Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.
Ülésnapok - 1939-268
Az országgyűlés képviselőházának szempontjából érteni kell például a püspöki egyházmegyei könyvtárakat is és kinondja azt, hogy az illetéktelenül idegen kezekbe került\ könyvtárakat a minisztérium jogosult zár alá venni addig is, míg azoknak sorsáról intézkedés történik. T. Ház! Méltóztassék most a 'dátumokat megfigyelni. Ez a rendelet megjelent az 1940. november 30-iki hivatalos lapban és 1940. november 30-án, úgyszólván a rendelet megjelenése órájában megjelent a kultuszminisztérium kiküldöttje Faragó Józsefnél, felmutatta a kultuszminisztérium határozatát és azt mondta: Ezt a könyvtárat zár alá veszem és ezt á könyvtárat elszállítom. Intézkedés történt, hogy a Nemzeti Múzeum állandó szállítója szállítsa ezeket a műkincseket a Nemzeti Múzeum helyiségébe, helyesebben a Festeticspalotába, azonban a Nemzeti Múzeum állandó szállítója saját felelőssége tudatában nem volt hajlandó olyan módon és olyan gyorsan ezt a könyvtárat elszállítani, ahogy ezt a kultuszminisztérium kiküldöttje kérte. Mire mi történt? Hozattak Méray-tehertaxikat és ezt a 9000 kötetből álló könyvtárat, ezeket a műemlékeket felhányták a tehertaxikra, tqhertaxikkal elvitték a Festetics-palotába és ott nem úgy, mint egy könyvtárat, mint egy értékes műbeccsel bíró könyvtárat helyezték eL hanem elhelyezték a palota pincéjében lévő mosókonyhában, ahol a falakat vastagon borítja a salétrom és ott sem polcokon helyezték el ezt a könyvtárat, hanem a földre rakták le. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Mindez történt 1940 november 30-án. Ma 1942. nyarát írjuk és azóta ezzel a könyvtárral semmi a világon nem történt, csupán az, hogy a zar alá vétel után igyekeztek Faragó Józseffel aláíratni egy leltárt, amely ezeket a könyveket tartalmazza. Faragó József természetesen a leltár aláírását megtagadta, mert ő úgy értesült, hogy könyvek elvesztek, megsérültek. De ez nem is tartozik ide. T, Ház! Idetartozik azonban az, hogy 1940 november 30 _ a óta másfél év alatt ezzel a könyvtárral semmi nem történt, nem döntötte el a minisztérium azt, hogy a 7070/1940. számú rendelet értelmében joga volt-e zár alá venni, vagy sem» nem döntötte el» hogy illetéktelenül került-e ez ki a püspök kezéből a könyvkereskedő kezébe, hanem a rendeletet megint csak tévesen félreértelmezve» azt mondják, hogy ez az »illetéktelen« szó a kultuszminisztérium ki" vánsága ellenére egy más minisztérium kívánságára vagy szövegezésére került bele és az »illetéktelen« alatt semmi szín alatt sem az értendő, hogy jogtalanul történt a könyvtár átadása, hanem minden erdélyi könyvtár vagy műemlék eladása illetéktelen volt. iin tudok oivasni, a rendeletben más van. T. Ház! Ezek után azt a kérdést intézem a jelen nem lévő kultuszminiszter úrhoz, hogyan történhetett meg áz, hogy egy felszentelt püspököt, akit püspökségéről a románok magyar érzelme miatt mondattak le, (Ügy van! Ügy van! Taps a balodalon.) minden jogalapot nélkülözően a rendőrségen feljelentettek. Hogyan történhetett meg az, hogy egy másik papot, Szeibel István irodaigazgatót, aki magyarságáért román börtönben ült, ugyancsak feljelentették. (Zaj.) Hogyan történhetett meg az, hogy a talán abban az időben egyetlen keresztény, színtiszta őskeresztény származású könyvkereskedőtől, akiről nevénél fogva azt hitték, hogy zsidó, mondván, hogy Faragó és könyvkereskedő, az nem is lehet más, csak 268. ülése 19Aß jíwius 17-én, szerdán. ál zsidó, elvitték és zár alá helyezték eaekftt a könyveket. Hogyan történhetett meg ezeknek a könyyeknek elszállítása oly mód.om alipisy éú. azt itt elmondtam. Végül választ várok a kultuszminiszter úrtól arra \ B > miképpen történhetett meg az, hogy 1940 óta, másfel éyen kérészül ezeket a magyar műemlékeket, ezeket a ktdtűrkincseket a Fostetich-palota moisókonyháiában a földön hevertetik, ahol valoljaci az enyészetnek vannak kitéve. Ezekre kérek a minuter úrtól sürgő§ választ! (Helyeslés és tfyps a szélsőbaloldalon. — Incze Antal; Válasz nines, felelősség nincs! — Mozgás a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérem Incze Antal képviselő urat, legyen iszíves csendben maradni. Az interpellációt kiadjuk a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak. s Következnék Ronkay Ferenc képviselő úr interpellációja a nemzetvédelmi és propagandaminiszter úrhoz, a képviselő úr azonban halasztást kért interpellációjának előterjesztésére. Méltóztatnak hozzájárulni!; (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Következik Reibel Mihály képviselő úr interpellációja az iparügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. iparügyi miniszter úrhoz: 1. Miután a falu szappanellátása, biztosítva nincsen, hajlandó-e a miniszter úr a szappanfőző asszonyok intézményét meghonosítania 2. Tekintettel arra, hogy a malmok nem rendezkednek be a tengeri csírátlanításra, és emiatt úgy a sertéshízlalás, mint a baromfinevelés nagy károkat szenved, hajlandó-e a miniszter úr a kibocsátott renldeletet felfügElnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Keibel Mihály:. Mélyen t. Házi Nem olyan nagyon régen a pénzügyminiszter úr áz't mondotta, hogy minden törvény annyit ér, ainènynyit abból az életben meg lehet valósítani. Erre utalok, amikor két olyan anomáliára akarok most rámutatni, amely sürgős intézkedést követel. Az egyik a szappankérdés. Valamikor, nem. is olyan nagyon régen azt, mondották, hogy á szappanfogyasztás a kultúra bizonyos fokát jelenti, ma pedjg, sajnos, ott tartunk, hogy nincs szappan. Miért nincs ! Hoztunk egy törr vényt, amely a lúgkő használatát eltiltotta. Abban a hitben készítettek ezt a törvényt, hogy ezzel meg fogják akadályozni az öngyilkosságokat, most azonban ott tartunk, hogy nem lúgkővel, hanem zsilettel gyilkolják meg magukat az emberek. Másik megjegyzésem az, hogy a, gyárak úgyszólván kierőszakolták^ ennek a törvénynek meghozatalát, pedig képtelenek ellátni az,, országot szappannal. Harmadik megjegyzésem pedig az, hogy óriási nemzeti vagyon vész kárba, mert az a zsiradék, amelyből a szappant készítették, romlásra van ítélve, pusztulásra Van kárhoztatva. Mélyen t.^Ház! A mi megyénk, most már második éve árvíz, alatt szenved, a házak e^ceipusztultak el, és van olyan lakóház, ahol égy szobában három-négy család is van összezsúfolva. Ebiben a lehetetlen helyzetben él már második éve vármegyénk lakossága és ki van téve annak, hogy elrühesedik, mert nem ti^id hozzájutni' ahhoz a szappanhoz, amellyel ruházatát kimoshatná és Önmagát tisztán tart-
