Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-303
t Az országgyűlés képviselőházának 303. i ság?) Nagyon sok esettel szolgáhatok. Hogy csak egyet-kettőt említsek, Szlamenka Sándort, amikor tizenegyhónapi tűzszolgálat után hazatért, a verebélyi főszolgabíró rendőri felügyelet alá helyezte. Kendőri felügyelet alá helyezett egy olyan embert, aki a cseheknél csak szakaszvezető lett, de nálunk soronkívül törzsőrmester lett és egy csomó kitüntetést szerzett. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaWdalon: Nemzetiszocialista! Ez a hála! — Elnök csenget.) Ugyanígy tízhónapi harctéri szolgálat után a mezőberényi főszolgabíró szintén rendőri felügyelet alá helyezett egy hazatért, az új Európáért küzdő embert. Címekkel és nevekkel szívesen szolgálhatok. A belügy min'iiäzteir úr 1932. május 20-án tartott beszédében, kijelentette, hogy nem panacea a közigazgatási eszköz a nyugtalan közvélemény megnyugtatására. Tökéletesen igaza volt a belügyminiszter úrnak, amikor ezt mondotta, és mégis olyan diszkrecionális hatáskörben tett intézkedéseket látunk, amelyek mellőzik azt a generális, mindenen Vörös fonalként végighúzódó elvet hogy a tűzharcosokat és azokat, akik a közösségért áldoznak, kell mindenek felett előnyben részesíteni, mit éreznek testvéreink, ha kunt a harc mezején ennek az, ellenkezőjét tapasztalja. Ez az elv a belügyi kormányzat részéről mem nyer megfelelő honorálást. Sajnos, ezeket a jelenségeket ismerik a fronton is. Ha a belügyminiszter úr konkrétumot is parancsol, azt is mondhatok. p (vitéz KeresztesFischer Fert'nc belügyminiszter: Nagyon jó lesz!) Itt van például a rétsági Óváry gyógyszerész esete, aki nagyon rendes, derék ember, nem volt sem katona, sem tűzharcos. Amikor az újpesti gyógyszertárt megpályáztak tűzharcosok, ezeket mellőzték és a gyógyszertárat megkapta Rétságról ez a derék úr. (vitéz Keresztes-Fiischer Ferenc belügyminiszter: Ez sem áll!) Ezek.a dolgok, a hadviselteknek ez a mellőzése (Maróthy Károly: Mit! szól ehhez a Tűzharcos Szövetség!) azután természetesein egészen olyan színben tüntetik fel az egész, belügyi kormányzatot, hogy ezeket a szent érdekeket teljesen mellőzi és aláhelyezi esetleges pártpolitikai vagy olyan érdekeknek, amelyek már a világnézeti kérdésekbe ütköznek bele. Itt van azután azoknak az italmérőknek a sorsa, akik hiába voltak ragyogó jó katonák, akár a nagy világháborúban, akár pedig a mostani háborúban, ha belekerülnek a főkapitány politikai nyilvántartójába vagy pedig nem kapnak egy olyan igazolványt, hogy politikai 'szempontból nem esnek kifogás 1 alá, akkor vagy megvonják tőlük az italmérési jogosítványt, vagy pedig egyáltalábain nem kapnak italmérési jogosítványt. Ez azt a generális elvet, amely az előadó úr a nemzeti összefogásról kifejtett nemhogy nem szolgálja, hanem ennék a valóság síkján egyenesen a megcsúfolása. (Maróthy Károly: Pántszempontl! Lehetétlen!) Ennek azután még szomorúbb következménye és folytatása az, hogy nem elég hogy az emberek nem kapják meg vagy nem kapják vissza ^ jogosítványukat, hanem ha aláírnak reverzálist, hogy nem fognak többé nemzetiszocialista politikát űzni, (Felkiáltások a szél' sâbailoldalon: Szóval ez a, bűnük!), akkor megkapják a jogosítványt. (Maróthy Károly: Tisztában vagyunk ezzel! — Záj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Budinszky László: Hogy ez milyen erkölcsi KÉPVISELŐHÁZI NAPkö XV. se 1942 november 10-én, kedden. 185 károkat okoz, arról külön nem ils kell beszélnem. r A közigazgatás racionalizálása, egyszerűsítése nem történt meg. Ma is aktagyárak vannak egyes hivatalokban és a felesleges kis kihágások tömege, az ezekkel kapcsolatos blanketták tömege az amúgyis agyonterhelt tisztviselők egész sorát veszi igénybe. Bizonyos számú mulasztott • óra után megbüntetik kint a falun a kisembert azért, mert nem tudja gyermekét iskolába küldeni, mert a gyermeknek nincsen cipőtalpa. A rendelet megvan, a rendeletet alkalmázzák, t a bl ankéttá t kitöltik, kiszabják a bírságot ós többet azután, nem törődnek vele. Arról, hogy ez milyen lelki hatást vált ki — amitt éppen az előadó úr kiemelt, •— külön szólnom, azt Ihiszem, nem kell. De rengeteg ilyen apró kihágás yan:^ az egyik a trágyadombbal, a másik a kerékpárral kapcsolatos, a harmadik meg a kutyának pórázon való tartásával függ össze. Ezek elavult dolgok, amelyeket már régen ki kellett _ volna selejtezni! és meg kellett volna szüntetni. Ezzel szemben természetes, hogy a közigazgatás legalsó szervei, a jegyzők, a házhelykérdések előterjesztésének elintézésével _ és olyan problémákkal, amelyek égetőek, maiak, aktuálisak, foglalkozni azután nem tudnak. Nem történt tehát meg a felesleges ócskaságok elhagyása és a szükségesnek a célba való beállítása. Méltóztassanak csak elgondolni, hoigy mi történik egy visszahonosítási ügyben. Ha a t. Ház tagjai tudnák, hogy amikor Budapesten egy visszahonosítást kérő állampolgár elmegy Budapest székesfőváros IV. ügyosztályához, ott a városi bélyeg felragasztásától kezdve hány ember kezén megy keresztül a visszahonosítási akta, akkor egész egyszerűen elképednének, hogy eddig nem akadt ebben az országban ember, aki ezt a kérdést kézbevette volna és egészen egyszerűen racionalizálta volna. Én összeírtam, hogy a városházán tizenegy kézbe kerül az ügy, a belügyben négy kézbe kerül, -odakerül a |Keok.-hoz. esetleg a honvédelmibe is elkerül, esetleg, ha iparról van szó, az iparügybe is elkerül, esetleg, ha kisebbségi emberről van szó, a miniszterelnökséghez is elkerül, míg végre visszajön; akkor a kiadmányozó aláírja, de aláírja a revizor is, aláírja az osztály főnöke is, úgyhogy anuak az ügynek 24 fórumon kell keresztülmíennie, míg végre odajut a kérelmező,, hogy az áUampolgáiri esküt letetesse. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ezzel szemben nem vitás, hogy a jó közigazgatás akkor felel meg hivatásának, ha gyors, ha olcsó, főleg ha szakszerű és ha az élethez alkalmazkodik. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) A jó közigazgatás az odaforduló nép érdekeit kell hogy szolgálj közösség érdekeit, nem pedig azt kell néznie, hogy a merev jogszabályoknak, a blankettamunkának tegyen eleget az a közigazgatás. Ha ez; történik, akkor lehet, hogy jogot szolgáltjait de nem az igazságot-és nem a gyakorlati életet szolgálja. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nem az a fontos, hogy milyen formákat tartanak be, hanem az a fontos, hogy közigazgatásunk elérje az elérni kívánt célt, az eredményt. Ehhez, az új feladatok átérzéséhez, átértékeléséhez természetesein új embertípus is szükséges, mert új embertípus nélkül elavult, 34
