lehet és nem szabad birniok. Óriási kérdés ez a házasságkötések^ számának alakulására. Számos magyar családnak a megalapítása függ ettől, hogy belenyúljunk ezekbe az úgynevezett szent magánjogokba; de amilyen szentek a magánjogok, sokkal szentebbek ai magyar családnak és a magyar jövőnek az érdekei is! (Űgy van! Ügy van a szélsőbaloldalon.) Az internálási jog körül nagyon sok

( panaszról lehet szó. Nem megrögzött bűnösről és bűntettesekről van itt szó, hanem az olyan, emberekről, akik az új Európát tartják eszményképüknek és akik amiért kint küzdenek, azt szeretnék itt bent is megvalósítani. Ismertem, egy munkást Csepelen, aki egy nyilaskeresztes sárkány^ bocsátott $&l és e^ért interaáiták