Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-303
1 76 Az országgyűlés képviselőházának 303. ülése 1942 november 10-én, kedden. mekkertek « felette fontosakká váltak azóta, amióta az óvodákat a kultusztárcától átvittük a belügyi tárca keretébe és amikor az egészségvédelmet tettük az első helyre. f csak az után a gyermek lelki oktatását és tanítását. Óvodáink a legtöbb helyen nem korszerűek és nem megfelelőek sem a térséget, sem a berendezést illetőleg. Van ugyan felvéve az óvodák berendezésének megsegítésére összeg, de ebből bizony igen vékonyan fog jutni, ha országosan elosztjuk. Nagyon szépen működnek a gyermekkertek a nyári hónapokban. Itt is azt merem javasolni a miniszter úrnak, hogy a két hónán nem elegendő, mert a falun a nép munkája májusbam kezdődik és október végén fe- ; iezŐdik be. Az én falumban is megnyújtottuk a gyermekkert munkájának idejét éppen & szülők kérésére és nem bántuk meg, mert igen sok jót tettünk főképpen most, amikor igen sok gyerek apja hadibavonult Nagyon fontos volna., hogy az Oncsa. erőteljesen kapcsolódjék bele a hadbavonultak ügyeinek, bajainak és kéréseinek megsegítésébe. Ez nem csak anyagi kérdés. Az a meggyőződésem, hogy sokkal jobban tudunk hatni annak a hadbavonult katonának a lelkére, ha hazajön és azt mondhatjuk neki, nézd, távollétedben kicsiny házad ledült falát megcsináltattuk, házad hiányzó ablakát elkészítettük. Ennek óriási hatása lesz a magyar lelkekben és ezért ezt a kérdést szintén a miniszter úr figyelmébe ajánlom. Miután időm letelt és általánosságban elmondottam mindazt, amit a tárca keretében elmondandónak gondoltam és azért is, mert ez a tárca és annak egész felépítése pénzben és munkában teljesen megfelel a mostani nehéz idők követelményeinek és mert a miniszter úr személye iránt bizalommal vagyok, a költségvetést elfogadom. (Helyeslés és taps a balközépen.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Ârvay Árpád jegyző; Spák Iván! Spák Iván: T. Ház! Mátéffy Viktor előttem szólott igen t. képviselőtársamnak a belső front megerősítésére vonatkozó aggályait száz százalékban magamévá teszem. Teljesen igaza van a képviselő úrnak, hogy csupán karddal és puskával nem lehet a belső frontot megerősíteni, nem- lehet a fegyelmet fenntartani, hanem a lelkeket kell megerősíteni. Én hozzáfűzöm ehhez, mint nemzetiségi képviselő még azt is, hogy talán fegyverrel még lehet a fegyelmet fenntartani, de az még nem jelenti a belső front megerősítését, hanem < ahhoz tényleg, ahogy a képviselő úr mondja, a lelkeket kell megerősíteni. Ezért a nemzetiségi vidékeken különös gondot kellene fordítani arra, hogy a zaklatások, melyek egészen bizonyosan előfordulnak, elkerültessíenek. Természetes, hogy ilyen háborús időkben nemcsak az anya< országban, hanem a nemzetiségi vidékeken is' vannak különböző rendszabályok és ahogy itt előfordulhatnak, úgy ott is előfordulhatnak. Ezek ellen a rendszabályok ellen, amelyek kell, hogy legyenek, nekünk kifogásunk nem lehet. Nem is olyan rendszabályokra gondolok, mint »milyenek Kárpátalján is voltak, elővezetésekre, letartóztatásokra.. Ibekisérésekre, amelyek miéig voltak indoktedya. Be kétségtelenül van rengeteg zaklatás is, mert már a visszaesatolás óta divatba jött a besúgás, az áskálódás, a megfúrás és sokszor bizony, sajnos, ezek alapján is eljárnak emberek ellen, meghurcolják őket hetekig, talán hónapokig is ártatlanul és a végén azt mömlják, bocsánatot kérünik, tévedés történt. Nem^ zetiségi vidékeken százszior inkább vigyáznunk kellene az ilyen zaklatásokra, mert ott sokkal érzékenyebben veszik ezt, 'mint másutt; hiszen olyan az emberi természet, hogy mindjárt azt mondja az a nemzetiség, hogy üldözik és ha az a közbiztonsági közeg, rendőr, csendőr, -szolgabíró vagy más hatóság előveszi, azt mondja, ez és ez a hatóság bánt engem. — jelen esetben a magyarok, — holott ugyanez kijár másinak is. Ezért fokozottan kellene ügyelni az ilyen zaklatások elkerülésére. Most áttérek a költségvetés közigazgatási részére és mint kárpátaljai képviselő, Kárpáltál ja területű közigazgatásával és a 'kárpátaljai kormányzói biztosság likvidálásával fogok foglalktoizni. Errenézve akció indult meg-, és a bizottságokban is történtek ilyen javaslatok. Azt hiszem, Fenczik képviselő úr több bizottságban is javasolta a kormányzói biztosság likvidálását és a területnek megyékre való felosztását. Ki kell jelentenem, hogy a kormányzói biztosság nem szívügyem, nein lelkesedtem érte akkor sem, amikor megszületett és ugyanúgy nem fájlalnám a kimúlását sem. Hogy félreértésre ne adjak alkalmat, a kárpátaljai kormányzói biztos személye ellen semmi kifogásom nincs, de mint intézményt, sohasem tartottam éppen kívánatosnak. Kimúlását azonban csak úgy tudnám nyugodtan fogadni, ha helyette egy másik, egy jobb intézmény jönne. Annak azonban; hogy rosszabbra térjünk át vagy egy lépcsőfokkal lejjebb menjünk, a mai időkben semmi értelme sincs. A kárpátaljai kormányzói biztosság átmeneti intézményként létesült annak idején. Átmenet akart lenni az autonómia az önkormányzat és egy másik intézmény, mondjuk a vajdaság között. Megboldogult Teleki miniszterelnök úr, úgyszintén megboldogult Csáky külügyminiszter úr erre nézve határozott kijelentéseket tett. de legfelsőbb- helyről is hangzottak el Ígéretek és az idők alkalmatlanságára való tekintettel létesítették ezt a kárpátaljai kormányzói biztosságot, amelyből — aimäkor majd az idő alkalmasabb lesz rá -rlassan kifejlődik az, ami a kormányzat szándékában van. Ha ilyen formában likvidálnák majd, amikor az időszerű lesz, természetesen magam is mellette volnék, most azonban egyszerűen eltörölni és ezt a területet megyékre felosztani nem tartanám szerencsésnek. (Egy hang a balközépen: Pedig ez volna a leghelyesebb!) Nem tudom, miért volna a leghelyesebb, hiszen közigazgatásunk reformra szorul. Nem tudom ugyan, milyen lesz a beigért: reform, nem tudom, mi fog jönni, mert valaminek jönnie kell. Most ugyan nem számítok tapsra, mert azt hiszem, a Ház többsége talán ellenkező véleményen lesz, de leszögezem az álláspontomat, a mely f a t megyerendszerre vonatkozólag eléggé lesivitó.^ Pont a megyer/endszerre visszatérni Kárpátalján, ahol már van egy másik intézmény, 'ha nem is teljesen tökéletes és nem is teljesen megfelelő, annak semmi értelme sincs, mert a megyének mai struktúrájában sok hibája van. El kell ismerni, hogy a megye ma tulajdonÍv ÓDuen egypár családnak a birodalma. Körülbelül úgy áll a dolog, hos-y az aljegyzőből lesz főjegyző, a főjegyzőből képviselő, a kép-