Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.
Ülésnapok - 1939-268
§Ö Az országgyűlés képviselőházánál Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szél . Mosonyi Kálmán: T. Képviselőház! A román mégszállás és az azt követő igazságtalan földbirtókreforrhnak nevezett földosztás az erdélyi magyar birtokos osztályt, a közintézményeket és egyházakat a legsúlyosabb meg : próbáitatásnak tétté ki, á legsúlyosabb anyagi válságba sodorta őket. (Ügy van! a balközépen.) Különösén sújtotta ez a megszállás a szatmári és nagyváradi püspökség hatalmas földbirtokait, amelyeket tudvalevőleg a román állam elvett, úgy hogy a román földbirtokreform befejeztével román térületen mindössze Száz hold földbirtoka maradt ennek a két püspökségnek, a tóibibi ideát volt Magyarországon, amelyet a közalapítványok országos felügyelő hatósága kezelt. Éppen a súlyos anyagi viszonyokra való tekintettel a Szentszék egyesítette a nagyváradi és szatmári püspökségeket Szatmár—Nagyváradi püspökség néven, és ennek püspökéül Fiedler István temesvári kanonokot nevezte ki. Fiedler István püspök vállalta a nagy feladatot, hogy a két egyházmegye anyagi ügyét valamikép rendbehozza és az ő feladata volt az, hogy valahonnan pénzt teremtsem, amivel ,a nagyváradi püspökség dolga továbbvihető legyen. Szatmáron néhai Schlauch Lőrinc szatmári, később nagyváradi bíboros-püspök hagyományából a püspöki palota egyik sötét szobájában mindenkitől elfeledve hevert ez a híres Török János— Schlauch Lőrinc-féle könyvtár. Ezt a könyvtárt még néhai Török János akádéhükus és publicista alapította, aki egész életét úgyszólván annak szentelte, hogy ezt a könyvtárt minél hatalmasabbá, minél nagyobbá tegye és minél ritkájbib könyveket szerezzen be. Annyira híres volt ,ez a Török^féle könyvtár, hogy annakidején Frakniói Vilmos egyik tanulmányában a Széchenyi Ferenc-féle könyvtárral, Jankovich Miklós és Horváth István könyvtárával egy színvonalra helyezte. Török Jáüöst állandóan bántotta az,, hogy halála után mi történik ezzel a könyvtárral, és minden gondolata az volt, hogy ennek a könyvtárnak magyar kulturális jelentőségét megóvja és a könyvtarat esetleg egy feloszlatáÉT éllén megvédje. Éppen ezért 1874 Ll ben, halála előtt égy pár hónappal eladta a könyvtárat Schlauch Lőrincnek, Szatmár akkori ifjú püspökének, aki 1 ezt a könyvtárat abiban az időben horribilis összegért, 20.00d pengőforintért Vásárolta meg. Schlauch Lőrinc, aki maga is híres könyvgyűjtő hírében állott, ezt a könyvtárt átvette, nem kisebbítette állományát, hanem még megnövelte és ő is egész élete munkáját iigyszölván arra szánta, hogy ezt a könyvtárat mentől teljesebbé, nagyolblbá tegye. 1887-ben, amikor nagyváradi püspökké nevezték ki Schlauch Lőrincet, nem vitte magával Nagyváradra ezt a könyvtárat, hanem otthagyta Szatmáron, azt a szatmári egyházmegyënek ajándékozta. Fiedler István szatmári t püspök a rönláh éra alatt, hogy egyházmegyéje anyagi ügyeit valamikép rendbehdiïzar ärra goridolt; hogy a püspökség egyik üres telkére egy bérpalotát fog emelni. A bérpalota, építésére pénzre lett volna szükség. Eszébe jutott ez a használaton kívül álló könyvtár és káptalanja beleegyezésével, tehát teljesen jogszerűen, vevőt keresett érre a könyvtárra. Akadt is hála Istennek, nem egy romániai, hanem magyarországi könyvkereskedőd névleg Faragó József, aki 1936-ban meg268. ülése 1942 júniiis 17-én, szerdán. Vásárolta ezt a könyvtárat, azonban abban az időben a román uralom miatt nem lehetett volna kihozni Romániából, tehát megállapodott Fiedler István püspökkel abban, hogy egy bizonyos ideig a könyvtárat otthagyja még az egyházmegyénél és alkalmasabb időben fogja Magyarországra átszállítani. Ez az alkalmasabb idő elérkezett a román uralom alóli felszabadulás idejében, amikor Magyarországra szállította ezt a könyvtárat. A m. kir. minisztérium 1940 október 8-án 7070/940. szám alatt egy rendeletet adott ki. amely a keleti és erdélyi területek levéltáraiból és egyéb közgyűjteményeiből eredő iratok, művészeti és történeti értékű egyéb tárgyak kötelező bejelentéséről szól és ebben a rendeletben megmondja azt, hogy a román uralom alatt illetéktelenül idegen kezekbe került igen sok műemlék, amelyet most a magyar állani össze akar iratni, és az ilyen illetéktelen kezekbe került műemlékeket, műkincseket, az eredeti tulajdonos részére elővásárlási jog biztosításával vissza akarja szerezni. Ez a könyvtár, — mint ahogy említettem — nem illetéktelenül került ki Fiedler István püspök kezéből, aki ezt teljesen szabályszerűen, mondom, a káptalan jóváhagyásával, bár még az sem lett volna szükséges hozzá, adta él és vette fel a vételárat és ebből építtetett magának, illetőleg egyházmegyéjének egy háromemeletes palotát. Mégis, ez a Faragó r József könyvkereskedő felesleges óvatosságból bejelentette a minisztériumnak, hogy ő 1936-ban ezt a Schlauch Lőrinc-féle könyvtárat megvette és jelezte bejelentésében azt is, hogy a rendelet értelmében ez a könyvtár bejelentés alá nem tartozik, egyrészt azért, mert nem közkönyvtár, másrészt pedig azért nem, mert nem illetéktelenül, hanem jogos adásvételi szerződés útján jutott birtokába. T. Ház!" Most történt azután az, ami azt hiszem, példátlan, hogy a kultuszkormány ezen bejelentés után egész egyszerűan a 7070/1940. M. E. rendelet alapján feljelentést tett Fiedler István püspök, Szeibel István püspöki irodaigazgató és Faragó József könyvkereskedő ellen, mondván azt, hogy a rendelet értelmében ez a könyvtár illetéktelenül adatott el és illetéktelenül került Faragó József könyvkereskedő birtokába. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon; Hallatlan!) A feljelentés ntán a minisztériumban nagy tiltakozás történt és akkor a minisztérium belátta azt, hogy egyrészt nem illetéktelenül került ki ez a könyvtár, másrészt nem is közkönyvtár, tehát nem is esett volna bejelentés alá, a feljelentést a három vádlott közül az egyiknek kihallgatása után visszavonta, azonban nem gondoskodott arról, hogy a feljelentéssel meghurcolt három személy bármiféle elégtételt kapjon. (Inczé Antal: Az nálunk ismeretlen fogalom!) A feljelentésig jutott el tehát a kir. kincstár, illetőleg a kuituszkormány. Valamiképp ezt a blamázst eliminálni kellett, mert mégis csak lehetetlenség, hogy egy törvény, t egy rendelet helytelen értelmezése miatt történjék ilyen eljárás. Erre 1940 november 30-án megjelent egy másik rendelet, a 8620/1940. sz. rendelet, amely ezt a 7070/1940. számú rendeletet értelmezi és címében is azt viseli, hogy »7070/ 1940. számú rendelet értelmezése és kiegészítésé tárgyában«. T. Ház! Ez a rendelet . megmagyarázza, hogy mit nevez közkönyvtárnak és azt mondja, hogy közkönyvtár alatt a rendélet értelmezése
