Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-300

12 4 Az országgyűlés képviselőházának 3C pítanunk, hogy az a rendkívül szerencsés egyensúly és összhang, amelyet az eredeti törvény a kinevezett és választott felsőházi tagok, a különböző' hivatások és foglalkozási ágak, a társadalom különböző rétegei között elért, a javaslat-tervezte számbeli eltolódások folytán nem rendül meg, sőit szerény véleményem szerint talán még erősödni is fog. A felsőház eddigi működése során — azt hiszem, a t. Ház tagjainak túlnyomó többsége egyetért velem — talán halkabb, talán nyugodtabb, talán pártszenvedélytől mentesebb hangon és formában, de lényegében ugyanúgy, mint a képviselőház, értékes ós hasznos tényezője volt ési lesz a jövőben isi a magyar országgyűlésnek. T. Ház! Meg kell még emlékeznem a törvényjavaslat 9. §-árói, amely a visszacsatolt keleti és erdélyi országrész, valamint a délvidéki terület lakosainak választhatóságát és választó jogosultságát szabályozza az 1938:XIL teelvbeni alkalmazására való utalással. Ugyané? a szakasz kedvezményt nyújt a választó jogosultsághoz megkívánt 10 éves magyar állampolgárság elismerése szempontjából. A 10 § a választások határidejére vonatkozólag felhatalmazza a belügyminisztert arra, hogy azt az alaptörvényben foglalt szabályoktól eltérően is megállapíthatja, de azzal a megszorítással, hogy a választások megtartására legalább 20 napi időtartamnak kell maradni. T. Képviselőház! Parlamenti szokásunkhoz 'híven előadásom első

1 analitikus része utáu röviden összefoglaltam a törvényjavaslat lényeges rendelkezéseit. Engedje meg a t. Ház, hogy ezekután néhány szóval a javaslat politikai jelentőségét törekedjem röviden megvilágítani. A magyar nemzeti közvélemény nyomban, mihelyt akaratát az első nemzetgyűlésein kifejezésre juttathatta, habozás és ellenmondá» nélkül — erről a törvényhatóságok sorozatom feliratai tanúskodnak — a jogfolytonosság helyreállítása mellett foglalt állást. Sohasem merült fel az a gondolat, hogy az egykamará* rendszernek a magyar történelmi jogfejlődéssel diametrálisan ellenkező útjára térjünk. A magyar politikai bölcseségnek a jogalkotás terén eddig is számtalan esetben megnyilatkozott bizonyítékai mellé méltán sorakozik a felsőházról szóló 1926:XXII. te, amely a túl; nyomóan örökletes jogon megszervezett^ régi főrendiház helyébe az új felsőházat állította. Mély politikai bölcseség nyilvánul meg ebben a törvényben, mert már 16 óvVellezelőt't, amiT kor azok a hatalmas szellemi és politikai áramlatok amelyek szemünk láttára ellenállhatatlan erővel alakítják át a világ képét, még Csak kibontakozóban voltak, a magyar nemzeti közvélemény eleve adaptálta ezeknek az áramlatoknak eszméit és ezek alapján alkotta meg az új felsőházat, amely a történeti múltnak és a kibontakozóban lévő jövőnek sehol másutt, egyetlen országban el nem ért szintézisét mutatja. A magyar felsőház történeti szektora magában foglalja a régi főrendiházban örökletes jogon helyetfoglalt családok képviselőit, a keresztény egyházak „fejeit, aa ország történeti méltóságainak viselőit és a legmagasabb bíróságok vezetőit, új, modern szektorában viszont magában foglalja a törvényhatóságok — tehát ismét történeti alakú; latok — és az ország legfontosabb gazdiasági és tudományos intézményeinek választott képviselőit, vagyis ebben az új szektorban már kibontakozik a korporációs törvényhozási elv !• ülése 1942 október 30-án, pénteken. alkalmazása és beillesztése a magyar legislatioba. A nemzetközi alkotmányjog legfőbb tekintélyei és a nemzetközi törvényhozási tapasztalatok is a kétkamarás rendszer mellett foglaltak állást. A magyar nemzetgyűlés, amely hivatva volt az összeomlás utián előállt szükséghelyzetnek véget vetni, nemcsnpán a jogfolytonosság alapelvéhez híven járt el, midőn a második kamarát visszaállította, hanem figyelembe vette a nemzetközi parlamenti jogfejlődés eredményeit is, de ezenfelül — mint kifejteni bátor voltam — öröklött politikai érzékkel elébe sietett a nemzetközi fejlődésnek is. T. Ház! A parlamentarizmus világszerte súlyos válságon megy keresztül. Magyarország a válság közepette is híven kitartott és kitart ma is az alkotmányában lefektetett képviseleti parlamenti elv,^ a parlament útján és a parlament ellenőrzése alatt vitt kormányzás mellett. A mai világviharban mi, magyarok nem vagyunk hivatva arra, hogy a parlamenti rendszer mellett vagy az ellen foglaljunk állást; mi csak egyet tehetünk: ragaszkodunk őseinktől Örökölt alkotmányunkhoz, az abban az alkotmányban foglalt parlamenti kormányzás rendjéhez úgy, hogy ez a parlamenti rend, d.z ország akaratának az országgyűlésben kifejezésre juttatása, soha ne avuljon el és soha ne jusson ellentétbe azokkal a nagy politikai áramflatokkal, azokkal a hatalmas erőkkel, amelyek Európa fejlődését, társadalmi és politikai rendjének átalakulását megszabják. T. Ház! Felszólalásom előbbi részében bátor voltam hangsúlyozni a két Ház egyenjogúságát. Méltóztassék nekem megengedni, hogy ezt néhány szóval megvilágíthassam. Ha tekintetbe vesszük azt, hogy a felsőház tagjainak nagy része, ha más alapon is, de ugyanúgy választás útján nyeri megbizatását, mint a képviselőik, ha mérlegeljük továbbá, hogy a választott felsőházi tagok sorában az ország legfontosabb gazdasági és tudományos testületeinek képviselői foglalnak helyet, ha figyelemmel vagyunk még arra is, hogy a felsőház tagjai között ott látjuk részben történeti jogon, részben újabb törvény alapján az ország legmagasabb bírói és katonai méltóságait, ha végül számításba vesszük, hogy főméltóságú kormányzó urunk az alkotmányunk szerint őt , megillető jogánál fogva az ország politikai és szellemi életében kimagasló férfiakat nevezhet ki a felsőház élethossziglani tagjává: akkor el kell mondanunk, hogy a magyar országgyűlés felsőháza, ha más rétegből kiválasztott, más alkotmányos szabály szerint megbízott testület is, párhuzamosan az általános és titkos^ Választással választott képviselőházzal, szintén kifejezője a nemzeti akaratnak. T. Ház! Panta rhei! — minden folyékonnyá vált napjainkban, mondhatnók a görög bölcscsel. Hatalmas birodalmak omlottak össze szemünk láttára,, alkotmányok hullottak szilánkokra, amelyek mögött nálunk sokkalta nagyobb nemzetek állottak. A jövő fejlődés útja bizonytalan, bár az útirány tisztán áll előttünk. Ez az út a magyarság történeti útja a Duna völgyében, ahol egy évezreden át minden megpróbáltatás és csapás közepette megállotta helyét s alkotmányunkat, szellemének csorbítatlan erejét mind a mai napig megőrizte. Ha