Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-303
Äz országgyűlés képviselőházának 303. lényegéből folyó jelentőségére utalva azt mondjam, hogy a közigazgatás mean lehet öncél, hanem a közigaizgatás célja az, hogy a népéiletet állandóan segítse 1 . Ez a népéleten való segítés nyilatkozik mieg éppen a költségvaitésinefe népjóléti irányában is és ezért lehet teljes ai meggyőződésünk, amikor a költségvetést 'elfogadjiik. De egyúttal nem titkolhatjuk el azt a megjegyzésüinjket sem, — éppaim a népisiegítés irányaiban való haladásért — hogy a közigazgatást bizonyos olyan reformok alá kell most venni, amelyek mellett a természetes életnek jobb kifejezőjévé válik mlaijd a közigazgatás. Itt van előttünk például az a helyzet' is, hogy amikor most a nagy mezőgazdasági fejlesztésre akarjuk rávinni az egész gazdaközönséget, a mezőgazdaság fejlesztése érdekében megint egy közigazgatásszervezeti gyarapítás állott elő'. Ennek a közigazgatásszervezeti gyarapításnak azonban valaűiogyan úgy akarnak elintézést és működtetést adni, hogy magából a népből választják ki azokat az elülj árókat, akik az egyes vidékeken, ,az egyes falukban megadják mintaszerű munkájukkal a példát a többi gazdának is a megfelelő együttműködésre. Itt tehát szinte iskolapélda az együttműködés feltámasztása egy bizonyos társadalmi körzetben, egy bizonyos kisebb társar dalmi közösségben az odavaló emberek kiválásával, egy társadalmi szervezet működtetésével s ezzel hozzák ki,azt a közigazgatást, amely a mezőgazdaság fejlesztése érdekében szükséges. Mindinkább rádöbbenhet az ember arra, hogy ez az iránya a közigazgatásnak, amely a népéletből magából, a társadalmi életből magából alakítja ki magáit, mennyire szerves öszr szefüggésben van az Önkormányzat gondolatával. A helyi önkormányzatokról a belügyminiszter úr többször nagy megbecsüléssel nyilatkozott; legutóbb is, amikor az önkormányzatok egy újabb nagy korlátozása állott elő a választási jog elvételével, akkor is jelezte azt, hogy ez csak ideiglenes belenyúlás az önkormányzatok történelmi hatáskörébe. Bizonyos, hogy valami kényszerhelyzet állhatott elő, amely miatt a történelmi önkormányzatok fejlődése nem az önkormányzati hatáskör kibontakozása irányában, nem a . népi gyökérzetbe mindinkább visszatérést, az önmagához való visszatérés irányában fejlődött, hanem a felülről diktáltságnak, a centralizációnak állapota kezdett úrrá lenni a közigazgatási tényéknél és közigazgatási síkon. Ezen most azzal a törekvéssel is igyekeznek segíteni, hogy a decentralizációt emlegetik. Bátor vagyok megjegyezni, hogy a decentralizáció még nem önkormányzat, a decentralizáció osák egy központi szervnek, a kormányzati központnak vidéki billentyűzete és tulajdonképpen a központnak a kisugárzása az illető vidéken, de nem az illető vidék helyi erőinek öntudatossága, nem annak az öntudatosságnak akaratképzése, nem annak az akaratképzésnek együttérzésre ható továbbműködése, nem ezeknek a lelki komponenseknek összefogása arra» hogy egészséges helyi cselekvések jöjjenek létre, hanem mindezek helyett felülről való, mondjuk legjobb indulatú, legjobb akaratú, leginkább eszményi, de mégis felülről diktált célkitűzéseknek szolgálata és egy ilyen működésnek a helyi erőkkel szemben való helyettesítő beállításai. ülése 1942 november 10-én, kedden. 165 (Az elnöki széket Krúdy Ferenc foglalja el.) Mi áll elő a legtökéletesebb decentralizációval is ? Az, hogy éppen tökéletessége miatt a helyi erőket elszoktatja az egészséges öntevékenységtől. Másfelől létrejönnek bizonyos bizalmas, rejtélyes kezelések is, amelyeket legalábbis a helyi közönség néz, lát, de nem ért, nem tud megmagyaráizni, bizalmatlansága tehát fokozódik. Egyfelől előáll a thielyi élettevékenység megszűnése, másfelől a helyi életben a bizalom hiánya a felettes hatóságok és központok iránt. Nagyon kísérteties dolog arra gondolni, hogy ugyaniakkor vetődött fel például as à gondolat, hogy az úgynevezett foglalkozási rendek önkormányzatának kell majd elfoglalnia helyét a jövendő országos igazgatásában. Mindenesetre nagy távlat a foglalkozási I rendek így előálló önkormányzata és az, hogy a helyi területek önkormányzata helyett, ' egyesek szerint úgynevezett »kicsinyes és az I apró kis helyi célok, lokálpatriotizmusok szol! gálata« helyett majd egy ilyen nagyvonalú, j horizontálist önkormányzat jelenik meg a küI lÖnböző foglalkozások közt, amely elintézi az ország dolgait és — a munkásoki, a munkaadók | stb. egymás között — meghozzák a nagy kiegyenlítésieket. Ez elvileg, eszmeileg elképzelve nagyon szép, de gyakorlatilag nem lehet másként megoldani, csak úgy, ha a helyi élet kisugárzása, a helyi erők, a< helyi életrevaló' ság ; veszi a munkát a kezébe. Nem lehet semmiféle foglalkozási kérdést sem országos síkban elintézni, ha annak jó elintézése nincs helyileg megalapozva. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az pedig lehetetlen, hogy egy olyan önkormányzat keletkezzék, amely önkormányzat címén újabb centralizációt támaszt az ösz• szes foglalkozások tekintetében. Ezek a centra, lizációk, mondom, nagyon kísérteties árnyékokban jelennek meg például az egykezek működésében. (Ügy fan! balfelől.) S különböző véres példák, után -például a kartelek is jelentkeznek a maguk nagy igényeivel, hogy áti vegyék ezekben a foglalkozási rendekben az uralmat. Ezeket a dolgokat mind végig kell gondolni és meg kell állapítanunk, hogy önkor! mányzat és önkormányzat közt nagy különbség van. Azt a történelmi önkormányzatot, I amelyet Magyarország vármegyéiben és varosaiban megalkotott, nem feladni, nem szétzilálni kell, hanem mind öntudatosabbá és mind nagyobb erejűvé tenni. (Helyeslés jobbról, középen és balfelől.) Éppen ezért azt hiszem, hogy amikor például a kinevezési rendszert, mint a közigazgatás egyik javító eszközét említették, kissé mellőzték annak figyelembevételét, hogy ©z a rendszer az önkormányzati erőktől von el valamit. Ettől azonban elteikintve, ha attól félnek, hogy az önkormányzatok megerősítése bizo| nyos helyi kérdésieket olyan országosan mérgezővé tesz, hogy esetleg nagy érdekeket sejtene, ebben a tekintetben mégis inkább az az álláspontom, hogy a helyi önkormányzatok a. maguk erejével, a maguk életrevalóságával, egymás közötti kiegyenlítéssel a "legkényesebb kérdést is jobban el tudják intézni, mintha a legkényesebb kérdéseket országosan koncentrálják iés így a legkisebb szúnyogot is elefánttá növelik. Méltóztassék osak arra gondolni, hogy például a nemzetiségi kérdésnek is sokkal jobb eloszlatója az, ha helyenként,
