Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-296

90 Az országgyűlés képviselőházának 296. Legyen sz,abad most meg néhány kérdésre rátérnem, amelyet a felszólalt igen t, képviselőtársaim megemlítettek. Az Országos Nép- és Családvédelmi Alap javadalmazása, amiről Czermann képviselőtársam beszélt, — abban a másfél esztendőben még csak 24 milliót tett — hiszen először szerepel a zárszámadásban, mert esak ugyanabban a zárszámadási időszakban vált törvénnyé. Mint méltóztatnak tudni 1942re, tehát a most folyó esztendőre 80 millió pengő van az Országos Nép- és Csa ládvédelmi Alapra előirányozva. Van azonban egy utólagos leszámolás, mert méltóztatnak emlékezni arra, hogy az illetékbevételek 27%-a illeti az Országos Nép- és Családvédelmi Alapot, a leszámolás mindig a zárszámadások kapcsán történik meg és ez, úgy hiszem, nagyobb összeget fog kitenni, mint amennyit előlegképpen erre számításba vettem. Termesze tesen arra vigyázok, hogy az Országos Nép és Családvédelmi Alap az államkicstártól csak azokat az összegeket vegye igénybe, amelyeket tényleg fel is tud céljaira használni, mert an nak nem lenne értelme, hogy az egyik oldalon a kincstár, esetleg talán kölcsönöket is venne fel, és a másik oldalon az Országos Nép és Családvédelmi Alap pedig letétbe tartaná a pénzét. Annyit, amennyire szüksége van. a dotációs rendszernek megfelelően, rendelkezésre fogok bocsátani. Esterházy képviselőtársam a beváltott bankjegyek kérdéséről beszélt. Mint méltóztatnak tudni) ebben a zárszámadásban még esak három visszacsatolt területen, a felvidékin, a kárpátaljain, valamint keletmagyarországi és erdélyi területen forgalomban volt bankjegyek beváltása, helyesebben a Nemzeti Bank 'bankjegyeiké való átcserélése foglaltatik. Ebből az államnak tartozása keletkezett a Nemzeti Banknál, mert a megállapodás úgy szólt, hogy ezeket a beváltott bankjegyeket az állam veszi át és tartó- " zásban marad a Nemzeti Banknál. Természetszerűleg egyes vagyontárgyak és értékek a bankjegyek beváltása ellenében, előbb vagy utóbb birtokunkba és tulajdonunkba fognak kerülni, és azok természetesen a magyar^ államot fogják ennek ellenében önként értetőd őleg ületnk Méltóztatnak tudni, hogy mindezek a beváltott bankjegyek, tehát úgy a cseh-szlovák, mint a román bankjegyek egy részvénytársasági formában működő bankjegykibocsátó bank kötelezettségei, amelyekért ő szavatol a magánjog szabályai szerint ils. Ha tehát odakerül a helyzet, hogy nemzetközi tárgyalásokat tudunk folytatni, akkor kétségkívül ezek leszámolásra fognak kerülni. Ez tényleg így is történt csehszlovák relációban. Amitat a különböző megállapodásokat a bankjegyekről, az állami vagyon felosztásáról, az állami adósságok rendezéséről, stb. megkötöttük, a leszámolások ^i!s megtörténtek. A cseh-szlovák bankjegyek végleges elszámolása már folyamatban van, "Román vonatkozásban az ezirányu tárgyalások nemcsak, hogy be nem fejeződtek, 'de meg sem indultak, úgyhogy ez a kérdés ma még függőben van. Szóvá méltóztatott még tenni azt ils, hogy a volt cseh-szlovák államadósságokban részesedést vállaltunk. Méltóztatnak tndni. hiszen közzé is tettük a megállapodást, a Németbirodalmi kormánnyal megállapodást létesítettünk a cseh protektorátussal szemben való adósságvállalásról, úgyszintén megállapodás létesült később az államil vagyon és az államadósságok tekintetében a s-zlovák kormánnyal is. Ezek a ülése 1942 október 20-án, kedden. kérdések most végleg rendezve vannak. A rendezés eredményeképpen vállalnunk kellett a volt r>seh-szLovák államdósságból bizonyos részt, amelyet az elszámolás során nettó összegben állapítottak meg; szembehelyeztük az összes igényekei amelyeket mi támaszthattunk, azokkal^ az igényekkel, amelyeket viszont a protektorátus támaszthatott és ennek eredményekép jelentkezett mi'ntegy másfélmilliárd cseh koi-Gna adósság, amelyet a cseh-szlovák államadósságból vállaltunk, ennek szolgálatáról természetesen már a költségvetésben is gondoskodás történt és erről folyamatosan gondoskodunk is. Azokat ,a címleteket amelyek a Magyarországhoz csatolt területeken találhatók voltak, — mint méltóztatnak tudni — bejelentettek és ezeket a címleteket átcseréltük magyar államadóssági címletekre. Viszont ez az összeg levonásba került abból ,az adósságból, amely a protektorátussal szemben jelentkezett és csak a fennmaradó összeg fog külföldi adósságképp szerepelni, mivel a saját állampolgárainkká lett magyarok, ,a cseh-szlovák államadóssági kötvény helyett magyar kötvényt fognak a kezükbe kapni. (Maróthy Károly: Mennyi ez pengőben?) Körülbelül 90 és egynéhány millió pengő lehet, a szokásos 14'23 a-s átszámítási árfolyam mellett, amelyet aimuk idején leszegeztünk. Méltóztatlak még szólni a felvidéki és az erdélyi hitelintézetek számára nyújtott támogatás kérdéséről. Mint méltóztatnak tudni, ezek a hitelintézetek igen nehéz helyzetbe kerültek egyrészt azért, mert az elmúlt időszakban nem támogatták őket, másrész pedig azok a magyarjaink, akik a magyar intézeteket betéteikkel vagy üzleteikkel támogatták volna, nem igen jutottak ahhoz, hogy betétük legyen vagy hogy üzleteket kössenek, ismerve azokat a viszonyokat, amelyek a megszállt területeken azokban az időkben uralkodtak. Ezek az intézetek tehát meglehetősen elgyengült állapotban kerültek a mi rezsimünk alá. Szükségesnek véltem, hogy két irányban is alátámasszam ezeket az intézeteket. Ott, ahol a különböző intézkedések, különösen a román agráradósságok rendezése folytán az erdélyi intézeteknek még ,a mérlege sem volt rendben, ott szükségesnek tartottam, hogy az intézetek mérlegeit rendbehozzam. Bizonyos mennyiségű À jelzésű kötvényt adtam ezeknek az intézeteknek abból a célból, hogy mérlegüket helyre tudják állítani és az arra érdemes intézetek fenntartását biztosítsuk. Pénzügyi szempontból olyan n,agy érdeket láttam ebben, hogy javaslatot tettem au nakidején a minisztertanácsnak, kövessük ezt a rendszert a felhatalmazási törvény .alapján, amit a minisztertanács el is fogadott. Volt egy másik kérdés, amelyben szintén «egíteni kellett az intézeteknek és ez a mobilitás kérdése volt. Hogy megfelelő hitelek állja nak rendelkezésre, úgynevezett B. kötvényeket bocsátottam ki, amelyekből kölcsönadtam azoknak az intézeteknek, akik arra rászorultak és arra érdemesek is voltak. Ezek mellett a fedezetek mellett hitelekhez juthattak hozzá, amelyeket természetesen vissza kell fizetni. Kernelem, mindegyiknél minden rendben lesz és p. kötvényeket vissza fogom kapni. Mindenesetre ezzel megteremtettük hitelbázisukat és biztosítottuk egyrészt az intézet bonitását, másrészt a mobilitását. Azt hiszem, hogy ezek az intézkedések jól beváltak. Az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy ezen ,a réven sikerült a hitelszer-