Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-303

Àz országgyűlés képviselőházának SÔ3. viselőből államtitkár, szóval pár család tlartja kezében a megye sorsát. Elnök: Kérem a képviselő urat, hogy ezzel a régi magyar intézménnyel szemben _ méltóztassék kissé nagyobb reverenciával viseltetni. Spák Iván: A miniszterelnök úr a multkorában Ungváron volt és ott ő maga is kijelentette, hogy most már a főszolgabíráknak, illetőleg a kiskirályoknak az ideje megszánt. (Baky László: A vajdaságot is meg kell szünteni!) Nincs vajdaság. (Baky László: Valami mégis van, kormányzói biztosság! Pardon!) A főszolgabírák a felvidéki visszacsatolt teriileteken is kiskirályoknak képzelik magukat. A miniszterelnök úr részéről is hangzott el kritika, mert ez kritika. Ha fordítva mondta volna, hogy megszűntek, ez ténymegállapítás lenne, de nem szűntek meg, mert megvannak, tehát ez kritika. Nem a legszerencsésebb,, ha a mai formájában megmarad a megyerendszer. Én azt mondom, a közigazgatási reformmal a megyerendszer a későbbiek folyamán meg fog változni. Lehet annak a neve megye, de más lesz a struktúrája s valószínűleg t korszerűbb lesz az egész összeállítása. Én az átmeneti állapot mellett vagyok és éppen ezért bízom is benne, hogy a belügyminiszter úr nem fog az ilyen akcióknak eleget tenni, nem fogja a megyerendszert Kárpátalján bevezetni, hanem ideiglenesen megtartja a kormányzói biztosságot, amely mintegy híd lesz a további reformhoz, amely idővel majd 'be fog következni. Én kénytelen vagyok ezt a kérdést nemzetiségi szemszögből nézni, mert bizonyos ígéretek hangzottak el és ezek az ígéretek egészen bizonyosan be is fognak válni. Hogy a főszolgaibírák néha milyen kiskirályok, még a Felvidéken is, errenézve néhány konkrét példát is tudnék mondani. Ezekkel azonban nem akarok külön foglalkozni, majd szívesen rendelkezésére állok a miniszter úrnak, hizonyítyán, hogy egészen jogszabályellenesen

1 intéztek el ügyeket és gáncsolnak el dolgokat arra való hivatkozással, hogy ők a párás. Én bízom a miniszter úrban, akinek férfias jelleme nekem imponál és aki őszintén megmondja, hogy mi az ő véleménye, például a nemzetiségi jogok tekintetében. E tekintetben mi nefn vagyunk vele egy véleményen, mert ő az autonómiának, az önkormányzatnak nemzetiségi téren nem híve, de ő ezt férfiasan megmondja és én tisztelem benne ezt a férfiasságot; remélem, hogy ugyanolyan férfiasan fogja visszautasítani azokat az akciókat, amelyek visszásüllyesztést akarnának; bocsánat, nem visszasüllyesztésről van szó, ez csak nemzetiségi felfogás szerint az. Tárgyamnak ezt a részét be is fejeztem s áttérek a jegyzők működésére, illetőleg a jegyzőügyre, amivel már több szónok is foglalkozott. Többen mondották és én is csatlakozom azokhoz, akik azt mondják, hogy a jegyzők túlvannak terhelve munkával. Legalábbis az adóügyet okvetlenül ki kell venni a jegyző kezéből. Elnök: Kérem a képviselő urat. tessék hangosan beszélni, hogy jegyezhető legyein a beszéd. Spák Iván: Azt mondottam, hogy legalábbis az adóügyet ki kellene venni a jegyzők hatásköréből, mert most, amikor a jegyzők a rendes békebeli munkán kívül még a közellátási ügyekkel is meg vannak terKÉPVISELŐHAZI NAPLÓ XV. ülése 1942 november 10-én, kedden. 177 helve, a bonyolult adóügyet igazán nem képesek intézni. A jegyzői kurzusok, alhogy Mátéffy képviselőtársam is mondta nagyon szükségesek volnának olyanok részére^ akiknek nincsen meg a megkívánt végzettségük, mert hiszem tudjuk, hogy Németországban például most nem helyeznek olyan túlságosan nagy súlyt a végzettségre még a hadseregben sem, ahol már magasrangú tilszitek, sőt tábor, nokok is lettek közlegényekből. De a civiléletben is így van, mérnököket képeznek ki egyszerű munkásokból, akik magánúton végeznek el valamilyen tanfolyamot és azután vizsgáznak:. Ha képesek, ililietőleg alkalmasak azoknak a teendőknek az elvégzésére, akkor nincs aka. dály

a annak, hogy mérnöki munkát végezzenek. Kérdem, miért ne lehetne azokat a jegyzői díjnok okát is ugyanígy^ bizonyos tanfolyamra bocsátani és azután levizsgáztatni!, akik tulajdonképpen tisztában vannak a jegyzői teen'dőkkel, de akiket a képesítésük, a végzettségük hiánya akadáyoz meg abban, hogy jegyzők lehessenek! Miért ne lehetne őket tovább engednil különösen a mai világban, amikor munkaerőhiány van, amikor minden hivatal és így a jegyzőségek is. munkaerőhiánynyal küzdenek, viszont munkával túl vannak terhelve? ! T. Ház! Rá kell térnem arra, amit a múlt évben i;s elmondottam és amit töhben is megemlítettek: a fizetések alaesonyságára. Nem fizetés emelésire, nem fizetésjavításra volna itt szükség, hanem fizetésrendezésre, arra, hogy az alacsonyabb fizetési osztályokban lévő tisztvibelő fizetését generálisan rendezzék. Az nem p

legendő, ha most 7 vagy 15%-os emelést, vagy pedig 30—25 pengős különmunka átalányt kapnak, hanem generális fizetésrendezésre volna szükség, hogy ne legyen olyan nagy különbség a legmagasabb és a legalacsonyabb fizetési oszályok között. Nem azért, mintha irigyelném a legmagasabb fizetési! osztályú tisztviselőktől a fizetést, hanem azért, mert nem helyes, hogy tízszeres, meg tizenötszörös különbség legyen a fizetésben. Ez egyszerűen veszélyezteti az alacsonyabb fizetési osztályokban lévő tisztviselők exisztemciáját. Ezzel öszszefüggésben van a közéleti tisztaság kér'dése is, mert hiszen ilyenformán valósággal belekényszerítik a közéleti tisztátalaniságba azokat a kistisztviselőket, akiket egyébként igazán nem akarok itt megvádolni vagy meggyanúsítani. Tény az., hogy a 150—160 pengő fizetéssel rendelkező ember egyenesen*rá van utalva néha, íhogy ha valahogyan juttatnak neki 20—30. pengőt, akkor azt esetleg elfogadja. M;Í az egyik oldalon hozunk törvényeket a közéleti tisztaság megóvására, de a, másik oldalon nem adunk lehetőséget arra;, hogy tényleg tisztességesen megélhessen az a kisember. Szerény nézetem szerint a fizotésrendezést valahogyan úgy kellene megoldani, hogy az alsóbb fiizetési osztályokat a felsőbb fizetési osztályoktól függetlenül, sőt azokat teljesen a mostani színvonalon hagyva, teljesen átalakítsák, átszervezzék és új alapokra fektessék. Teljesen lehetetlen, hogy az a jegyző, az a megyei, vagy városi tisztviselő', aki reggeltől estig — sőt mostanában éjjel i

s _ dolgozik, meg tudjon élni csekély fizetéséből. Tudom, hogy a magánvállalatoknál is nagy fizetésbeli differenciák vannak az alsóbb és a magasabb állások között. A vezérigazgatók fizetései akár tízszer, vagy tizenötször akkora is lehet, mint a legkisebb tisztviselőé, de viszont a legki33