Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-296
Az országgyűlés képviselőházának 296. vezetet kellő erőben nemcsak megtartani, hanem fejleszteni is, ami szintén egyik öél volt. A felvidéki ingatlanokkal kapcsolatos haszonbér bevétel ,a telepítési alapnál, valamint a felvidéki földbirtokrendezés költsége volt az a két tétel, amelyet Esterházy t. képviselőtársam szóvátett. Mint méltóztatik tudni, a felvidéki kormánybiztosság időközben megszűnt. Liquida/ ciója nagyon előrehaladott stádiumban vari és # lehet, hogy már be is fejeződött. A haszonbérés más elszámolások szabályszerűen megtörténnek. Ezzel rendbe fogjuk hozni a kérdési, amelyről különben sem lehet azt mondani, hogy nem lett volna rendben olyan értelemben, ahogyan mi szoktuk érteni. Itt arról van szó, hogy az adminisztrációban éppen a kettősség folytán, hogy tudniillik telepítési alap és kormánybiztosság is volt. valamint azon kettősség folytán, hogy a kormánybiztosság részben itt, részben a Lebosz. nál számolt el, beállott egy zökkenő, amelyet természetesen elsimítunk. Az alapoknak^ adott előlegek visszafizetésénél az a 22 millió, amelyet említeni méltóztatott, a kincstárnak a boletta-alappal szembe», fennállott követelése volt, amelyet olyan időbi'ii adott a boletta-alapnak a rendes bevételeiből, amikor az a ráháruló kötelezettségeket nem tudta teljesíteni Ezeket az összegeket azokban az időkben adtuk kölcsön és most visszakaptunk 22 milliót. Ez nyer elszámolást a zárszámadásban. Azóta a boletta-alap végleg megszűnt. A leszámolás teljesen megtörtént, ennek során minden hátraléka kiegyenlítést nyert. Közmunkaváltság-hátralékok nincsenek. A mezőgazdasági üzemek tekintetében méltóztattak még szóvátenni azoknak rentabili f á sát. Itt két felfogás ütközik. Az egyik felfogas a kormányon belül az enyém, ame 1lyet. úgy látom, képviselőtársam is oszt. és ÜZ az, hogy ezeknek az üzemeknek éppen olvan rentábilisaknak kell lenniök, mint minden magáüzemnek és éppen úgy kell kezelni őket. mint egy magáüzemet. Viszont ezzel szemben van egy másik felfogás, amely szerint kísérletezésekre, többtermelés és jobbtermelés céljaira különféle Összegeket kell költeni, amelyek a rentabilitást kedvezőtlenül befolyásolják. Ez a két felfogás ütközik. Belátom, hogy mezőgazdasági szempontból az utóbbi felfogás he lyes, pénzügyileg viszont az én felfogásomat tartom helyesnek. Azt hiszem tehát, e kettő között van valahol az arany középút. Mindenesetre igyekszünk arra. hogy a rentabilitás gondolata se szoruljon háttérbe. (Szölló'si Jenő: Márpedig háttérbe szorult.) Vásáry István t. képviselőtársam a forgótökekölcsönök kérdését tette szóvá. Éppen azért, mert forgótőkekölcsönről van szó, ez változó állomány. Az egyik évben felveszünk pénzt, a másik évben visszafizetünk. Erre feli hatalmazások mindig vannak. Költségvetési törvényeink mindig felhatalmazást tartalmaznak arra* hogy a deficitet kölcsönművelettel fedezhessük. Méltóztassék elhinni, hogy minden egyes kölcsönnél gondosan megnézzük, van-e rá törvényes felhatalmazás. Eddig egyetlen kölcsönt törvényes felhatalmazás nélkül nem vettem fel. A pénzverési nyereség, amelyet szintén szóvá méltóztatott tenni, részint ugyanebben a zárszámadásban elszámolást nyert, részben pedig — megmondom őszintén — felhasználtatott a honvédség fejlesztésének kiadásaira. Még van két vagy három kérdés, amelyet ülése 1942 október 20-án, kedden. 91 szóvá méltóztattak tenni, így azt, *hogy a személyi járandóságoknál megtakarítás van. Ex szokatlan ugyan, de tényleg így van és legfőképpen a honvédelmi tárcánál állott elő. Enr;ek oka az, hogy a honvédség fejlesztésével kapcsolatban a másféléves időtartam alatt az állások csak fokozatosan kerültek betöltésre, a költségvetésben azonban ezeket kénytelenek voltunk természetesen egész időre beállítani s érinek következtében igen nagy interkalária állt elő. amely a „ szokottnál lényegesen nagyobb. De ez önként értetődik, hisz inkább az alkotmányos szokások betartásán, sőt a költségvetési törvény betartásán múlott ez> mintsem az előrelátás hiányán. Esterházy Móric képviselőtársam szóvátette még az utánpótlás kérdését. Ez tényleg nagy gondot okoz nekünk. Most különböző tanfolyamokat fogunk szervezni a pénzügyi utánpótlás érdekében és itt a külföldi példákat is nézzük. Két külföldi utam alatt alkalmam volt megtekinteni az ottani utánpótlási és kiképzési rendszert. Megvallom, igen sok érdekes és értékes tanulságot hoztam haza, amelyeket természetesen igyekszem megvalósítani, annál is inkább, mert magam is azt szeretném,, hogy ha a pénzügyi tisztviselőknek az a szintje; az a szellemi színvonala, amely ma megvan, nemhogy romolják, hanem, ha lehetséges, fejlődjék. (Helyeslés.) Ami végül a két határozati javaslatot illeti, t.íisztelettél kérem, méltóztassék azokat elutasítani. Egyrészről azért is, mert nines szükség rájuk, feleslegesek. Tudniillik az egyik határozati' javaslat — nagyon hirtelen 4udtam elöl vásni, sajnos, nem is kaptam - meg őket. pedig igen nehéz így tárgyalni, hiszen rendszerint előre» meg szoktuk kapnij az illető képviselő uraktól, hogy legalább él tudjuk olvasni, de most csak futólag tudtam elolvasni — azt célozza, hogy állami támogatás esetén tantiémek ne fizettessenek. Én ezért hoztam az egykezekről szóló rendeletet, ezért küzdöttem, hogy minden állami pénz felett felügyeletet nyerjek és hogy milnden állami vállalat fölött a Közérdekeltségek Felügyelő Hatósága gyakoroljon felügyeletet, hogy éppen ezeket a dolgokat aka dályozzam meg. Ezek a határozati javaslatok tehát feleslegesek. Ezek után tisztelettel kérem. t méltóztassék a zárszámadást tudomásul venni és a kormánynak a felmentést megadni. (Ellenzés és tá&s a jobboldalon és a középen.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyi vánítom, következik a határozathozatal. Kér dem a t. Házat, méltóztatnak-e a zárszámadásvizsgáló bizottság javaslatát magáévá tenni? (Igen!) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a Ház az 1939—1940. számadási időszakról szóló állami költségvetésben és az azt kiegészítő külön törvények alapján engedélyezett hitelekkel szemben az ebben a számadási! időszakban,előfordult túlkiadásokat, előirányzatnélküli kiadásokat, kevesebb bevételeket, kölcsönöket, hitelműveleteket, egyéb eltéréseket, nemkülönben az idevonatkozó hiteleltérési kíímu tatásokat, úgyszintén a Legfőbb Állami Számvevőszék által a magyar állam háztartásának az 1939— 1940. számadási időszakra összeállított zárszámadását és az ezt kísérő jelentést tudomásul veszi és a kormánynak a felmentést megadja. Az ilymódon elfogadott zárszámadást a hiteleltérési kimutatásokkal együtt hasonló eljárás céljából a felsőházhoz teszem át. Határozinunk kell még a tárgyalás során 17»
