Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-300

122 Âz országgyűlés képviselőházának &0Ô. ülése Ï942 október 3Ö-an, pentekeú. érinti, csupán a felsőház szervezetére, tagjai­nak számára, azok választására vonatkozólag tartalmaz fontos intézkedéseket, főleg azonban a felsőházi tagok számát emeli fel az elmúlt években beállott események által kellően megin­dokolt mértékben. Mindazonáltal az országgyű­lés képviselőháza számára nem lehet közöm­bös ennek a törvényjavaslatnak tartalma, mert a javaslat indokolása szerint is hivatva van a felsőház tagjainak számát a képviselők számá­val majdnem egyenlő számra felemelni, amely körülmény az 1937. évi XXVII. te. 2. §-ának értelmében egy előadódó közös döntés esetén nem lehet lényeges kihatás nélkül az ország fejlődésére. Amidőn a második nemzetgyűlés a szük­séghelyzet okozta ideiglenes állapot megszün­tetése céljából az országgyűlés második kama­ráját a .felsőház mai formájában helyreállí­totta, mint az alaptörvény indokolásából is ki­tűnik^ visszatért híven a 300 éves magyar jog­fejlődéshez, a két Ház elvbeni egyenjogúsá­gára is anélkül, hogy a régi főrendiházat visz­szaállította volna, de a nélkül is, hogy egyes külföldi államok második kamarájának szol­gai másolatát ültette volna át a magyar földbe. r (Krúdy Ferenc: Ügy van! Nagyon he­lyes!) így egy szintézis segítségével, kisrész­ben örökletes jogon, de választással egybekap­csolva, részben egyházi, bírói vagy katonai méltóság és hivatal címén, részben választás és kinevezés útján tevődik össze a magyar , felsőház. Az új felsőháznak jogkörét és szervezetét az 1926:XXII. te, 30. és 32. §-ai szabályozzák­amelyek kimondják, hogy a törvénykezdemé­. nyezés joga a felsőházat is megilleti, amiből Viszont az is következik, hogy a m. kir. kor­mánynak joga van törvényjavaslatot az or­szággyűlés bármelyik Házában benyujtani­Miútán az 1926: XXII. te. 30. §-a e tekintetben egyetlen kivételként csupán a költségvetést és " zárszámadást állapítja meg, a jelen törvény* javaslatnak a felsőházban történt benyújtása . ma érvényben levő alkotmányjogunkban prece­denst képez ugyan, ez a precedens azonban ér­vényben levő törvényeinkkel, különösen pedig a most idézett törvényhellyel mindenképpen in­dokolva van. A két Ház egyenjogúságából következett az 1926 :XII. t.-nek az a rendelkezése, illetve rendelkezéseinek az a sora, amely a felsőház tagjainak számát a képviselőház tagjainak szá" mával majdnem teljesen egyenlő számban . állapítja meg. Ennek a számbeli egyenlőségnek a jelentősége igen nagymértékben fokozódott azáltal, hogy az 1937:XXV1I. te. 2. $-ának (2) bekezdése azt a jogszabályt tartalmazza, .hogy bizonyos előzetes egyeztetési kísérletek után az országgyűlés két Háza között valamely törvényjavaslatra vonatkozóan felmerült vitás -kérdés a két Ház együttes ülésében döntendő el. Az 1937. évi idézett törvény meghozatala után azonban a két Ház számbeli összetételé; ben lényeges eltolódások álltak be. Már az új választási törvény felemelte à képviselőház tagjainak számát, az 1938., 1939., 1940. és 1941. .évi törvények alapján a visszacsatolt terüle­tekről méghívott képviselőkkel együtt pedig .a képviselőház tagjainak száma 386-ra emelke­dett. Megjegyezni kívánom itt, hogy a felső­ház, tagjainak tényleges száma 271 és így a két Ház tagjainak száma közötti különbség 115. A tor vény javaslat által provideált taglétszám­emelés után a felsőház tagjainak száma 375-re emelkednék, ezzel a tagok számának különb­sége 11-re csökken. Amikor a nemzet a maga szuverén akara­tát a törvényhozás útján olyan formában jut­tatta kifejezésre, hogy az országgyűlés mind­két Házának, a képviselőháznak csak úgy, mint a felsőháznak az alkotmányos jogfejlő­déshez híven egyenlő jogkört kívánt adni, ezt a jogbeli egyenlőséget a felsőház szervezetéről szóló törvény még csak számbeli egyenlőség­gel juttatta kifejezésre. Csak tizenegy évvel később az 1937:XXVII. tc.-ben fektette le a törvényhozás azokat a jogszabályokat, ame­lyek a két Ház egyenrangúságát gyakorlati módon juttatják kifejezésre. Amíg ugyanis az 1926. évi törvény lehetővé teszi, hogy egy-egy törvényjavaslat 1 bizonyos esetekben közvetle­nül, tehát a felsőház hozzájárulása nélkül ter­jesztessék fel az államfőhöz, az 1937. évi tör­vény vita esetén a két Ház együttes ülését és közös szavazásiát írja elő. Ez a rendelkezés most már nyomatékosan kiemeli a két, Ház számbeli egyenlőségének szükségességét is és miután időközben a fent megemlített számbeli eltolódások álltak elő, azok megszüntetése és a két Ház számbeli egyenjogúságának helyre­állítása céljából feltétlenül indokolt a felsőház tagjai létszámának felemelése. E formális al­kotmányjogi szemponton túl természetesen ugyanolyan erős indok az is, hogy a szent koronához, részben, vagy egészben visszacsa­tolt törvényhatóságok a felsőházban az Őket megillető képviselethez jussanak. Áttérve most már az előttünk fekvő tör­vényjavaslat ismertetésére, a felsőház tagjai­nak számáról a törvényjavaslat 5. §-a intézke­dik és pedig olyaténképpen, hogy megállapítja. hogy a magyar szent koronához visszacsatolt területeken újra megalakult, illetőleg a terüle­tek visszacsatolása folytán területükben érin­tett törvényhatóságok hány felsőházi tagot vá­lasztanak. A választható felsőházi tagok szám­szerű megállapítására azért volt Szükség, mert a törvényhatóságok által választott felsőházi ta­gokra nézve a választási eljárást az 1926:XXII. te. 18. §-a szabályozza, megállapítván, hogy az illető törvényhatóság: lakossága által választott országgyűlési képviselők számához viszonyítva a törvényhatóság a maga közgyűlésén hány fel­sőházi tagot választ és pedig: általában véve minden négy országgyűlési képviselő után egy felsőházi tagot. A visszacsatolt részeken azon­ban a képviselők Száma még nincs megálla­pítva, tehát egyéb rendelkezések, vagy egyéb alap hiányában a felsőházi tagok számát is kü­lön törvényben kellett megállapítani. A. javas­lat 5. <§-nak második bekezdése alapján 68 felső­házi tag lesz választandó és pedig 58 a terüle­tük egészében visszatért, vagy úgynevezett ki­egészült vármegyék és törvényhatóságok részé­ről. 1—1 felsőházi tagot pedig választanak Kassa, Kolozsvár, Komárom, Marosvásárhely, Nagyvárad. Szabadka.. Szatmárnémeti, Újvi­dék, Ungvár és Zombor törvényhatósági joggal felruházott városok. A javaslat 6. és 7. §-a egyes, területükben kisebb vagy nagyobb mértékben kiegészült me­gyei törvényhatóságok felsőházi tagjainak megbízatását szabályozza. A 7. § rendelkezése­ket tartalmaz az 5. § 2. bekezdésében felsorolt törvényhatóságokban, tehát a visszatért vagy kiegészült törvényhatóságokban az 1926:XXII. te. 9. §-a értelmében megejtendő kisorsolások mikéntjéről. Komárom és Esztergom, Nógrád

Next

/
Oldalképek
Tartalom