Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-303
170 Az országgyűlés képviselőházának 3Óa. ban utalt elsősorban a, háborús nehézségekre. Valóban, bár mindig: sürgettem szóban és írásiban a közigazgatás gyökeres reformját. szerény személyemben, magam is úgy látom, hogyba ma, amikor a közigazgatásnak rendkívül súlyos és sorsdöntő feladatokkati kell küszködnie s amikor az — hogy úgy fejezzem ki magamat — itt-ott máris döcög, vinnénk keresztül olyan reformokat, amieilyelkj a közigazgatás, egész rendjének megváltoztatását jelentenék, ez a, döcögés sokkal súlyosabb lenne, sőt esetleg komoly veszedelmeket is rejtene magában. Mindamellett -r- szerény felfogásom szerint — vannak dolgok, amelyekre viszont éppen ezek a rendkívüli idők a legalkalmasabbak. Hiszen nyilvánvaló, hogy ilyen háborús viszonyok közepette maga a közvélemény is sokkal inkább megértő a szigorú intézkedésekkel szemben, mint más időben, mert azoknak szükségességét ma könyuyebben hajlandó belátni. Ez az egyik szempont, a másik pedig az, hogy reformokiait íróasztal mellől áltaiáhain csak irány el veikben lehet célszerűen kijelölni & tulajdonképpen a gyakorlat dönti el, mik a legcélravezetőibb eszközök. Már most, ha hábo; rás átmeneti jellegű időkben átmeneti jellegű és különleges felhatalmazásokat adnánk a kormányzatnak bizonyos- praktikus, intézkedések keresztülvitelére, amelyek a nagy reformok már kitűzött irányvonalainak jegyében történnének, de ezeknek csak olyan részletkérdései volnának, amelyeknek megoldása éppen a háborús időkben szükséges és esetleg éppen praktikusabbá, gyorsabbá tennék a közigaz* gatás bizonyos részleteinek megoldását, akkor ezeket feltétlenül rnegvalóisítandónak találnám, mintájára annak a felhatalmazásnak, amelyet a legutóbb adtunk a belügyminiszternek. Hiszen a közigazgatási reformnak a- tisztviselőik kinevezéise is igen fontos resize s erre felhatalmazást adtunk, ezért, mert bár a reformok nagyrésze nehezen vihető keresztül, ez a része viszont egyenesen kívánatos volt a mai időkben, amikor alkalmas emberek hiánya folytán a választási rendszer alkalmazása kissé nehézkes. Közigazgatásunkiniak ezidőszíeirint, úgy látszik, legnagyobb nehézsége — és erre a miniszter úr többször utalt a bizottsági tárgyalás során — az alkalmas és rátermett tisztviselőkben való hiány. Ez egyébként nemesalk a belügyi igazgatásrias vonatkozik, hanem az állami életneik úgyszólván minden ágazataira, de a magángazda« ági életre is és így tovább. Kétségteleai), hogy m segítség roppant nehéz, mert nem elég máróHiolnapra pótolni azt a szükségletet, amely most egyre fokozottabb mértékben jelentkezik, hiszen neuniesak. az országot sikteirült — hála Istennek — kétszeres nagyságúra növeszteni, hanem ugyaniakkor t a gazdasági elértből fokozatosan kiszoríttatván a zsidó értelmiségi réteg, azt is pótolni fceil a keresztény erőknek. És annál szívesebbéin tudják pótolni, mert itt könnyebbem tudnak jobb anyagi lelhetőségefehez jutni, nyilvánvaló tehát, hogy ebből az okból seim szívesen miennek. áilliami közigazgatási pályára. Másrészt pedig az állami közigtazgatás feladatai meignövekiedvén, már pusztáin ebből az okból ^is egyre több emberre volna ott szükség. Kétségtelem, hogy anivel a minősítési törvények megfelelő előképzettséget írnak elő, ezt a hiáinyt nem lehet néhány hónap alatt pótolni. A belügyminiszter úr azonban ' rendszeresítette például a jegyzői szak tanfolyamokat, amelyek ülése ÎÔ4Ù hovemher lö-en, kedden. bizotnyos hiányokat gyorsan tudnak pótolni, de tudnék más példát is mondani: a katonai igazgatás^ most már a tiszthiányt a Ludovika Akadémián gyorsabb kiképzéssel igyekszik kiegyenlíteni. Nem azt akarom a továbbiak' ban mondani, hogy a közigazgatás szellemi nívóját szállítsuk le azáltal, hogy kisebb képzettségű emberek kerüljenek be oda, de: szükség törvényt bont és hogy mégis valtaimiképpen pótolni tudjuk a hiányokat, merni tudom, hogy nem kellene-e mais ágazatokban is valami módot találni arra, hogy gyorsabb átmeneti kiképzéssel, bár kisebb szakképzettségű emberek, da mégis mindenütt megfelelő számiban álljanak rendelkezésre a közigazgatásban. Vizsgálni kell laizt is, hogy az elfcedvetlenedésnelk nem utolsósorban az az oka, hogy míg egyfelől az egyetemi tanulmányok óriási anyagi befektetést igényelnek, addiff másfelől amikor állami szolgálatba kerül az illető egyetemet végzett fiatalember, ott olyan kevés fizetést kap, hogy az oklevelébe befektetett tőkének úgyszólván még a kámatairai sem számithiat. B Itt tehát kétségtelenül módot kell találni idővel a tisztviselők jobb javadalmazásánál, f másrészt már ma me*g kell találni a lehetőségét annaík, — ez természetesen a kultusztárca keretébe tartozik, mégis itt említem meg, mert a probléma súlyát itt érezzük leginlkábh — hogy az egyetemi képzés olcsóbb legyen. .A közigazgatási reformkérdésekkel kapcsolatban még egyet szeretnék meg'említeni, mint székesfővárosi képviselő és ez NagyBudapest problémája. Nagy-Budapest problémáját ismét felvetették az utóbbi időbea. Lehet vitatkozni arról, hogy a felvetés- időszerű volt-e vagy sem, maga a probléma azonban kétségtelenül egyre időszerűbb lesz és bármilyen tiszteletreméltó helyekről hangzanak el ellenkező felfogások, mégsem lehet arra az álláspontra helyezkedni, hogy a vármegye területéből egy talpalatnyi földet sem adunk akkor, amikor az idő, a fejlődés, bizonyos új igazgatási formák felé hajtanak bennünket és ennek a fejlődésnek nem elég tízhúsz évvel később levonni a konzekvenciáit, hanem elébe kell mennünk közigazgatási intézkedésekkel. Ez megint olyan kérdés, amelyet nyilvánvalóan csak nyugodtabb időkben lehet véglegesen megoldani, de áll erre is az, ami á közigazgatásra, általában mondható: vannak bizonyos intézkedések, amelyeket már ma meg leihet tenni a tekintetben, hogy a székesfővárosnak és a környező településeiknek bizonyos közös problémáig harmóniában oldassanak meg. Erre kitűnő példa a Közmunkatanács hatáskörének kiterjesztése és ezen az analógián el lehetne indulni továbbra is, annál is inkább, mert az általános közigazgatási reformom belül nyilvánvaló, hogy szükséges a székesfőváros igazgatási reformja, is. Ezt is agy kell megoldani, hogy beleférjen NagyBudapest gondolata is. Általában bizonyos szakszerűségi momentumok figyelembevételével már ma elŐirie lehetne vinni a kérdés megoldását akár a személyek kiválasztása révén, (Padányi I-Gulyás Jenő: Műszaki igazgatás terén!) akár egyéb téren, mint ahogyan helyesen^ mondja Padányi Gulyás képviselőtársam, pélául a műszaki igazgatás terén és így tovább. Ennyit a közigazgatásról általában. Ezekkel kapcsolatban csak egyet szeretnék még megemlíteni és ez az egyesületek problémája.
