Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-303

Í72 Az országgyűlés képviselőházának S03. Nálunk különösen fontosságot nyer ez a Programm azáltal, hogy amikor a legelesettebb népréteget «karjuk felemelni, akkor egyszersmind a legmagyarabb néprétegekhez és éppen ezek nek fokozatos felemelkedése révén tudjuk talán kitölteni azokat az űröket, amelyek a gazr daságilag jobban megalapozott rétegeknél törvényszerűen mutatkozó ritkulás folytán keletkeznek és Így- egyszersmind az egész magyar társadalomnak — hogy úgy mondjam •— egy bizonyos magyarosításához is eljuthatunk. Máris rendkívül örvendetes olvasni a költségvetésben, hogy erre a szép célra az idén már 100 millió pengő áll rendelkezésre, de különösen örvendetes az, amit az indokolásban olvasunk, hogy az alap javadalmazására előirányzott 100 millió pengőből az Alap szervezetének és működésének költségeire* tehát az úgynevezett adminisztratív költségekre mindössze 2,8%.000 pengő fordíttatilk, azonkívül négyszázegynéhányezer pengő olyan beruházásokra, amelyek egyébként is növelik az alap vagyonát és a 100 millió pengőből kevés híján 97 millió pengő magának az Alap céljainak megvalósítására fordíttatik. Ha az imént voltam bátor azt mondani, hogy az Alap céljainak elvi megjelölése szinte elegendő egy politikai programm számára is> akkor azt kell mondanom, hogy az Alap céljainak ilyen formán f való megvalósítása viszont a bürokrácia számára lehet kitűnő példa abban a tekintetben, hogyan lehet kevés költséggel, korszerű eszközökkel, rugalmas módon nagy célokat megvalósítani. (Ügy van! Ügü van! jobb felől.) Ha pedig azt nézzük, hogy ezt a hatalmas, ezt a majdnem 97 millió pengős összeget mire fordítjuk, akkor örömmel láthatjuk, hogy ebből kevés híján 26 millió pengőt fordít a belügyi igazgatás gyermekvédelmi feladatok ellátására, azután 9 millió pengőt a sokgyermekes családok támogatására, ami — talán ebben is mindnyájan egyetértünk — a legfontosabb és legégetőbb magyar feladatok egyike, azonkívül 55 5 millió pengőt fordít a megélhetésükben veszélyeztetett, valamint kellő anyagi feltételekkel nem rendelkező családok támogatására és gazdasági önállóságuk előmozdítására. Ennél a tételnél, teli szembeszállanom azzal az állítással, mintha az Oncsa. pusztán karitatív eszközökkel dolgoznék. Az egész Oncsa.-elgondolás lényege az, hogy a szociális problémákat nem karitatív eszközökkel akarja megoldani és amikor azt mondja, hogy az ilyen megélhetésükben veszélyeztetett esaládok gazdasági ön állóságának előmozdítására fordít ilyen nagy összeget, ez a legélénkebb cáfolat arra az állításra, mintha ez egy még mindig nem intézményes, pusztán karitaszakció volna. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) T. Képviselőház! Ha a belügyi tárca költségvetését nézzük, akkor azt látjuk, hogy a 345 millió pengős költségvetésből ma már körülbelül 179 millió pengőt fordítanak közegészségügyi, gyermekvédelmi, szociális ügyekre és így tovább, egyszóval azt a megállapítást vonhatjuk ebből le, hogy a belügyminisztérium ma már tulajdonképpen inkább szociális szakminisztériummá fejlődött. Ezzel kapcsolatban képviselőtársaim részéről is és más körökből is többszoV hallottuk azt a kívánalmat, hogy ha már ez így van és ha a belügyi) tárca keretén belül ilyen óriási jelentőségűvé nőtt a szoülése 1942 november 10-én, kedden. ciálpolitikai és közegészségügyi feladatok megvalósítása, miért nem teremtünk ezeknek a feladatköröknek az ellátására egy önálló minisztériumot? Ez így első hallásra elméletileg rendkívül tetszetős álláspont, nekem azonban — lehet, hogy tévedek — bizonyos aggodalmaim vannak a tekintetben, hogy ha nem a belügyminisztériumon keresztül próbáltuk volna megvalósítani ezeket a terveket, vájjon akkor is ilyen eredményeket lehetett volna-e felmutatni? Hiszen volt már példa a magyar államvezetésben arra, hogy ezeket az ügyeket önálló minisztériumban vezettük. Természetesein nem akarom ezt 100%-ig helytálló példaként felhozni, (Incze Antal: Nem is voiinia jó! JDréhrre nem lehet hivatkozni!) mert "hiszen tárgyi és személyi felitételeknek a^ tömege j.ájtszik közre abban, hogy e'gy ügy jól és gyorsan oldassék meg, de ha azt nézzük, hogy mik voltak az emléíkieizetes népjóléti politikának a vívmányai hosszúhosszú évek alatt és ezeket összehasonlítjuk azokkal az eredményekkei, amelyeket a közegészségügy fejlesztése és a szociálpolitika terén a belügyi kormáinyziait az ejjmult esztendőkben hozott, akkor a

zt hiszem, nyugodt lélekkel elfogadhatjuk azt a tételt, hogy ezeket az eredményeket osiak úgy lehetett J megvalósítani, hogy ezek mögött ias reform, tervek és intézkedések mögött a belügyi kormányzat súlya és tekintélye állott az egész magyar közigazgatás vonalán. (Ügy van! ügy van! jobbfelől. — vitéz Pataesi Dénes: Jó kezekbeim volt!) Méltóztassanak megengedni, hogy iaí rendelkezésemre álló rövid idő alatt általánosan elismerésemet fejezvén ki mindazok iránt, amiket a szociálpolitika és iái közegészségügyterén a belügyi kormányzat az utóbbi években _ végzett, két konkrét ügyre hívjam fel a miniszter úr szíves figyelmét. Az egyik a közegészségüggyel kapcsolatos: a» fürdőügy. Ez ! sem kizárólag ehhez a tárcához tartozik, bizo| B'yos vonatkozásai vannaíkf a kereskedelmi tárca köréhez is, iái fürdőkultusz azonban mégis par excellence közegészségügyi kérdés, és azt hiszem, hogy az egészségvédelemnek, pontosabban az emberi egészség ailátáimasztásáliak, megalapozásának egyik leghatásosabb eszköze a fürdőkultúra. Nálunk Magyarországon, különösen a megn övékedéit országban, számos természeti adottság is segítségünkre siet atekintethenii, hogy bizonyos intézkedése»ket hozzunk ezen a téren, de ettől függetlenül is a általános közegészségügyi politika köretében lehetne bizonyos helyi jelentőségű dolgokat megvalósótani. Koncedálom, nehogy félreértés essék, hogy ha már vízről van, szó, sokkal nagyobb fontosságú elsősorban az egészséges ivóvízről való gondoskodás. Sajnálatos, hogy a belügyi kormányzaton kívülálló okokból — így például itt is emberhiányból — nem folyhat ez a munka olyan tempóban, mint amilyen kívánatos volna, a fürdőkultúrát azonban meg lelhet valósítani egészséges ivóvíz nélkül is

t és úgy tudom, hiogy az egészségügyi kormányzat kezdeményezéséből igen szép és sokszor nagyon érdekes eredményeikkel járó kísérletek is történtek egyrészt, másrészt azonbaini azt hiszem, hogy a rendelkezésünkre álló kitűnő közegészségügyi szervezet a maga proip.agand'aeszköz&ivel, nevelő módszereivel, stlb. ezen a téren is bizonyos fejlődést kezdeményezhetne, amelynek valami