Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-300

Àz országgyűlés képviselőházának 300. ütése 1Ù4È október 30-àn, pénteken. 123 és Hont, Borsod, Gömör és Kishont, valamint Szatmár, Ugocsa és Bereg közigazgatásilag • egyelőre egyesítve volt vármegyék felsőházi tag­jainak megbízatása a 6. § értelmében 1942. de­cember hó 31-vel megfczűník. Ezek a vármegyék a visszacsatolás folytán ősi területük egész ter­jedelmét visszanyerték, kény szer egyesítésük . megszűnt, indokolt tehát, hogy felsőházi tagjai­kat most már maguk választhassák meg. Egyébként a választásokat az egyes törvény­hatóságok részéről a törvényjavaslat 1—8. §-al behatóan szabályozzák, minden méltányos szem­pontot figyelembe véve. Lényeges intézkedés van a 2. §rban. mégpe­dig az, hogy a törvényhatóságok, különböző szer" vezetek vagy intézmények által választott fel. sőházi tagok megbízatása, illetve űj választása időben egybeesik. , Különleges intézkedést foglal magáiban a >7. .§ Borsod vármegyére vonatkozólag. Borsod vármegye ugyanis az eddigi kényfêzeregyesitês alól felszabadult, s így mint külön vármegyé­ben megszűnik a felsőházi tagok megbízatása a javaslat 6. §-ának 1. pontja értelmében; tehát a képviselők számához viszonyított Számú felső­házi tagot választ Borsod vármegye is. A most •ott megválasztandó tagok fele része az 1926: XXII. te. 9. §-a értelmében öt év elteltével kisor' fcolás alapján új választás alá esik. A 8. § azt a fontos rendelkezést tartalmazza, hogy 1943. január 1-től kezdődő hatállyal a kár­pátaljai területről az ottani lakosság sorából az országgyűlés mindkét házának határozatá­vá! három tagot és három póttagot hív a felső­házba öt évig terjedő időtartamra. A vonat­kozó indítványt a javaslat szerint a miniszter­elnök terjeszti elő, mégpedig az országgyűlés felsőházában, itt tehát a javaslat eltér a 'Vá­lasztási elvtől, aminek indokolását a különle­ges kárpátaljai viszonyokban kereshetjük. Vi­-szont felsőházi tagok meghívásáról lévén szó, külön indokolásra nem szorul, hogy a minisz­terelnöknek a meghívásra vonatkozó indítvá­nyát elsősorban a felsőház tárgyalja. Áttérve már most a felsőház tagjainak másik két ksategóriájára, az élethossziglan kinevezett és örökös főrendiházi tagsággal bíró családok által választott tagokra, a javaslat 4. §-a ő főméltóságának, Magyarország Kormány­zójának megadja a jogot, hogy az ebben a sza­kaszban felsorolt törvényekkel megállapított felsőházi tagokon felül nevezhessen ki huszon­öt új felsőházi tagot. Az alaptörvény úgy ren­delkezik, hogy az élethossziglan kinevezett fel­sőházi tagok száma a negyvenet nem halad­hatja, meg, de hozzáteszi azt, hogy a kinevezé­seknél figyelemmel kell lenni arra, hogy a fel­sőházban egyelőre nem képviselt élethivatások is^ a lehetőséghez képest legalább egy taggal képviseltessenek. Azóta a fontos élethivatások képviselői már javarészt tagjai a felsőháznak, úgyhogy az élethossziglan kinevezett negyven tag minden korlátozás nélkül választható ki az államfő részéről. . ~ Az élethossziglan kinevezett felsőházi ta­gok számát a felvidéki területek visszacsatolá­sáról szóló 1938:XXXIV. te. 3. §-a négy, a Kár­pátalja visszacsatolásáról szóló 1939: VI. te. 3. §-a kettő, a keleti és erdélyi országrészek visz­szacsatolásáról szóló 194G:XXVL te. 2. §-a tizen­kettő és végül a Délvidék visszacsatolását be­iktató 1941:XX. te. 2. t-a négy újabb kinevez­hető taggal szaporította. A fennálló törvényes rendelkezések értelmében tehát az államfő je­lenleg 62 tagot nevezhet ki élethossziglan, s így a jelen törvényjavaslat 4. §-ában megállapított 25 felsőházi taggal együtt a kinevezett felső­házi tagok száma 87-et fog kitenni. A törvény javaslat lényegesen kisebb mér­tékben emeli azoknak a felsőházi tagoknak a számát, akiket az örökös főrendiházi tagsági joggal felruházott főnemesi családot válasz­tásra jogosult férfitagjai választhatnak. Az 1926:XXII. IC 13. §-a úgy rendelkezett, hogy a főnemesi családok képviselőinek száma fele­akkora legyen, mint a vármegyei és városi tör­vényhatóságok választott képviselőinek száma. A javaslat a két kategória közötti kapcsolatot most megszünteti - és meghatározott számban állapítja meg a főnemesi családok által saját körükből választható felsőházi tagok számát. Ezt a számot a törvényjavaslat 44-ben szabja • meg, e kategória számát tehát négy taggal emeli fel. Lényegesen emelkednék viszont a fő­rendi családok képviselőinek száma a felső­házban, ha a javaslat a törvényhatóságok által választandó felsőházi tagok számával való kap­csolatot fennntartotta volna. Tekintettel arra, hogy a municipális felsőházig tagok száma 47 fővel emelkedik, amihez hozzá kell még szá­mítani a Kárpátalja részéről behívandó három felsőházi tagot, az 1926. évi törvény értelmében -a főrendig családok képviselőinek száma 25-tel emelkednék, vagyis a főrendek által választott 40 tag száma 65 főre emelkednék. Az indokolás nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a főrendi családok által választott felső­házi tagok számának ilyen nagy mérvű emel­kedése nem volna indokolt, amely momentum különben már az 1926. évi törvény ide vonat­kozó indokolásában is feltalálható. Az indoko­lás e részét íalán szabad kigészítenem annak hangsúlyozásával, hogy a mai időkben, a mai .világszemlélet mellett és annak az óriási át­alakulásnak közepette, amelyben élünk, talán nem volna indokolt ilyen nagyszámú törvény­hozónak tisz'án születési jogon való kije 1 ölése. (Szöllősi Jenő: Miért »ta-án«?) Én úgy tanom. Kiemeli a javaslat indokolása azt is, hogy a fő­rendi családok részéről választott tagok száma* nak és a kinevezett tagok számának együttes összege változatlan hányada marad a tagok összes számának. A javaslat 3. §-ában foglalt rendelkezéseket minden tekintetben helyeslem és a t. Háznak elfogadásra a legmelegebben ajánlom. Nagyon jól tudom, hogy éppen a magyar főnemesi csa­ládok igen nagy terjedelmű birtokai kerültek a megszállás alatt idegen kézre, részben köz­vetlen kisajátítás és igénybevétel folytán, rész­iben pedig annak következtében, hogy a ma­gyar birtokosokra oly elviselhetetlen politikai és hatósági nyomás nehezedett, hogy birtokuk­tól kénytelenek voltaik megválni. Nem vo'na méltányos, ha azokat a családokat, amelyek birtokukat ilyen módon elvesztették, megfosz­"tanók attól az örökölt jogtól, hogy a magyar törvényhozásban — ha nem is közvetlenül, mint eleik, hanem közvetve, kiválasztott kép­viselőik útján — résztvegyenek, Ez^rt úgy intéz­kedik^a javaslat, hogy a^ választási jogosultság alapját képező adó megállapításánál megfelelő értékben számításba kell venni az illető fő­nemesi család kisajátított, vagy hatósági nyo­más folytán elidegenített birtokát, még a tör­vényes leszármazó, illetve a hányad arányában a leszármazók javára is, az elidegenítő felmenő halálától számított tíz év alatt. Ez minden­tképpen igazságos és^ méltányos rendelkezés. A felsőház tagjainak egyes, törvényen alapuló csoportjait egybevetve meg kell álla­' 24*

Next

/
Oldalképek
Tartalom