Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-303
164 Az országgyűlés képviselőházának 303 többi viselt dolgaikat. Tudjuk, hogy a Nép szJatva különféle akcióival, valamint az úgynevezett Petőfi-jelvény viselésével módfelett ki terjesztették azoknak a számát, akik jóhiszeműen beugrottak ezeknek a különféle szabó- , tázs-akcióknak. (Szeder Ferenc: De a titkos nyilasrádióról hallgat!) Elnök: A képviselő urat rendreutasítom Ne méltóztassék közbeszólni! Maróthy Károly: T. Képviselőház ! Amikor mi látjuk ezeket a jelenségeket, okvetlenül felmierül bennünk a kérdés, vájjon, mi lehet ennek az oka, hogy ismételten, újra és újra különféle kommunista röpcédulákat látunk, hogy »Szabad Nép« címmel külön kommunista újság jelenik meg itt Budapesten. Tutijuk azt is, hogy a bombatámadás alkalmiával leszórt röpcédulák közül nem egyet sokszorosítottak és külön budapesti kiadásuk volt azoknak, egy-k|ét-három-tízféle kiadásuk. Hogy lehet az, hogy a tettest ezekben a esetekiben a rendőrség sohasem tudja kinyomozni 1 ? Ügy látszik és az a gyanúnk, hqgy a szélsőjobboldali mozgalmaknak az ellenőrzése veszi túlságosan igénybe ma is a politikai rendőrséget. A helyzet az, hogy még ma is leszedik a nemzetiszocialista utazókat a vasútról, a nyilasokat igazoltatják és beviszik a rendőrségre, a párt jelvény eket, a pártigazolványokat elveszik, elkobozzák. Bélafalván pedig megtörtént, hogy a nyilasok feleségeit és leányait tetvek lenítés címén kopaszra nyírták. Tudunk arról, hogy a ösaba bajtársi és kultúregyesületet feloszlatták. Kérdezem, vaj; jon a Meesér Andrásoktól méltóztatik félteni a belső rendet? Kérdezem, hogy a hozzá hasonló embereket kell vexálni azzal, hogy mi történik abban a Csaba-egyesületben, »mikor sokkal fontosabb dolgai lehetnének a belügyi politikának? Ugyancsak ilyen volt a keresztény ipar és a keresztény kereskedelem támogatásaira alakult »Marok«-tömörülés is, amelyet szintén fel kellett oszlatni. De így van ez. S ha mint képviselő, az ember lemegy a kerületébe, csendőrség fogadja, azt vizsgálja, hogy miket beszélt és esetleg félév múlva - kap vádiratot egyes kiszakított mondataiért.' Itt vagyunk a háború kellős közepében. Az a meggyőződésünk, hogy a magyar nemzet pályája felifelé ível. Mindent megnyerhetünk, de mindent el is veszthetünk. A tét nagy: r az ezeréves nagy magyar birodalom fennállása. Szükség van tehát artra, hogy mi kifelé és befelé egyformán tekintsük s meghalljuk Hitler szavát is. Most mondotta azt, hogy éppen ma nézünk a legnagyobb bizalommal a jövő feléMindenki megérthetné ezt a szót, valamiként azt a szót is, hogy ellenfeleink mögött most is a nemzetközi zsidóság áll. Miután azonban éppen alzt látom, hogy a belügyi kormányzat nem vonja le ennek a következményeit, nem vagyok abban a helyzetben, hogy a belügyi tárca költségvetésiét elfogadjam. (Taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül?' Boczonádi Szabó Imre jegyző: Paál Árpád! Elnök: Paál Árpád képviselő urat illeti a szó. Paál Árpád: Mélyen t. Képviselőház! Előttem szólptt képviselőtársam beszédére, ami az elvi részeket illeti, majd beszédem folyamán fogok válaszolni. Ami pedig pártpolitikai érzékenységét illeti, amellyel ő a belügyeket te* kinti, ebben mi természetesen nem osztozunk vele, mert mi inkább abból a szempontból nézzük a költségvetési, hogy annak általános beülése 1042 november 10-én, kedden. rendezkedése és megszervezése az ország közérdekei tekintetében miféle tükörképet mutat. Egy korábbi felszóiadó, azt hiszem talán Kossuth Pál képviselőtársam, már utalt is arra, hogy a belügyi költségvetésnek körülbelül^ 170—180 millió pengőnyi része az, amely átlalános közigazgatási, vígynevezett rendészeti terheket foglal magában és ugyanekkora tételt jelentettek a közegészségügyi, gyermekvédelmi, Lársadailombiztosítási, közjótékonysági célokra és emberbaráti intézményekre előirányzott összegek is. Ez valahogy úgy tünteti fel a. költségvetést, hogy itt a rend kiadásiad a népjólét _ kiadásaival vannak egyensúlyba hozva, vagyis olyan alapeszményt tár fel a költségvetés;, hogy a rendet nemcsak külső hatalom; mai igyekszünk fenntartani, hanem a belső megelégedésnek (Rajniss Ferenc: Hát az megvan!), a néprendnek, a belső rendnek felkeltésével, a belső meggyőződé« es rendinek felkeltésével is. Mivel ez a népjóléti irányzat jellegzetesen megnyilvánul a belügyi költségvetés ben, mely azért is nagyon kiemelkedői, mert számainál fogva az összes kormányzati 'ágak között körülbelül a harmadik helyet foglalja el a kiadási keretek nagysága tekintetében s mivel ilyen nagy kiadási kereteken belül egészen határoz ottan a népjóléti irányzat tekintetében mutat a kormányzat határozott vonásokat: ezt mi természetesen magasabb szempontból csak örömmel, csak bizakodással, csak elismeréssel fogadhatjuk és ennek a kifejezésére állottam én fel az Erdélyi Párt nevében, hogv a magunk részéről is kifejezzük ehhez^ a belügyi költségvetéshez való hozzájárulásunkat. Ami a belügyi költségvetéssel kapcsolar tosan felvetett kérdéseiklet illeti, azok' tekintetében elsősorban a közigazgatás reformja kerül erőteljesen szobai Itt tessék megengedni nekem, hogy éppen a költségvetés népjóléti irányára utalva, azt a megjegyzést tegyem hogy kívánatos volna a közigazgatási reformmal való mielőbbi foglalkozás. Ebben a tekintetben ismerjük' a belügyminiszter úr álláspontját, az eloldó úr is vázolta, hogy nem • időszerű a közigazgatási reformmal foglalkozni azonban méltóztassék megengedni, hogy rámutassak _ arra a különbséere*, amely előáll akkor, amikor a közigazgatást magát úgy fogjuk fel, mintha az valiauii a levegőben élő lény volna egy külön élei, ee:y külön exisztencia. amelyet külön kell szabályozná, szóval mintha a közigazgatásinak küllőn öncélja ' volna és ezt az öncélú közigazgatást akarjuk javítás, kísérletezés, újfabb szövevényes saabályozás alá vonni. Ez a mi szerény megítélésünk szerint téves felfogás a közigazgatás alkatára nézve. A közigazgatás maga a nép életének cselekvése kell hogy legyen. Ezt a cselekvést mieml lehat előre maghatározott szabályokhoz, formákhoz kötni. Ennek a cselekvésnek céloklat lehlet kitűzni, célokat és eszményeket és .ezeknek n céloknak és eszményeknek kitűzése felé kell inkább a gondolkodást szoktatni, semminlt a merev, formális szabályoknak készítésére koncentrálni az összes figyelmet, az ojsez.es munkásságot. Ebbe'n a tekintetbein igazán a vajúdó korszakoknak, a vajúdó korfordulónak legerőteljesebb legidsgesebb ütemei között élünk és eíhhezképest a közigazgatásnak bizonyos alkalmazkodást kéli tanúsítania ehhez az életvibrálás!ho7, nfm píedi,ar az életet fel bizonyos előre megkötött szabályokhoz idomítani. Méltóztassék megengedni, hogy már most a közigazgatásnaikl így felfogott, a népélet
