Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-303

Az országgyűlés képviselőházának SOS. ülése 1942 november ÍÖ-en, kedden. 171 Sokat beszéltek ni ár itt a Házban is és sokat írnak is a magyarországi egyesületi szervezkedés túltengésérőL Nem akarom elhumorizálni a kérdést, de a társadalmi szervezkedés, amely az összefogás jegyében indult meg, ma már valóságos nemzeti szétfogást jelent, mert se szeri, se száma a különböző egyesületnek, amelyek közül igen sok azonos célokkal működik és egymástól csak az elnökök különbözősége, valamint a veaetöség személyei választják el őket. Nem lelhet azt mondani, hogy egyesületekre nincs szükség, helyes és komoly társadalmi szervezkedésire minden időben szükség volt és. különösen szükség van ma is, amikor a fejlődés iránya bizonyos fokig a depolitizálódás felé vezet, tehát sokkal célszerűbb a társadalmi erőket is ilyein depolitizált szervezetekben összegyűjteni. De itt valamit tenni kell. Nincs időm arra, hogy rámutassak a részletekre, csak azt szeretném a t. belügyminiszter úr figyelmébe ajánlani: méltóztassék azon a kérdésen gondolkodni, hogyan lehetne a. társadalmi egyesületi szervezést, hogy úgy mondjam, racionalizálni, az azonos célú egyesületeket bizonyos fokig integrálni, hogy ne legyen 6—8 egyesület azonos céllal; amelyek pedig a kívánatos mércét nem ütik meg, amelyek nem komoly, hazafias célokért működnek, amelyeknek nincs kellő erkölcsi jelentőségük, amelyeknek nincs jó f anyagi megalapozottságuk, azokat méltóztassék kíméletlenül eltüntetni ebből a dzsungelből. A belügyi tárca költségvetésének egyik legfontosabb tétele az egészségvédelem és általában a közegészségügy. Azt hiszem, a t. Ház tagjai között talán egy sincs, aki ne szavazna meg szívvel-lélekkel minden összeget erre a célra, hiszen nem pusztán kis kérdésről van itten szó. Ha messzibbre mennénk, és a dolognak elvi alapjait vizsgálnánk, akkor azt mondhatnám, hogy a nemzeti hivatástudatunknak egyik legfontosabb eleme fajtánk fennmaradásának és gyarapodásának biztosítása, ezt pedig elsősorban az egészségvédelem szolgálja. Mindig szép szavakat mondunk a hazáról, a honvédségről, de kérdezem, vaai-e értelme, hogy a honvédelem védje a hazát, amely valamennyiünk szívéhez közeáll, végeredményben, mégis önmagábaavéve csupán egy földterület és semmi más, ha a nép. amelynek ez a földterület hazája, mondjuk modern szóval: élettere, pusztul és csökken. Nyilvánvaló, hogy az egész államvezetésnek egyik legfontosabb feladata a népesség biológiai állományának, — értem ezalatt úgy mennyiségi, mint minőségi állományát — legalább is a fenntartása, de lehetőleg fejlesztése. Ez a gondolat adja meg a mi egészségügyi igazgatásunk jelentőségét. Csak közbevetőleg jegyzem még meg — hogy én is az általános, elhasznált példát hozzam ide, hogy a honvédelem jelentőségével hasonlítsam össze az előttünk fekvő tárgyat —, hogy hiába fordítunk száz- és százmilliókat, vagy milliárdokat a honvédség kitűnő kiképzésére, kitűnő felszerelésre, ha a sor alá nem kerülnek olyan emberek, akik megfelelőek arra, hogy ezt a honvédelmi feladatukat ellássák. Ez jeienti a magyar közegészségügyi politika jelentőségét. Azt hiszem, mindnyájan csodálattal és elismeréssel emlékezhetünk meg arról a munkáról, amely valóban méltóan szolgálja ezt a célt. Ezzel a, munkával kapcsolatban csak egyet szeretnék megjegyezni. Lehet, hogy nyitott kapukat döngetek, de szeretnék még egy szempontra rámutatni ós ez kapcsolatos a társadalombiztosító intézeteknél, különösen a Mabi.-nál és az Oti.-nál is a fiatalkorúak üdültetésének megszervezésénél szerzett tapasztalatokkal. Nyilvánvaló, hogy minden pengő, amit arra fordltunk, hogy a fiatalkorúak egészsége, ellenálló ereje minél nagyobb legyen, az később százszorosan takarítódik meg akkor, amikor ezek felnőtt biztosítottakká válnak, mert az a fiatalember, akinek egészségére fiatalabb korában nagyobb gondot fordítottak, kevésbbé szorul rá később ápolásra és - más egészségügyi beavatkozásra. Ezt a kitűnő példát szerény véleményem szerint általánosítani kellene. Ez a feladat szorosan ide, ehhez a tárcához tartozik, db kérem a belügyminiszter urait, hogy befolyását abban az irányban is legyen kegyes érvényesíteni, hogy általában az egész közoktatásban és a leventeintézményeken keresztül is f erre a problémára minél nagyobb gond fordíttassék. Hasonló fontosságú a belügyi tárca költségvetésében mindaz, ami szociálpolitikai jelentőségű. Itt a társadalombiztosító intézményeikkel kapcsolatban csak néhány szót. Megint olyan kérdés ez, sajnos,, amely beleilleszkednék a reform tevékenységbe és ahol megint bizonyos akadályok merülnek fel« a megvalósítás tekintetében, hogy időszerű-e? Ez pedig az, hogy a társadalombiztosító intézmények reformjával is foglalkozni kellene abból a szempontból is, hogy nem lenne-e célravezető előkészíteni ezek bizonyos egységesítését. Ezzel kapcsolatban megoldható volna a társadtalombiztosító intézeteknél a ma hihetetlenül túltengő adminisztrációnak a leegyszerűsítése, amely jelenleg ott megvan. Egy másik megfontolandó kérdés R

r társadalombiztosító autonómiájával kapcsolódik. Helyesnek tartom, hogy a biztosítottak magulk is résztvegyenek a társadalombiztosító intézet igazgatásában. A mai helyzet azonban nem adja-helyes tükörképét a biztosítottak öszszetételének._ Itt tehát valamit tenni kell. Természetesen jól tudjuk, hogy ma választást nem lehet rendezni a biztosító intézeteknél sem, de nem tudom, nem lehetne-e azt az analógiát, amely igen jól bevált a kereskedelmi és ipar_kamaránálí megfelelően ^ gyümölcsözteoii itt is az autonómiák összetételének megváltoztatására. Külön szeretnék szólni az Országos Népes Családvédelmi Alap működéséről is, annak ellenére, ibogy úgyszólván minden előttem szólott képviselőtársam szóbahozta ezt. Valóban úgy van, amint Ferenczy Tibor képviselőtársam mondotta, jellemző ez arra, hogy milyen fontos tevékenységről van saó és hogy mennyire szívén viseli az egész törvényhozás ennek az alapnak az ügyét, amely alapról nyugodtan elmondhatjuk, hogy az első világháború óta a magyar államvezetés legnagyobb alkotásai közé tartozik. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Fontosságát legjobban maga a költségvetés indokolása jellemzi, amikor azt mondja, hogy (olvassa): »az Oncsa. rendeltetése a leginkább támogatásra szoruló néprétegek gazdasági, erkölcsi és szellemi felemelése útján as életviszonyok javítása és a társadalmi kiegyenlítődés elősegítése, továbbá a népesség szaporodásának előmozdításai.« Ez olyan pragramm, amelyet bármely országban, bármely államvezetés úgyszólván teljes és kimerítő politikai programúinak i§ elfogadhatna. (Úgy van! Ügy vonj jobbfelől), mert hiszen az államfeladatok legfontosabbjai vannak itt egy-két szóval tömören lefektetve. 32*