Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-300

138 Az országgyűlés képviselőházának 300. gok száma 23-nial szaporodnék. A kormány­nak az volt az álláspontja, hogy itt szaporí­tást nem enged meg. hanem lerögzíti az eddigi létszámot; illetőleg 4 főnyi szaporí­tásba mégis belement azért, hogy ezzel is lehe­őyé tegye azoknak az érdemes^ ebbe a kate­góriába tartozó egyéneknek a felsőházba való bejutását, akik a visszacsatolt területeken vannak. Ugyanezt a célt szolgálja a törvény­javaslatnak az a másik rendelkezése is, amely a visszacsatolt területen levő, ilyen kategó­riába tartozó egyének vagyoni cenzusa tekin­tetében tesz bizonyos koncessziókat. A másik kérdés, amelyet ez a javaslat érint, a kinevezett felsőházi tagok kategóriá­jának a kérdése, ahol tudniillik 25 főnyi szapo­rítást koncedál. Ennek oka egyrészt az volt, hogyha visszacsatolt területekről további kép­viselők legyenek behozhatok, másrészt pedig az, hogy ezzel is elősegítsük a két Ház létszáma közötti aránytalanság megszüntetését; harmar dik oka pedig az a tapasztalat volt, hogy az ország két Házában a választási szisztéma és a felsőház szisztémája mellett még mindig mem foglalhatnak helyet valamennyien azok az egyének, akik a köz szolgálatában szerzett ér­demeiknél és tapasztalataiknál fogva, különö­sen a mai 1 súlyos viszonyok között igenis bele­valók a törvényhozásba. Nagyon sok olyan emberünk van, akik sem a képviselőházba, sem a felsőházba nem juthatnak be, ellenben tudá­suknál, tapasztalataiknál, rátermettségüknél és az országnak tett szolgálataiknál fogva igenis odavalók a törvényhozásiba. Ezért tartotta szük­ségesnek a kormány, hogy a kinevezettek ka­tegóriájában ezt a 25 főnyi szaporítást propo­nálja. Mármost itt felvetődik az a kérdés, hogy miért nem foglalkozik ez a javaslat a többi felsőházi kategóriával és pedig az érdekképvi­seletekkel és a többi képviselettel'? Azért nem foglalkozik, mert ha ezeknek a kategóriáknak eddigi létszámát érintette volna, akkor olyan kérdések vetődtek volna fel, amelyeket ma el' intéani nem lehet. Itt utalok Homicskó képvi­selő úr felszólalására, de utalhatnék egyéb in­tervenciókra és törekvésekre is, amelyek ennek a javaslatnak benyújtásával kapcsolatban fel­merültek. Kétségtelenül felvetne a többi kate< gória érintése olyan problémákat, amelyeket most, a háború alatt elintézni nem lehet és végeredményben felvetette volna az egész felső­ház konstrukciójának problémáit is, amelyek­hez az említett okokból a kormány ma nem kívánt hozzányúlni. Ez válasz Mikó képviselő úrnak arra a kívánságára is, hogy az érdekképviseletek ál­tal kiküldöttek létszáma miért nem szaporo­dott a visszacsatolt területekre való tekintet­tel. A visszacsatolt területek mindabban a VQ­vatkozásban, ahol e törvényben megállapított intézmények nyernek képviseletet, megkapták a maguk képviseletét, azonban az egész or­szágra kiterjedő érdekképviseletek által kikül­döttek létszámát a visszacsatolt területek lakos­ságára való tekintettel szaporítani az előbb omilített indokokból nem mutatkozott kívána­tosnak. (Maróthy Károly: Ö ezt a kinevezé­seküe is mondta!) Azt hiszem, más lényeges kérdés a vita so­rán nem merült fel. Maróthy képviselő úr be­szédére nem kívánóik reflektálni, csak egy el lenmondást kívánok konstatálni abban. A kép­viselő úr kifogásolta azt, hogy a felsőház ösz­szeállításánál a szellemi cenzus is szerepet ját­szik, viszont beszédje eklatáns bizonyítéka volt annak, hogy a szellemi cenzusra a törvényho ütése 1942 október 30-án, pénteken. zás összeállításánál igenis, szükség van. (Ma­róthy Károly: Szomorú érv ez, miniszter úr, ha csak ennyit tud válaszolni. Ezt megtarthatta volna.) Elnök: Csendet kérek, képviselő úr! (Ma­róthy Károly: Ez nem tárgyi érv!) vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügy mi niszter: De én azt hiszem, hogy nagyon tárgyi. (Maróthy Károly: Nagyon fnrcsa! Sértegetni nem lehet, lia a miniszteri székben ül, akkor sem! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Maróthy Károly: Furcsa dolog!) vitéz Keresztes Fischer Ferenc belügymi­niszter: Laky képviselő úr szóvátette azt a kér­dést, hogy minő precedens származik, abból, hogy ezt a javaslatot a felsőházban nyújtottuk be, amire tényleg nem volt még eset a magyar törvényhozás történetében. Ez az eset igenis, precedens, de korlátolt mértékben. Precedens abban a tekintetben, hogy indokolt és helyes olyan javaslatokat, amelyek legelsősortban a felsőház belső szerkezetét érintik, először a felsőház elbírálása alá bocsátani és azután a képviselőház elé terjeszteni, mert hiszen a felső­ház az elsősorban, hivatott szerv a maga belső életéről és annak összetételéről nyilatkozni. Má­sodszor precedens abból a szempontból is, amit már az 1926. évi törvény indokolása is kiemel, hogy tudniillik adódhatnak olyan helyzetek, amikor a törvényhozás munkájának biztosítása. végett szükséges az, hogy a felsőház tárgyal­hasson törvényjavaslatot egyidejűleg a képvi selőházban folyó költségvetési vitával. Erre az eshetőségre már maga az 1926. évi törvény, ille­tőleg annak indokolása rámutatott. Most ez a helyzet állt elő. Egy határidőhöz kötött tör­vényjavaslattal állunk szemben, mert hiszen december 31-éig meg kell ejteni a felsőházi vá­lasztásokat. A helyzet az, hogy a képviselőház — mint méltóztatnak tudni — a legközelebbi jövőben a költségvetést fogja tárgyalni, ami ­kizárja más törvényjavaslat tárgyalását, ennél­fogva indokolt volt olyan helyzetet teremteni, hogy a képviselőház, illetőleg a parlament meg a költségvetés képviselőházi plenáris 1 tárgya­lása előtt foglalkozzék ezzel a javaslattal Ez is oka volt annak, hogy a felsőházban terjesz­tettük elő ezt a javaslatot, a precedens tehát csak ezek közt a korlátok közt érvényesül. Festetics képviselő úr terjesztett itt elő egy kívánságot, nem lehetne-e ebben a Davas­latban biztosítani azt, hogy Kaposvár es Szombathely városok, amelyeknek törvenyha­tóságú jogú városokká való átalakulásuk kér­désében most fekszik itt törvényjavaslat a Ház előtt, szintén válasszanak majd felsőházi tagot. Azt hiszem, ezt a kívánságot nem hono­rálhatom. Majd megjön az ideje, amikor ezek is megkapják a maguk felsőházi képviseletet. T. Ház! Miután a törvényjavaslat egyéb részleteivel a vita nem foglalkozott, amiből arra következtetek, hogy azok elfogadásra ta­lálnak, magam sem tartom szükségesnek ve­lük foglalkozni. Még csak egy kérdésre aka­rok rámutatni, amely ugyan nem itt a vita­ban, de egyébként felmerült, hogy tudniillik bizonyos ellentét mutatkozik a következőkben. A visszacsatolt területekről ide behívott kép­viselők mandátumának lejárta a törvényben expressis verbis ahhoz van kötve, hogy man­dátumuk addig tart, míg a szabályszerű kép­viselőválasztás meg nem történhetik. Ez a ja­vaslat viszont a törvényhatóságok által vá­lasztott felsőházi tagokra nézve csak a man­dátumuk számát korlátozta, tehát csak a szá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom