Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-303
Àz országgyűlés képviselőházának 303. ülése ÏÙ4Ê november 10-én, kedden. 17Ô gatási reform elmaradt azzal a jeligével, hogy az idők nem alkalmasak rá. Méltóztassak meg engedni, hogy mindjárt tovább folytassam ezi az okoskodást mert erre még vissza fogok térni Azért maradt el a közigazgatási reform, mert háború van. Azt hiszem, a kormányzatnak tétek a főérve. De ha így van, hogy nem; valótunk meg bizonyos reformokat azért, mert há ború van, akkor méltóztassék nekem megengedn azt a kérdést: miért nem vonjuk le akkor befelé enneik 'konzekvenciáit r Bzkz százalékban 1 * Hogy konkréten szóljak, miért nem iparkodunt a belső fronton minden erőnkkel a jelenlegi kormánynak igazán rendelkezésére álló erőkké felszámolni azokat az erő'tömörüléseket — erről szintén nem fogunk vitatkozni, hiszen ez a. kér dés már minden gyermek előtt tiszta, — amelyek a mi háborúnk a magyar háború győzelmes befejezése ellen dolgoznak. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Beszédem további során rá fogok miég mu tatni .e kérdés egyes részleteire, legyen szabad azonban most a szociáldemokrácia problémája: felvetnem és iazt a 'kérdést intéznem a belügyminiszter úrhoz, vájjon el tudja-e képzelni azt, hogy a szociáldemokrácia — szintén nem személyi vonatkozásban, hameim szükségszerűen — mondom, a magyarországi, nem pedig: magyar szociáldemokrata párt bele fog-e illeszkedni az új Európa új Magyarországába. (Egy hang a &z Isőbaloldalon: Soha! — vitéz Kercsztef-Fis cher Ferenc belügyminiszter: Majd beillesztjük! Ne féljen _ tőle, képviselő úr!) A miniszter úr bele akarja illeszteni, de bocsásson meg nekem, cz r még neki sem fog sikerülni, (vitéz Imrédy Béla: A marxizmust hogyan lehet beilleszteni?) A marxizmust az új Európába ^;m lehet beilleszteni. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Már vége, a marxizmusnak!) Elmaradt tehát a közigazgatási reform, pedig — azt hiszemi. ebben is egyetért velem f a Ház legnagyoflbb része — maga a miniszter úr is többízben elmondta már. hogy magától a gondolattól nem irtózik. Hiszen a kérdésnek egyik felvetője és kormánypárti részről erős propagandával előkészítője, Donáth György képviselőtársam is imputálta a miniszter úrnak azt a szándékot, hogv a közigazgatási reformot im<eg akarja csinálni. Kendben van. méltóztassanak azonban megengedni, hogy rámutassak a következőkre. Ha azit a bizonyos reformot amely körül már elméleti viták tömegei folytak le._ nem is csinálják meg, néhány kérdésben igenis a háború alatt is lehetne előbbre menni, (vitéz Korészte,£.-Fi scher Ferenc belügyminiszter. Hogyne!) Örvendek, ha elvben ezzel is egyetért aminilszter úr. Mindjárt rámutatok néhány gyakoclati kölvetelményre is. azért, hogy — beszéljünk nyiltan és egyszerűen — könnyebben, egyszerűbben és jobban intézzék el a magyar nép ügyeit és azért, hogy a magyar népi tömegek közelebb kerüljenek az államhoz. (Helyeslés a szélsőbaloidalon) T. Ház! Mik ennek a kritériumai? Ha megengedik, csak címszavaikban! fogom magam kifejezni. Első feltétel a felelősség kérdéséneik rendezése, a felelősség decentralizálása. Ma ugyanis nagyjában-egészében úgy állunk, — amint mindannyian tudjuk — hogy egy-egy ügyben a legnehezebb feladat a, felelős személyt megtalálni. S itt megint elérkeztünk a miniszter politikai felelősségéhez» A miniszter úrral ezt már többször letárgyaltuk egymás között és hogy mit ér ez a gyakorlatban, azt mindnyájain tudjuk. A másik szempont, amelyet ma is lelhetne érvényesíteni a közigazgatásban, a népi szeleim érvényrejuttatása. Nem akarok Spák Lván képviselőtársam szóhasználatával élni, íanem azt (mondom: méltóztassanak felelni irra, vájjam ma <a főszolgabíró, a zsellért, pa•asztot, a szegény kicsi magyar embert — bocsálatot kérek az idegenszerű szóért, de tudatoian használom — az ő népközösségi testvéréiek látja-e? Azt hiszem, mindnyájan be fogjuk vallani, hogy: azért ennyire mégsem varyunk, hogy a főbíró űr a zsellérben a maga aepközösségi testvérét lássa. (Mozgás.) Már >edig a közigazgatás nem tud életet és lelket idni a maga működésébe, amíg idáig el nem iutunk. S erre megvan a mód ma is, hiszen ez mas szavakkal kifejezve, a bánásmód, a hang íerdése az irodákban. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon) Ebben a kérdésben nyugodtan tehetünk intézkedés eket ma is, ez a háború győzelmes befejezését semmiféle vonatkozásban nem fogja megakadályozni, (vitéz Jaross Andor: Sőt!) T. Ház! Ugyanilyen gyakorlati követelményünk volna a jogszabályok egyszerűsítése. Ezt talán nem is kell tovább indokolnom, hiszen köztudomású, hogy ma sok esetben nem csak a kisember, hanem a képzettebb etmiber is ott tart már, hogy alig-alig ismeri ki magát a jogszabályokban. (Ügy van! Ügy va/n! a szélsőbaloldalon.) Egy negyedik szempont volna a közigazgatás megjavításának tekintetében az, amit ínár Paál Árfpád képviselőtársam is megemlített: nagyobb közigazgatási területi egységek szervezése. Nagyon szépen, bölcsen ós igazán a nép szeretetétől vezetve mutatott rá ő arra, mennyire értéktelen az a bizonyos decentralizáció, amely — hogy példával fejezzem ki magam — csak annyiból áll, hogy a budapesti bürók irodaszellemét kiküldjük Csíkszeredába. Ez még nem: megoldás. A megoldás az, ha először is a szellemmel leszállunk oda, másodszor feldolgoztatjuk a területi problémát és azt ott helyben mindjárt meg is oldjuk. Az a meggyőződésünk, számtalan olyan kérdés van, amelyeknek nem kell felmenniök a minisztériumba. Nyugodtan . lehetne a megye fölé egy nagyobb tájegységet szervezni, amely a minisztériumot nagymértékben tudná azután tehermentesíteni. Ötödször és mindörökre és állandóan ismételten pedig követeljük a közigazgatás tökéletes depolitizálását. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ne tessék azt mondani, hogy (hozzunk ide konkrétumokat és akkor a miniszter úr majd intézkedik. Én koncedálom is, hogy a miniszter úr nem egyízben intézkedett, de — bocsánatot kérek — miért kellett intézkednie a miniszter úrnak? Tessék eleve depolitizált közigazgatást teremteni, amelynek eszeágában se legyen az, hogy politikai szempontokat érvényesítsen a maga munkájában. (Helyeslés és zaj a szélsőbaloidalon.) T. Képviselőház! A másik nagy probléma, amelyről szíves engedelmükkel pár szót szeretnék szólni, a szociálpolitika kérdése. A szociálpolitika tulajdonképpen nem egyéb, — ez paradoxonnak fog hangzani, pedig így van — mint a nemzet lelki egészségének! gondozása. Állandó kérdés az, hogy kell-e ennek a feladatnak ellátására külön minisztérium, vagy nem. (Rajniss Ferenc: Nem is kérdés! Kell!), 33*
